Ebédre nem sok épkézláb kaját találtam itthon, ezért vágtam egy szelet kenyeret és megkentem kacsazsírral, majd paradicsommal beburkoltam. Mikor a második karéj kenyeret szeltem, meglöktem a kistányért, és az ripityomra ment a kövön. Bosszankodtam, és az jutott eszembe, Kata mondaná, hogy gondolkozzak el rajta, mit akar üzenni a tányértörés. Talán egészségtelenül étkezem, nem kéne zsíroskenyérrel mérgeznem magam. Este mikor hazajött, csinált öko-bio-vitalizáló-enzim-méregtelenítő makrobiotikus koktélt. Almát, szilvát, barackot meg káposztát és spenótot összeturmixolt egy kis vízzel. Mikor töltötte volna ki, levert a földre egy bögrét, ami miszlikbe ment. Na, gondoltam, és ez mit üzen?
Fecó délután a YouTube-on keresgélt. Kérdezte, mit kell beírni, hogy megtalálja a kedvenceit. Például az Apocalypticát, amint Grieget játszanak, a Deep Purple-től a Smoke on the Watert és a Dick Dale féle Misirlout mindenféle előadásban. Ez utóbbi a csúcskedvenc, különösen az a videó, amit elektromos gitáron, elektromos habverővel adnak elő. Igen, ez az amivel a Taxi és a Ponyvaregény c. filmek indulnak. (Egyébként úgy tűnik, az eredeti motívum görög, és máig élő zene.) Szóval hallgattuk, de főleg Dick Dale & The Del Tones előadásában, és kísértük őket fergeteges léggitár játékunkkal. Basszus, egy év, és nyúzni fog a gyerek, hogy vigyem rockkoncertre.
Pedig ebből én már kinőttem. Nekem elég az, ha belenyomom a fülest a mobilomba, sőt újabban az ebook olvasómba, és csutkára feltekert hangerővel hallgatok valami ütőset (nem ütőhangszert, hanem valamit, ami odab*sz rendesen a dobhártyának), miközben utazom a villamoson. És ha mondjuk jön az ellenőr, én meg nem veszem észre, csak rázom a fejem ütemre, aztán az meg ha meg találja böködni a karom, akkor csúnyán nézek rá. És ha a gyíkarc ahelyett, hogy az igazolványát villogtatná, megfogja a fülesem zsinórját, hogy kihúzza a fülemből, meg találom fogni az ujját, ami fáj neki. Legalább is nyöszörög, és a kérdésre, hogy mi a fenét akar, kinyögi, hogy "jegyeket, bérleteket". Elengedem az ujját, és megmutatom neki az enyémet. A középsőt. Aztán persze gyorsan leszállok.
Kormányülésen is valami durvát hallgathatnak a miniszterek, és valami még durvábbat szívnak közben. Máskülönben nem tudom, hogyan tudnák így fokozni a dolgokat. "Könnyítés csak tehetőseknek" program (végtörlesztés) után most a jövő évi SZJA szabályok. Ismét a jól keresők járnak jól, akinek meg 213.000 Ft alatt van a bruttója, az mínuszba megy. A minimálbéresek vagy egy tízessel kevesebbet visznek majd haza. Ha eddig nem, majd ettől bedőlnek a hitelek. Ja, és, hogy a földre kerülteken rúgjanak még egyet, ÁFA emelés is lesz. Megérdemelnék, hogy leváltsuk őket, de majd a külmagyarok, akiket ezek az intézkedések nem érintenek, visszaszavazzák a bandát a parlamentbe. Talán a szakszervezetek kivihetnék az embereket tüntetni az utcára. Ha lenne rá engedélyük. De valahogy a bejelentett helyszínekkel mindig van valami, amiért ezt nem kapják meg.
Mit csináljunk, ha a hatalom önként nem hajlandó távozni, és a demokratikus lehetőségeket, amikkel fel lehetne lépni ellenük, ellehetetlenítik? Majd megint kimegy a tömeg, és felgyújtja a TV székházat? El tudom képzelni. Valószínűleg részben ugyanazok mennének oda, mint múltkor. Ahogy az akkori dolgokból, úgy most majd a mostaniakból lesz hamarosan elegük. De az is lehet, hogy nem politikai megmozdulás, szimplán csak éhséglázadás lesz. Már nem is a Balkánhoz, hanem Afrikához kell hasonlítsam magunkat. Csak nekünk nincs olajunk. Így valószínűleg a nemzetközi közösség tojik rá, hogy mi van itt a demokratikus jogokkal. Vagyis dehogy Afrika! Milyen buta vagyok! Budapesten pont az lesz majd, ami Londonban. Meg korábban Párizsban. Végre utolérjük Európát.
16 megjegyzés:
Bírom, hogy a libazsírtól el tudsz jutni a demokrácia sárba tiprásáig.
Egyébként én is egyre kevésbé értem, hogy mi folyik itt.
