Az úton

Az út szép és erős szimbólum. A Tao alapműve Az út és erény könyve, Jézus is így határozza meg magát: én vagyok az út, az igazság és az élet, és még a scientológusoknál is van egy Az út a boldogsághoz nevű erkölcsi szabálygyűjtemény. Létezik kreativitásfejlesztő könyv is, Julia Cameron: A művész útja. Kacérkodtam már vele egy ideje, most elővettem, olvasgattam, és elkezdtem csinálni a gyakorlatait. Az egyik a reggeli jegyzetelés, aminek az a lényege, hogy reggelente három oldalnyi szöveget kell lekörmölni papírra. Szerencsére nem kell megmutatni senkinek, sőt nekünk se kell elolvasni, mert bajban lennék vele, van hogy az ágyban fekve írok, és grafológus legyen a talpán, aki azt el tudja olvasni. De lusta vagyok felkelni, ha végzek a penzummal, akkor ideális esetben még visszaalszom. Most még megtehetem, de ha elkezdődik a tanítás, akkor gondban leszek. Lehet, hogy délutáni jegyzetelés lesz belőle.

A lényege a jegyzetelésnek, hogy válogatás nélkül le kell írni mindent, ami az eszünkbe jut. Nem kell irodalmi értékű szövegnek lennie, és ha semmi nem jut eszünkbe, akkor írhatjuk akár azt is: nem jut eszembe semmi, nem jut eszembe semmi, nem jut eszembe semmi..., amíg a három oldal tele lesz. A bennünk élő művész egy gyermek, ha nyűgös, hát hagyni kell durcázni, nyafogni. Gyakori a panaszkodás, nyivákolás az első időben. Nem baj, a rossz érzéseket is le kell írni. A lényeg, hogy a bennünk élő Cenzort (nagy betűvel írjuk, mert komoly, méltóságteljes ember), ne engedjük közbeavatkozni. Arra tréningezzük magunkat, hogy cenzúrázatlanul, akadálytalanul tudjunk írni, hogy ne gátolja semmi a bennünk élő alkotót.

Ezen kívül hetente járok majd művész-randevúra, ahová egyedül megyek, csak a bennem élő művész gyermekkel töltöm el az egész időt. Valamint szerződést is kell kössek magammal, hogy komolyan veszem ezt a kreativitás ébresztést. Pontosabban ez nem is szerződés, hanem egy szándéknyilatkozat, egy ígérvény. Valószínűleg átírom majd a címét, hadd örüljön a bennem élő jogász. (Hehe, jó poén, vigyorog a bennem élő humorista.) Úgy tűnik egy kisebbfajta városra való tömeg él bennem, a sok-sok szerep, érdeklődési kör, vágy, mind megfeleltethető egy képzeletbeli személynek. És ezeknek mind saját elképzelésük van arról, mit kéne csinálnom, mi lenne nekem a legjobb. Az életem pedig éppen aszerint kanyarog erre vagy arra, hogy aktuálisan melyikük sugdos valamit a fülembe.

Van valami indián mese a vágyakról, hogy egy kutyafalka harcol bennünk, és az az állat fog győzni, amelyiket a legtöbbet etetjük. Vagy valami ilyesmi. De a hasonlat lényegét értjük. A bennem élő gyermekek: a művész, a jogász, a humorista, a tudós, a Cenzor, a politikus, a szent, a bűnöző stb. közül azok fognak felcseperedni, megerősödni, akiket táplálok a figyelmemmel, akikkel meg nem törődök, azok szép lassan elsorvadnak. Mindez attól függ, hogy milyennek akarom látni magamat, ki akarok lenni. Mondjuk egy bizonyos kor fölött már furán hangzik, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de a lényeg erről szól, és sosem késő új irányt venni, ha nem vagyunk elégedettek azzal, amerre tartunk.

Gond akkor van, ha ezek a bennünk élő gyermekek konfliktusba kerülnek egymással. A kis művész elismerést akar szerezni az alkotásaival, a Cenzor meg fél, hogy beég velük, a szent feláldozná a saját örömét mások kedvéért, a bűnöző meg azt mondja, dögöljön meg a többi, csak neki jó legyen stb. Ahogy ezek nyüzsögnek a fejünkben, az a csoda, hogy nem dilizik be mindenki. Talán arról szól az egész, hogy ne hizlaljuk dagadtra a társaság egy részét, és nyírjuk ki a többieket, hanem próbáljuk meg összebékíteni a bennük élő gyermekeket. A művészt a Cenzorral, a szentet a bűnözővel stb. 

Egyikük sem eredendően rossz vagy gonosz, csak mindegyiknek megvannak a maga vágyai, félelmei. Ha találunk nekik közös célokat, eloszlatjuk az aggodalmaikat, kovácsolhatunk olyan terveket, amikkel mindegyik egyetért, amit mindenki támogatni fog, és akkor majd nem egymás ellen küzdenek, hanem összefognak. Így elhárítom a belső akadályokat, faragok a hibáimból, sőt erényekké változtathatom azokat. Például hajlamos vagyok túl sokat szöszmötölni az apró részletekkel. de ez csak akkor hiba, ha sosem jutok a végére, és ezért elmaradnak más, fontosabb dolgok. De ha képes vagyok korlátot szabni neki, ahelyett, hogy teljesen felhagynék vele, akkor csak simán alapos leszek, ami azért kimondottan nem árt.

Huh, de rohadt okos vagyok, milyen jól kitaláltam ezt, már csak a gyakorlatba kéne átültetnem. Megveregetem a bennem élő elméleti szakember vállát, és a bennem élő hajcsár kezébe nyomom a korbácsot, hogy terelje össze és dolgoztassa a többieket. Yesss, mondja a bennem élő önostorozó mazochista - mondja a bennem élő humorista. Bakker, ezek itten röhögcsélnek, összekacsintgatnak, és egyre többen vannak. Ha nem fogok tőlük megtébolyodni, akkor hatalmas buli lesz itt hamarosan!