Sabbat shalom

A Hanukka harmadik, vagy már inkább negyedik napja van. Szeretem az ilyen gyertyás ünnepeket. Mikor kicsi voltam, még nálunk is divat volt gyújtani, de aztán anyám leszokott róla. Legközelebb egy haverom nagymamájánál volt részem ilyesmiben, aki mindig sütötte a fánkokat meg a kalácsokat. Nagyon kedves néni volt, nem is értem miért bírt engem annyira, de mikor beestünk hozzá, mindig úgy fogadott engem is, mintha az unokáinak egyike volnék. Akik aztán hamarosan befutottak, és lett akkora állat felfordulás, amit én addig még nem láttam. Mindenhol ült valaki, mindenki hangosan beszélt, lehetőleg egyszerre. Tökre élveztem, mert egykeként, unokatesók nélkül nőttem fel. Nálunk, ha anyám hazahozott egy pasit, akkor már úgy éreztem, túlzsúfolt a lakás. Ez meg teljes téboly volt számomra, amin csak vigyorogni lehetett. Persze egy idő után leléptem, mert az idegeimre ment a nyüzsgés, meg nem akartam megvárni, amíg odaérnek a haver szülei. A faterjával nem csíptük egymást. Az is lehet, a nagyi ezért bírt, mert a vejét ő is utálta.

Szóval ez a gyertyagyújtós dolog nagyon megmaradt bennem. Össze is voltam zavarodva rendesen, hogy a menórának hány karja van, mert én valahogy többre emlékeztem, mint amit a képeken látni szoktam. Katáéknál meg az adventi koszorú a hagyomány. Szeretem ezt is, ahogy összejövünk, és meggyújtják a gyertyát. Az ilyen családi hagyományok nagyon bejönnek nekem. Ezért vagyok hajlandó megenni tizedszerre is a bableves-halászlé-mákostészta menüt, ami teljességgel ésszerűtlenül unalmas, de hát ez a tradíció. Mint a fokhagymaevés, hogy egészségesek legyünk a következő évben, amitől persze mindenki gyomorégést kap. Mondjuk a papa rászoktatott, hogy egy fél kupica pálinkával öblítsem le, mert az valamit segít. Utána meg egy darab almát annyiba kell vágni, ahányan vagyunk az asztalnál, hogy jövő ilyenkor megint mindannyian összegyűljünk, mert összetartozunk, ahogy a szeletek alkotják az almát.

Azért, hogy ne menjek át teljesen szentimentálisba, elmesélem, hogy a South Park sorozatból a kedvenc epizódjaim, mikor jól odatesznek az ünnepeknek. Felejthetetlen rész Kula bá, az ünnepi kaki, aki énekel. Valamint az egyik legjobb dal, a Hanukkáról szól:

Ebben van egy búgócsigaszerű játék, a dreidel, amiről Cartman elénekli, hogy szerinte kinek való: "Here's a little dreidel / That's small and made of clay / But i'm not gonna play with it / 'Cos dreidel's fuckin' gay." Na én mindig is szerettem volna egy ilyet, mert sajnos a haveroméknál nem volt szerencsém látni, nem volt szokás náluk ilyet pörgetni. Nem is tudom, hogy a hagyományt nem tartották, vagy pedig ez igazából a kicsik játéka, és ők már kinőttek belőle. Valamiért a South Park dreidelje úgy megragadt bennem, hogy az Inception pörgettyűjéről is ez jutott eszembe.