Igazából kisvakáció. Ahogy az alvás a kis halál, úgy a hétvége a kis vakáció. Persze két nap tanítás után azért ez még nem ekkora szenzáció, de mégiscsak adódik egy kis pihenő. Kata természetesen megoldotta a vakációzást, péntek délután lelépett a sámánképzőseivel a menetrend szerinti hétvégi spirituális kirándulásra. Remélhetőleg szellemileg megvilágosodva, szívében megtisztulva, mennyei bölcsként és földre szállt angyalként tér majd haza. Épp csak elkezdődött az iskola, de már sikerült ordibálnia Fecóval a házi feladat ürügyén. Én meg persze hülye nemtörődöm picsa vagyok, akit nem érdekel a gyerek, tőlem akár meg is bukhat. Hiába mondom neki, amíg magára veszi a gyerek feladatait, addig azok az övéi is lesznek. Míg a harmadik elégtelen után szépen rájönne a kölök, hogy az ő feladata az ő felelőssége, és ha az égvilágon senki nem fog helyette törődni vele, akkor kénytelen lesz ő maga. Jobb ezt most megtanulni neki, amíg csak osztályzatok múlnak rajta, mint húsz év múlva, kifizetetlen közműszámlákkal, lejárt parkolócédulákkal, meg elmulasztott adófizetési határidőkkel megszerezni a tapasztalatot. De hát ki vagyok én, hogy jót akarjak a gyereknek, elvégre ő az anyja.
Tegnap kimentünk Fecóval a Halászlé Fesztiválra. Úgy terveztem, hogy 3.000 Ft-ból megebédelünk, de Fecó drága kitalálta, hogy ő nem akar halászlét enni, mert a múltkor nem ízlett neki. Addig csámborgott, amíg talált valahol csirkemellet paprikával összesütve. Kért belőle egy kicsi adagot, hozzá hagymával összesütött krumplit, káposztasalátát és egy kicsi kólát. Mire kettőt pislantottam, szépen berendelte az ebédjét, én meg majdnem elájultam, mikor a csajszi, aki kiszolgálta, közölte, hogy mindez 3.690 Ft lesz. Az hagyján, hogy vagyok annyira skót, hogy ne fizessek ennyit egy kis adag kajáért, amit nem egy háromcsillagos étteremben készülök elfogyasztani, hanem a Tisza partján, a kőlépcsőn ücsörögve, de nem is volt nálam ennyi pénz. Épp készültem közölni a vendéglátósnak álcázott rablóval, hogy kenje a hajára az egészet, mikor ránéztem a gyerekre, és láttam az arcán a csalódást. Ezért gyilkos tekintetemet rosszallóvá szelídítve ránéztem a nőre és megkérdeztem, hogy étkezési utalványt is elfogad-e. Volt nálam az is egy ezres értékben. Elfogadta, így még maradt annyi pénzem, hogy egy nagy pohár ír vörös sört vegyek magamnak.
Délutánra mégis jutott egy kis csalódás. Szeged mellett volt egy gyerekzsúr, a szakkörösökkel, ahová jár, az egyik gyerek szülei szervezték, kint tanyán. Nekünk ugye nincs autónk, busszal meg oda nem igazán lehet. Akivel jóban van, és a szüleit is ismerjük, az egyik család nincs itthon, a másikat meg nem sikerült elérni telefonon, hogy kivigyék magukkal. A papát meg mire felhívta, Kata nővérének férjével épp túl voltak a harmadik sörön. Kata nővére meg nem ért rá. Szóval az egész világ összeesküdött ellene, így kénytelen volt itthon maradni. Kérdeztem, hogy mit fog csinálni, és az volt a válasza, hogy számítógépezni akar. Aztán láttam, hogy valami arcade stílusú mászkálós-lövöldözős izével puttyog, így inkább átküldtem neki e-mailen a múltkori logikai játékokat, melyeket Señorita linkelt be a kommentjeiben. (Köszönet érte.)
No, ezekre úgy rákattant a gyermek, hogy este csak a szokásos Harry Potter olvasás miatt volt hajlandó abbahagyni a fejtörést. Reggel is ezzel kezdte a napot, de aztán inkább kijött velem a piacra, majd megfőztük az ebédet. Viszont délután nem volt menekvés, hiába kezdtem egykor el ezt a bejegyzést, ötpercenként megjelent, hogy elakadt valahol. Magyarázzam el, az "Electric Box 2"-ben valamelyik új bigyó mire való, mi van angolul odaírva segítségnek, stb. Harminc valahánynál most elakadt vagy megunta, nem tudom, de elhatározta, hogy megnéz egy filmet. Így tudtam most befejezni ezt a bejegyzést.
