2011. szeptember 30., péntek

Feminista vámpírfilm

Közeledünk kérem, ha még nem is az igazi. Én ugye leszbikus, feminista vámpírosat szerettem volna, de már a feminista vámpíros is valami. Sőt, igazából Louise, a fővámpírcsaj leszboszi vonzalmat érez Lena iránt, azért is teszi vámpírrá. (Igen, ez a Lena ugyanaz a tündéri szeplős kislány, aki a "Csajok a csúcson"-ban is Lena néven futott. Csak közben eltelt 10 év, és már nem pedo a dolog, ha ráizgul az ember. Mondjuk most is elég fiatalkának néz ki, pedig kevesebb mint egy év van köztünk.) De nem lesz leszbi románc a dologból, nagy sajnálatomra. Lehet, kénytelen leszek magam megírni a mesét. Ami jó viszont, hogy nem kéne visszafognom magam. Azt hittem túl durvák az ötleteim, de nem, ebben a filmben szemrebbenés nélkül elsütnek az én elképzeléseimnél erőteljesebb dolgokat is.

2011. szeptember 27., kedd

Candice és Danny (11. rész)

Chris teljesen ellazult és összegömbölyödött a karomban, mint egy kismacska. Szinte dorombolt. Aztán valami megakadt a fejecskéjében, mert láttam, hogy ráncba szaladt a homloka. Megkérdezte, hogy nem undorított-e, hogy én ott... ahová a kutya... Kinevettem. Hogy a kutya után a vőlegénye több alkalommal is járt már "ott", és ha éppen fintorogni akarnék, akkor inkább amiatt tehetném. És két dolgot jegyezzen meg. Egy: az "ott" a világ legnagyszerűbb dolga, és a pasik bármikor odaadnák érte a fél a karjukat, de lehet, hogy az egyik lábukat is. Kettő: felejtse el mi történt Danny és közte! De legalábbis soha, de soha, de tényleg soha, a büdös életben eszébe ne jusson elmondani senkinek! Egyik pasijának se, de legfőképpen egyetlen locsogó, pletykás csajnak se. És ha rám hallgat, akkor többé előttem se hozza szóba a dolgot. Mert ez olyasmi, mintha megölt volna valakit. Jobb, ha még a halálos ágyán se beszél róla. Nem azért, hogy amit mit tett, az ilyen vagy olyan, hanem mert az emberek olyanok amilyenek.

2011. szeptember 26., hétfő

Giccs

A fészbukon a virtuális elmegyógyintézetben a mai gyógyszeradag a giccs témája, műfaji megkötöttség nélkül. Ez annyira megtetszett, hogy két legyet akartam ütni egy csapásra, és blogpostot csináltam belőle. Módszeresen láttam a dologhoz. Először is fogtam egy papírlapot, és példákat írtam rá, hogy mi az ami nekem giccs. Kikerestem az értelmező szótárból: "Giccs: (Az irodalom, a művészet, az iparművészet terén) ízléstelenségre valló, olcsó hatású, közönséges, elcsépelt eszközökkel létrehozott alkotás.". Aztán megnéztem a Wikipédia mit ír róla. Végül összeszedtem a kapcsolódó fogalmakat: giccs vs. művészet; kultúra, magaskultúra, tömegkultúra; sznobizmus; szubjektivitás (ki mondja meg, hogy mi a giccs, és mi alapján). Aztán még agyaltam kicsit rajta. Ez az eredmény:

2011. szeptember 25., vasárnap

Az igazság (1. rész)

A történelmet a győztesek írják. És a szenteknek is maguk felé hajlik a keze. Hát még akik cseppet sem szentek! Szóval higgyék el, ahogy maguk ismerik a történetet, az még csak a közelében sem jár az igazságnak. A legelterjedtebb változat Rose Weasley mágiatörténet PhD dolgozatán alapul. Aminek a konzulense Neville Longbottom professzor volt. Higgyék el, a gyógynövények hatásmechanizmusán kívül semmi sem korrekt a szövegben. Az iromány legfőbb forrása a Weasley-Granger család szóbeli hagyománya. Hogy úgy mondjam, meglehetősen egyoldalú a nézőpontja, és tendenciózus csúsztatásokkal, a főbb kérdésekben durva történelemhamisítással terhelt a sztori. Nem furcsa, hogy maga H. P. sohasem hozta nyilvánosságra az emlékiratait? Azt mondják, mire lediplomázott a Roxfortban, több életre elegendő kalandban volt része, és további életét kizárólag családjának óhajtotta szentelni. Igen, ez egy jól hangzó ürügy volt, de én tudom, ez volt az ára, a hallgatása, hogy hagyták neki békében felnevelni a gyerekeit. De ha kíváncsiak rá, én röviden összefoglalom, mi zajlott a háttérben.