Ne is emlékeztess az ellenőrökre, lassan vége a motorszezonnak :(
Ez pedig baromira nem vág a témába:
a regenytar.hu oldalon lehet "közös regényeket" írni megadott vagy kitalált témákra.
Ha van kedved/időd nézd meg, hátha megtetszik.
Komolytalan az egész, de szórakoztató :)
Panka
Tyúk: Számomra szoros kapcsolat van a kettő közt. Utóbbi folyományaként az előbbivel nem kizárt, hogy egyre sűrűbben fogok találkozni.
Az meg elképzelhető, hogy sokan mások sem értik mi folyik itt, sőt, rettegéssel gondolok arra, hogy akik csinálják, azok sem értik.
Panka: Csodálkozom, hogy a rendőrviccek szerepét még nem vették át az ellenőrviccek. Amilyen kontraszelekció régebben a fegyveres testületeknél folyt, most ugyanaz megy az ellenőröknél. Aki végképp alkalmatlan mindenre, az itt megtalálhatja a helyét. Túl sok ész nem kell hozzá, és minden gyerekkori meg későbbi sérelmére, megaláztatására gyógyírként hatalmat kap embertársai felett.
Aki hatodikban kinevette a dadogós beszéde miatt, most hebeg, izzad és vöröslő fejjel túrja át harmadszor is a zsebeit, pedig nyilvánvaló, hogy nincs nála bérlet. Ő az elégedett keselyű türelmes pillantásával lesi áldozatát. Csak arra vár, mikor fogja elfogadni és beismerni a véget, feladni a küzdelmet és megadni magát, hogy a társadalom hullazabálója tehesse dolgát.
Köszi, megnézem a linket. Mindig is érdekelt az ötlet, hogy a nyílt forrású szoftverek mintájára lehetne-e történeteket létrehozni. Persze csak elméletben. Mert a programoknál egyértelmű, hogy ami szövegszerkesztőnek indul, abból a végén nem lesz pasziánsz, de a regényeknél vagy elkanyarodhat a cselekmény teljesen más irányba, mint amit én elképzelhetőnek tartok, vagy túlságosan korlátozom a résztvevők alkotói szabadságát. A szexben is izgat az elképzelés, hogy egyszerre sokan csináljuk (a szlengszótár "daisy chain" szócikke teljesen felvillanyozott), de a várható bonyodalmak miatt sose lesz hozzá merszem.
Azért ennyire nem kell komolyan venni a közös regényt :)
A szexben szerintem meg mindenkinek vannak olyan vágyai, amit a büdös életben nem fog kipróbálni. de talán így is van rendjén...
Panka
Dehogy nem kell. :) Azóta gondolkodtam rajta, és egyes nyílt forrású fejlesztéseknél azt hiszem úgy van, hogy adott projektnek van egy irányítója, aki eldönti, hogy mi kerül bele, és mi nem. Persze figyelembe veszi a fejlesztőközösség és a felhasználók véleményét is, de a végső döntés az övé. Ha ez többeknek nem tetszik, akkor fogják a forráskódot, elköltöznek egy másik webhelyre, és egy ún. "forkot", elágazást hoznak létre, amiben a saját szájízük szerinti, az előző helyen el nem fogadott változtatást hoznak létre. A felhasználók meg eldöntik, kinek melyik tetszik jobban.
Az írásban azt is szeretem, hogy a hőseimmel megtetethetek olyan dolgokat, mondjuk a szexben, amire nekem sose volt bátorságom, alkalmam vagy adottságom. Itt meg csak a fantázia szab határokat. Például meséltem már arról, mikor egy kentaur, akinek az eleje férfi, a hátulja meg kanca, találkozik a harcos amazonnal, aki egy csődört vezet kantárszáron? :))
Ez a közös regény elég jó ötlet. :) Nem mintha Agatha Christie, Szabó Magda vagy Jane Austen babérjaira törnék, sőt... De ki tudja, hogy egymás ötleteiből merítve, egymást inspirálva, kinek mi lövell ki az agyából. :)
Igen, engem is megragadott, de van néhány kardinális pont:
* Először is kell egy olyan kiindulási pont, egy olyan ötlet, amit minden résztvevő a magáénak érez. És ugyanúgy a műfaj. Ha többen drámát írnak, egy valaki meg vígjátékot, abból sok bosszankodás lehet.
* El kell dönteni, mennyire vesszük komolyan. Ha csak hülyéskedés, akkor essünk neki, és a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat közben, a többi nagyjából le van tojva.
* Ha valami komolyabbat akarunk, akkor aki beszáll, meg kell tanuljon egy csomó dolgot a történetek meséléséről. Hogy egyáltalán meg tudjuk nevezni a dolgokat, értelmesen elmondani a többieknek, hogy mire gondolunk.