17 megjegyzés:
Na, ezért jön jól egy jogosítvány. Ha a papa már túl van a söröcskéjén, akkor te a gyerekre hivatkozva már viszed is az autóját. :) De nekem is szólhattál volna, legalább kirándultam volna egyet. :)
Valóban el kell kicsit engedni a gyerekek kezét a házi feladatok kapcsán, hiszen ez a legjobb alkalom arra, hogy megszokja, megtanulja, hogy ez bizony az ő feladata, ő tartozik érte felelősséggel, mert senki nem fogja helyette megoldani. A későbbiekben pedig ettől csak sokkal nehezebb és keményebb feladatok fognak várni rá. De néha azért nem árt eszükbe juttatni, hogy hékás nem felejtettél el valamit? Hajlamosak rá. :) Csak ugye nem mindegy,hogy milyen hangnemben történik mindez.Nálunk Anyának csak ordítva megy. :)
Anno a szüleim állandóan ordítottak velem, ha rossz jegyet szereztem valamiből, aztán szerencsére ezt a jó szokásukat abbahagyták, mert rájöttem, hogy magamért tanulok, és ha rossz jegyet kapok, akkor szégyellem magam miatta. Szóval, szerintem Fecó is meg fogja tanulni ezt. :)
Tegnap éjjel kinéztünk a lakótársakkal a Halfesztiválra, de miután megláttam, hogy mennyibe kerül az innivaló, eldöntöttem, hogy 'csóró egyetemista' létemre nem fogok ott semmit enni. De az illatokkal legalább jóllaktam. Meg különben is, nekem a nagymamám halászléje az igazi. :)
Bocsi, hogy így ismeretlenül írkálok, de ehhez a bejegyzésedhez legalább volt valamennyi közöm és hozzászólnivalóm. :)
Bella
D'Angel: Eh, minek költeni jogsira, ha nincs autó. A másét meg csak vészhelyzetben. (Autót meg bugyit csak akkor kérünk kölcsön, ha tényleg nincs más megoldás.) Katának vagy 20 éves a jogosítványa, de nem sokat vezetett. Én legalább is még soha nem láttam a volán mögött.
A lecke ügyében szerintem nem Fecóval van a gond, hanem a kedves anyukával. :)
Bella: Csak a nagyon okos ember tanul a más kárán. Fecónak kéne, hogy kapjon pár elégtelent, hogy a saját kárán tanuljon. De Kata túlféltésből megóvja ettől a hasznos tapasztalattól.
Elég meredekek voltak az árak. Ha azt számolom, hogy önkiszolgáló rendszerben nem kellettek pincérek, az eldobható tányérokat nem kellett mosogatni, a több ezer adag halászléhez elég volt egyetlen szakács, nem volt épületfenntartási költség, mivel a szabad ég alatt zajlott az egész, a kuktáknak, és a tálcákat összegyűjtő kisegítőknek csak a hétvégére kellett bér, akkor nem sok kiadás volt. Helypénzt nem tudom mennyit fizettek az önkormányzatnak, de szerintem alaposan túl volt árazva 1.500 Ft-ért a halászlé.
Az első hozzászólását mindenki ismeretlenül írta. :) Véleményed pedig bármiről lehet, legfeljebb nem fogsz mindenkivel egyetérteni, de az sem baj. Szívesen látjuk a kommentjeidet.
Ancsa, azt hittem az orgazmusról fogsz írni... :D Egyébként tetszik, ahogy Fecót tanítod. :) Úgy tűnik jó kis emberke lesz. :)
Nagy öröm, hogy azonos az ízlésem egy 8 éves gyermekével és hogy egyszerre 2 embernek is elfoglaltságot szereztem a tippekkel. :D
No, és természetesen szívesen máskor is! :)
Pikirtke: Az orgazmus az nehéz téma. Aki nem tudja mi az, annak azért felesleges, aki meg tudja, az pontosan tudja, neki milyen. Legfeljebb tudományos igényességgel érdemes, vagy magazinosan, hogy milyen tippeket ismerünk, amitől jobb lesz. De ez olyan, mint a fiúk fütyije, kár a miénket a másikéhoz méricskélni. Hogy én miért nem látok hologramszerű pillangókat verdesni a csukott szemhéjam mögött, mikor X.Y. ilyet lát, és én is olyan orgazmust akarok, mint amilyen neki van. :)
Én nagy híve vagyok a felvilágosult, gyerekközpontú nevelésnek, így muszáj lesz neki jó kis emberkévé cseperednie. Különben pecsenyére verem a seggét! :D
Señorita: Megmentetted a napot! :) Nyűgös lett volna a gyermek, és nekem nyafogott volna estig. Mondjuk így meg segítségért nyúzott, de azért ez sokkal jobb volt. Ráadásul idén kezdenek informatikát tanulni a suliban, így motivációnak sem volt rossz. Pillanatnyilag kifejezetten lelkesedik a számítógépért. :)
Kedves Nagymamám épp a minap okította öcsémet. "Tanuld meg fiam, kocsit, motort, feleséget SOHA NEM adunk kölcsön.!" Csak pislogtam, hogy miket nem tud a nagyi. :) Mondjuk autó nélkül a jogsi, tényleg értelmetlen, mert ha nem tudsz gyakorolni, akkor felesleges. Bár én tuti,hogy kocsiban fogantam, mert el sem tudnám képzelni az életem benzingőz nélkül. :)
Akkor először a Kedvesedet kellene kezelésbe venned, mert úgy tűnik, hogy Fecó nagyon jó tanítványod. Nem is értem, hogy miért gondolja azt Kata, hogy nem jól neveled a gyermeket, hiszen elvégre is tanárnő vagy, csak tudod, hogy mit csinálsz. :)
Első szakmája Katának is az általános iskolai tanár. :) De teljesen mindegy, mert ha műbútorasztalos volna, ő akkor is jobban értene hozzá. Ő általában mindenhez jobban ért. Főleg, amíg nem kell csinálni. Mert ha mondjuk ténylegesen neki kell állni valamnek, akkor rögtön én leszek a szakértő. De csak addig, amíg nem kezdem el csinálni, mert akkor ismételten ő ért hozzá jobban, ezért elkezd tanácsokkal bombázni. És ha kész vagyok, meghallgathatom, hogyan kellett volna ezt jól megcsinálni. :)
Vagyis, Te semmihez nem értesz, de azért légy oly kedves,nyelj egy nagyot és csináld meg.