2011. szeptember 24., szombat

Rumli, penész, Voldemort

Egy darabig ez lesz az utolsó nyugis hétvégém. Erre pakolással töltöm. Egyelőre ott tartok, hogy rohadtul szétrámoltam mindent, a nappaliban is kuplerájt csináltam. Fecó nyafog majd este, hogy hol nézzen rajzfilmet, de legalább Kata nincs itthon. Viszont holnap estig végeznem kell, mert botrányozás lesz, ha így marad. Csak az ember nekiáll valaminek, azt hiszi kis meló, aztán meg egyre dagad. Az alsó polcdeszka alatt, a padlón tartottam a régi tankönyveimet, szépen egymásra halmozva. Most elhúzkodtam, hogy kiporszívózok ott is. A falon gyanús fekete pöttyök voltak. Penész! A porszívó kefés fejével letisztogattam a nagyját, aztán valami spéci klóros izével, ami direkt penészre való, lespricceltem. Most nem tudom eldönteni, a spórákból származó gombatoxintól vagyok beteg, a klórgáztól, vagy csak a tudattól, hogy ilyen förtelem volt a szobámban.

2011. szeptember 23., péntek

Rossz hírek

Kata már megint sámánkodik. Egyszer megérem, hogy lovon jön haza. Síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Lassan érik, hogy a nyereg felett puhított fenekét elverjem egy suhogós fűzvesszővel. Vagy lovaglóostorral. Mondjuk valami fekete magassarkú lakkbőr csizmácskával a lábamon, harisnyakötőben, műbőr fűzőben. Bár ezt még talán élvezné. Valami kegyetlenebbet kéne kitalálnom. Hüvelykszorítót. Esetleg a vasszűz is megteszi. Kéne egy Malleus maleficarum kötet, biztos találnék benne pár jó ötletet. Azt hiszem nem kegyetlen vagyok, csak csalódott. Itt egy suli mentes hétvégém, és erre lelép. Amíg csak estig tartottak ezek a programok, legalább vacsorára hazajött, meg itthol töltötte az éjszakát. De mostanában a történelmi Magyarország területét járják, egy határ választ el tőle. Vicceltem is az ideiglenesen hazánkban állomásozó barátnőm szöveggel. Meg hogy a nőm váratlan villámlátogatásra hazánkba érkezett.

2011. szeptember 21., szerda

Zúzunk

Ebédre nem sok épkézláb kaját találtam itthon, ezért vágtam egy szelet kenyeret és megkentem kacsazsírral, majd paradicsommal beburkoltam. Mikor a második karéj kenyeret szeltem, meglöktem a kistányért, és az ripityomra ment a kövön. Bosszankodtam, és az jutott eszembe, Kata mondaná, hogy gondolkozzak el rajta, mit akar üzenni a tányértörés. Talán egészségtelenül étkezem, nem kéne zsíroskenyérrel mérgeznem magam. Este mikor hazajött, csinált öko-bio-vitalizáló-enzim-méregtelenítő makrobiotikus koktélt. Almát, szilvát, barackot meg káposztát és spenótot összeturmixolt egy kis vízzel. Mikor töltötte volna ki, levert a földre egy bögrét, ami miszlikbe ment. Na, gondoltam, és ez mit üzen?

2011. szeptember 18., vasárnap

Nyaú!

Reggelre ébredve nagyot ásítva, macskásat nyújtózkodott, majd dorombolva az arcomhoz dörgölte az arcát. Az igazi macskák ez utóbbit azért csinálják, hogy szagnyomokat hagyjanak. Jelen esetben ez teljesen feleslegesnek tűnt számomra, mivel már egyébként is vastagon körüllengtek a szagjelei. Nincs az a nagyragadozó, amely ez alapján elvitatta volna a rám vonatkozó tulajdonjogát. Mivel azonban a dörgölőzést kellemesnek találtam, nem említettem neki annak céltalanságát. Sőt, felkínáltam egyéb részeimet is, további dörgölőzés végett. Épp a két mellem között tartott, mikor Fecó kirobogott a szobájából, és kénytelenek voltunk visszahúzkodni magunkra a takarót, mire ránk veti magát a gyermek. Nagy örvendezés volt, hogy anya végre itthon van, mert tegnap nem sokat látott belőle. Ugyanis a kedves hazarobogott, lehajította a hátizsákját, és egy gyors fürdést követően robogott is tovább.

