Ezt elszabtuk

De szó szerint. Nem eufemizmus a cím. Fecó farsangi jelmezén dolgoztunk tegnap este. Kincsem valami félelmetes szeretne lenni. Kata előszedte minden ügyességét és nekiállt megalkotni valami rettentő figurát. Szilveszterről maradt csillogó műhaj. Piros meg kék. A piros jobban illett volna az álarcához, de Fecó ragaszkodott a kékhez. Kata erőltette volna a másikat, de én örültem. A piros lányos, a kék fiús szín. Szerintem Fecó óhajában nemi szerep választása nyilvánult meg. Ha két csaj mellett kénytelen felnőni, minden ilyen jelet üdvözölni kell.

Fecó nyüzsgött, fel alá járkált, nem ült meg egy helyben, ezért az állarc már majdnem kész volt, mikor sor került az első próbára. Ekkor derült ki, hogy ha kinéz a szemeknek vágott nyílásokon, a száj helyén az orra kandikál ki. Ha beigazítja a száját, az orcája néz ki a szemeken. Mondtam, hogy mély filozófiai üzenetet közvetít az álarc: A dolgok helyes látásához be kell fognunk a szánkat, mert a sok beszéd közben nem látjuk meg a lényeget. De kiscsillag ragaszkodott hozzá, hogy a jelmeze egyszerre tudja a két funkciót.

Kata vágott még egy szájnyílást, de az előző már meg is volt rajzolva, így nem lehetett eladni orrlyuknak. Bizony két lepcses száj látszott egymás felett. Hiába mondtam, hogy ez aztán a félelmetes dolog, képzeljük el, hogy anyának két szája lenne, és egyszerre beszélne mindkettővel, bogárka szomorú lett, hogy ez így vacak. Kata nagy sóhajjal előröl kezdte az egészet. Megfenyegette Fecót, hogy lekötözi, ha nem marad nyugton a próbához, és vagy tízszer hozzámérte az álarcot, mielőtt kivágta a nyílásokat. Elég sokáig eltartott a munka, így elmaradt a tegnapi napra rendelt blogbejegyzés.

Lehet, ma kettőt írok, vagy kiveszek egy pihenőnapot a lehetséges négyből és Stephen Kinget olvasok a megállapodás szerint. Már belekezdtem a könyvbe. Érdekes egy író hátterét is megtudni. King egyébként is érdekel. Mindig is rejtélyesnek tartottam. Nem értettem, hogy a remekül megírt könyveiből, hogyan lehet olyan pocsék filmeket forgatni. A Ragyogás még elment, de a Kedvencek temetője, A tűzgyújtó, A kukorica gyermekei, az Alvajárók, stb. iszonyú vacakok. Jó, azért voltak olyanok is, mint a Remény rabjai, a Halálsoron vagy az Atlantisz gyermekei, de ezek nem a klasszikus horror könyveiből készültek.

Lehet a műfajjal van gond, mert a tiszta horrorok többsége csak egyszer nézhető. Nem csak filmcím, hanem külön műfaj a Grindhouse. Gondolok itt a Halálbiztos - Terrorbolygó párosra, (persze Tarantino és Robert Rodrigez csak nem tudja elkúrni, lásd Alkonyattól pirkadatig), valamint a legújabb gyöngyszemre, a Zombieland-re. Az Alien inkább sci-fi, a Bárányok hallgatnak krimi, a Hatodik érzék pszichothriller. Ami klasszikusan csak horror, pl. a Rémálom az Elm utcában, Péntek 13, Sikoly, Az ördögűző, A kör, stb. és folytatásaik kötelező darabok, de ha egyszer láttad őket, még egyszer már sajnálod rájuk az időt.