Nálatok abszolút él az a szabály, hogy : 1. Katának mindig igaza van. 2. Ha esetleg mégsem neki lenne igaza, úgy automatikusan az első pont lép életbe. :)
Kíváncsi lennék a trükködre, hogyan szelídíted őt már évek óta, vagy, honnan van neked ekkora türelmed? :) Én már rég a falnak mentem volna. [Jobb esetben. :) ]
Nincs türelmem. Időnként leordítjuk egymás fejét, sőt, megesik, hogy Kata lekarmolja a kezem, ami után másnap hantázhatok a kollégáknak a szomszéd vad macskájáról, én meg néha olyat teszek vele, amit bármelyik cselgáncsbíró gondolkodás nélkül ipponra értékelne.
Persze, mint minden, ez is csak nézőpont kérdése. Ha akarom, tettlegességig fajuló, durva veszekedésekről beszélek, ha meg úgy akarom, azt mondom, hogy a kapcsolatunk vad és szenvedélyes. :)
Eddig ezeket az apró kis "finomságokat" a szomszéd vad macskájával, meg a cselgáncsfogásokkal, jól elrejtetted. Egyszer szívesen elolvasnám,milyen birkózó vagy. Hátha ihletet kapnék! Úgyis Te adtad az alap ötletet is. :)
Egyébként már kezdtem aggódni, hogy esetleg mesterségesen eltávolították az idegszálaid, és ezért vagy ennyire türelmes.De akkor megnyugodtam.:) Apropó macska,és karmolás. Volt egy bejegyzésed, de most valamiért nem találom, mindegy, szóval,ahol mondtad Katának,hogy ne úgy simogasson,mint egy kutyát,hanem mint egy cicát. Ebben 100%-ban szót fogadott. Csak most már ő maga lett a macska. :)
Szerintem volt már szó a tetlegességeinkről, bár lehet, hogy kommentben.
Nem vagyok én sem szent. Ezt Kata bármikor megmondja. :) A bejegyzés a "Kutyák és macskák" volt. A Kedves zoológiai besorolása egyébként nem egyértelmű. Időnként kapar a kertben, de aztán meg dorombol. És legalább annyit ugat mint amennyit nyávog. :)
Igaz is. Emlékszem. Viszont bennem ha nem is szent, de egy határozott, megfontolt, kötélidegzetű nő képe él, ha rád gondolok. Aki profin szereli le a Kedvesét, nah meg aki megérdemli. :)
A profi szerelést azt gondolom úgy gondolod, mint ahogy az amerikai futballban csinálják. :) És ja, azt mondják, ha a kapcsolat sokáig fennmarad, akkor biztos megérdemlik egymást a felek. Úgyhogy az előző életemben egész biztosan valami nagyon durva dolgot követhettem el. De Kata is! :)
Nem egészen így gondoltam,de végül is... :)Lehet időnként nekem sem ártana,ha így rendezném az idegtépő delikvenseket, és nem csak magamban fortyogva ütlegelném a boxzsákot az edzőteremben. Viszont ezután már kevésbé lennék közkedvelt...inkább hírhedt. :)
Hmm... bele sem merek gondolni,hogy mit követhettél el...lehet,hogy Te voltál a leszbikus Casanova,és több száz nőnek törted össze a szívét...,Kata meg esetleg a női Don Juan,és most a két csábító a több tucat nő helyett egymást bünteti. :)
Néha sóhajtozom, hogy mivel érdemeltem ki a büntetést, amit ebben az életben élek. Aztán arra gondolok, hogy az is lehet, ez jutalom. Aztán félni kezdek. Nehogy elrontsam. Mert akkor milyen lehet a büntetés? :)
Megjegyzés küldése