(Egyelőre Tyúkkal ketten kezdtünk el olvasni egy ilyen témájú könyvet, ami fogalmi keretet adhat a diskurzusnak. Elküldhetjük akit érdekel, viszont angolul van.)
* Ki kell találni egy munkamódszert. Ennek része a technikai megvalósítás, hogy hol, milyen informatikai felületen, a feladatoknak és a jogosultságoknak milyen elosztásával, milyen feladatterv és ütemezés alapján csináljuk.
Szóval nem olyan egyszerű a dolog, van akit még így is érdekel? :)
Fúú, ilyenekbe bele se gondoltam. Nagyjából a 2. pont szintjén leragadtam. Akkor inkább maradok olvasó, jelenleg egyetlen komoly koncentrációt igénylő dolog elég az életemben. Ettől függetlenül a fejleményeket izgatottan várom.
Ezért kérdeztem, hogy így is érdekel-e? :) Írni megtanulunk az ált. suliban, de az még nem jelenti azt, hogy írni is tudunk. Mármint regényt. Elég sok munkával jár. Kicsi agyalás is, és aztán rengeteg verejtékes kulimunka. És akkor még nem is biztos, hogy jó lesz. Szóval lehet ilyet, de nem egyszerű. Nekem van rá motivációm, de még egy fél regényem sincs. Egy negyed se. Ebben a közös dologban is az tetszene, hogy én megcsinálom az agymunkát, és aztán valaki meg a verejtékes részét. :)
Én benne lennék szívesen :)
Szerintem nem lenne rossz először kicsiben, komolytalanul megpróbálni.
Abból kiderül, hogy ki hogyan ír, mennyire működik.
Persze alapvető dolgokat meg kell beszélni, mint a műfajt, a témát, hogy a történet nyitott-e vagy célirányosan halad a kitűzött vég felé, hogy kinek mennyi ideje van írni, milyen rendszerességgel, mi van ha valaki elakad...
Szóval, felteszem a kezem (ha lehet) :)
Panka
Csak két kérdésem van - az is halkan és óvatosan - ha valaki nem tud angolul és nem blogger részt vehet a projectben?
Panka: Nehezen tudom értelmezni a "kicsiben" fogalmát. Ha terjedelmileg gondolod, akkor szinte mindegy, mert a szerkezetet ugyanúgy ki kell dolgozni. Ha úgy érted, hogy ne legyen regény, csak egy novella, vagy "rege" (ez egy műszó, arra utal, hogy nincs meg a történetnek a szabályszerű struktúrája, csak események egymásutánját tartalmazza, dramaturgiai összefüggések nélkül) akkor ez az talán könnyítés, mert nem lesz olyan logikus és áttekinthető az egész, és több minden "belefér".
Szabi: Egyelőre csak nagyon elviekben beszélünk a dologról. De ha lesz belőle valami, elsősorban magyar nyelvtudást igényel, és internetes hozzáférést. Az elmélet kapcsán nem volna haszontalan annak az angol könyvnek az ismerete. Ha rá tudnátok beszélni Tyúkot, hogy fordítsa le magyarra, az sokat lendítene. :)
A "kicsibent" úgy gondolom, hogy a szakirodalom elolvasása nélkül, a józan észre és a benyomásokra hallgatva el lehetne kezdeni valamit. Akármit. Csak könnyedén, amolyan főpróba jelleggel, hogy meglássuk egyáltalán megy-e így együtt :)
Egy "brénsztorming után, természetesen. :)
Nekem az angol nem olyan nagy gond. Egy ideje mondjuk csak a munkámban használom, hébe-hóba, de a pályafutásom elején egy évig angol szakos voltam.
Panka
Vannak aggályaim, hogy mi lesz belőle különösebb előkészület nélkül. :) De várom az ötleteket, hogy milyen témáról írjunk.
A könyvet elküldtem e-mailen. Az eleje, a karakterekről szóló rész az kifejezetten olvasmányos, főleg mert sok filmes példa van benne. A későbbi részek nekem már kicsit töményebbek voltak, el kéne még olvasnom néhányszor. Ha szeretnéd magyarítani, ne fogd vissza magad, :) segítek lektorálni.
Nagyjából annyi közöm van a forditashoz, mint a harangonteshez. Ellenben jövő heten megorvendeztetlek egy novellacskaval. Mar most mondom, hogy titokgazda leszel :) a könyvet megkaptam, ha lesz idom elkezdem.
Panka
Egy szép harangnak is fogunk örülni. :)
Titkok megtartásában jó vagyok, szóval jöhet az írás. Azért azt majd fejtsd ki, hogy mit kell titokban tartani, azt, hogy írsz (már késő), hogy elküldted nekem (majd kommentelek ide, hogy nem kaptam meg), vagy hogy miről szól (postolok a feledékenységemről), esetleg egy speciális információt, amire a szöveg utal. Csak, hogy tudjam mihez tartani magam. :)
Megjegyzés küldése