2011. szeptember 15., csütörtök

Candice és Danny (10. rész)

Reggel kipihenten ébredtem, már világos volt. Kiosontam a mosdóba, halkan pisiltem, zuhanyoztam és fogat mostam. Aztán beóvakodtam Daniel hálójába, és melléfeküdtem az ágyra. Mocorgott és felém fordult. Néztem az arcát ahogy ébredezett. Eleinte olyan békés volt, kisfiúsan ártatlan. De fokozatosan komolyodott az ábrázata, majd egyszer csak kipattant a szeme. Meglepetést láttam a tekintetében, majd, hogy jár az agya, hogy kerülök ide, de aztán eszébe jutott, így átölelt és magára húzott. Adtam neki egy puszit, majd éreztem, hogy valami nyomja a combomat. Valami hosszúkásat és keményet tapintottam, és rögtön rájöttem mi az, de egy darabig még csodálkozva vizsgálgattam, hogy "Nahát, ez micsoda?". Daniel szigorúan nézett rám: "Ejnye, ebben a korban ezt már illenék tudni!".

2011. szeptember 14., szerda

Candice és Danny (9. rész)

Magas, jóképű fickó volt Mike, a szomszéd, valahol negyven és ötven között. Rögtön megnyerte a bizalmamat a nevetős tekintetével, ahogy rám nézett, és mert mikor Daniel bemutatott minket, úgy fogta meg kezem, hogy egy pillanatig azt hittem, meg fogja csókolni. Danny is szimpatikusnak találta, csóválta a farkát, szimatolta mint őrült, és összenyalta a kezét. Persze lehet, hogy csak Bessie szagát érezte rajta. Daniel kihozta a garázsból az összekészített kutyaholmit. Utoljára megitattam Dannyt, majd egy papírtörlővel szárazra töröltem a vizesedényét és azt is a többi közé raktam hátra a platóra. Egy fekete, négy ajtós Dodge pickuppal jött Mike, ami egy túraautónak álcázott városi aszfaltdöngető és egy vidéki mindenes furcsa keresztezésének tűnt. A hátsó ülést leterítettem a kutya pokrócával, majd betessékeltem a vonakodó ebet. Hátra ültem én is, mire úgy tűnt megnyugodott. Danielé lett az anyósülés. Mike megvárta, amíg bekapcsoljuk az öveket, majd olyan finoman indított, mintha tojást szállítana kereskedelmi mennyiségben.

2011. szeptember 12., hétfő

Szeptemberi mozimaraton

Iszonyatos mennyiségű filmet néztem mostanában, talán mert érzem, hamarosan nem lesz rá ennyi időm. Nem is tudom melyikkel kezdjem. A legutóbbi most ért véget az előbb. Fecóval megnéztük a "Rango"-t. Ha egyetlen szóval akarnám jellemezni, akkor: durva. Nem kicsit, nagyon. Hogy mi lesz, ha a kutyák macskákkal állnak össze, és elöntik a világot a mutánsok? És a "doki" gumikesztyűt húz, hogy "ki óhajt egy prosztatavizsgálatot"? Mondjuk szerintem a poénok felét nem értik a kicsik, de hát ez a Shreknél is így volt. Ismét egy olyan mozi, amire az apukák is szívesen beülnek a kölykökkel, csak az anyukák sápadnak, hogy ez nem gyereknek való. Na meg a bagolyzenekar, akik latin zenével kísérték a történéseket. Harmonika, dobgitár, trombita. Ahogy egy westernben dukál. Fecó meg leesett a székről nevettében, mikor a vágtázós jelenetnél, a Morricone szerű zenénél belibbent a bagoly az elektromos gitárral. Tényleg durva.

2011. szeptember 9., péntek

Arrogáns barom

Egyik kedvenc filmem a "Vadászat a Vörös Októberre". Sean Connery az én gerontofil ízlésemnek való szexi pasi. De nem ő jutott eszembe, hanem az ellenséges orosz tengeralattjáró parancsnoka. Talán Jurij, vagy valami hasonló volt a neve. Torpedót lőtt a Vörös Októberre, az meg szembefordult vele, teljes gáz, és a torpedók ütközéskor nem robbantak. Van bennük egy távolsági gyújtó, hogy nehogy a kilövő tengeralattjáróhoz túl közel robbanjanak, és az is megsérüljön. Nos, Jurij kikapcsoltatta ezt a védelmet, és a következő torpedóval némi kacskaringózás után célba vette saját magukat. Mielőtt ripityomra robbantak, az első tisztje azt mondta neki, "Arrogáns barom! Jól kicsesztél velünk!" Nos, szó szerint ez jutott ma az eszembe.

2011. szeptember 6., kedd

Az Ákos, az Imi, a Feri meg a Viki

Imádom, mikor egy kolléga, akinek elméletileg az is dolga, hogy szűrje a világ eseményeit, és a gyerekek számára befogadható formában tálalja azokat a tanítványai elé, rápillant egy internetes hírre, és aztán vad mendemondákat terjeszt. Szerencsére sikerült időben megállítani. Felismerte mekkora égés így mellényúlni a dolgoknak, gyorsan elhallgatott. Egyetlen esetből nehéz leszűrni, hogy pusztán figyelmetlen volt, szégyellni valóan műveletlen vagy ez a rasszista gyűlöletkeltés vaksága. De egyik sem mentség arra, hogy valaki összekeverje a szezont a bozonnal. Szóval elmondanám, hogy az Ákos az nem az Imre. Mentségül nem, de magyarázatul szolgál, hogy ők ketten nagyjából egyidősek, mind a kettő zsidó, mind a kettő író, és mind a kettő Kertész. (Az író a foglalkozásuk, a Kertész meg a nevük. Nehogy ezt is sikerüljön összekeverni.) Csak az egyik a "Sorstalanság"-os Kertész, a másik meg a "Sikátor"-os, "Makra"-s, "Családi ház manzárddal"-os, "Zakariás"-os Kertész.

2011. szeptember 5., hétfő

Candice és Danny (8. rész)

Kicsit zavarban voltam, de azt felfogtam, hogy Danny, a tervtől eltérően nálam maradt. Hívtam Danielt és mondtam, hogy mégiscsak kutyás nap lesz a holnapi. Lévén hét vége, nem dolgozott, így megbeszéltük a reggeli közös sétát. Másnap, amíg a parkban mászkáltunk, elmeséltem, hogy milyen furcsa és zaklatott volt a barátnőm. A szexjelenetet persze kihagytam. Inkább azt találgattam, hogy vajon a lánykérés miatt ideges, vagy valami más lehet a háttérben. Daniel sokoldalú és praktikus volt, mint egy svájci bicska. Türelmesen meghallgatott, bár szerintem nem érdekelte a dolog, intelligens kérdésekkel fenntartotta a társalgást,és nyugtatgatott, hogy várjam meg, amíg a barátnőm felhív, és elmondja, mi a helyzet. Bízzak a tapasztalatában, úgyse fogja sokáig bírni, hogy ne öntse ki a szívét. Hm... talán női dolgok terén mégsem olyan kezdő ez a pasi, mint elsőre gondoltam.

2011. szeptember 4., vasárnap

Kishalál

Igazából kisvakáció. Ahogy az alvás a kis halál, úgy a hétvége a kis vakáció. Persze két nap tanítás után azért ez még nem ekkora szenzáció, de mégiscsak adódik egy kis pihenő. Kata természetesen megoldotta a vakációzást, péntek délután lelépett a sámánképzőseivel a menetrend szerinti hétvégi spirituális kirándulásra. Remélhetőleg szellemileg megvilágosodva, szívében megtisztulva, mennyei bölcsként és földre szállt angyalként tér majd haza. Épp csak elkezdődött az iskola, de már sikerült ordibálnia Fecóval a házi feladat ürügyén. Én meg persze hülye nemtörődöm picsa vagyok, akit nem érdekel a gyerek, tőlem akár meg is bukhat. Hiába mondom neki, amíg magára veszi a gyerek feladatait, addig azok az övéi is lesznek. Míg a harmadik elégtelen után szépen rájönne a kölök, hogy az ő feladata az ő felelőssége, és ha az égvilágon senki nem fog helyette törődni vele, akkor kénytelen lesz ő maga. Jobb ezt most megtanulni neki, amíg csak osztályzatok múlnak rajta, mint húsz év múlva, kifizetetlen közműszámlákkal, lejárt parkolócédulákkal, meg elmulasztott adófizetési határidőkkel megszerezni a tapasztalatot. De hát ki vagyok én, hogy jót akarjak a gyereknek, elvégre ő az anyja.

2011. szeptember 1., csütörtök

A lovak közé csapunk

Belecsapunk a lecsóba, meg a lovak közé. Ma elindult a tanév. Az általános iskolai. De kalózba már megszereztem az egyetemi órarendem béta változatát is. Eseménydús tanév elé nézek. Azt szerencsére sikerült kibuliznom, hogy idén se legyek osztályfőnök, de már nem én vagyok a legfiatalabb a tantestületben, így ez ki tudja meddig tartható. Mondjuk amíg ilyen ócska számítógépeink vannak, addig jó érv, hogy azokat kell tutujgatnom. És az a kolléga se mérges rám, aki az 5.a. osztályfőnöki pótlékát zsebre vághatja. Riogatnak az óraszám-, és kábítanak a fizetésemeléssel. De azt hiszem, a tanügyi törvény vitája nem nagyon fog lekötni, miközben a diplomamunkámmal vacakolok majd. Azt tegnap hallottam, hogy állítólag a tantárgyfelvételi időszak végéig le kell adnunk a témát. Nem mondom, hogy nagyon megijedtem, de azt sem, hogy kicsit sem.