Múltkor írtam, hogy az Alexandrában, a bagóért árult könyvek közt találtam "Sibumi" címen egy az átlagosnál igényesebb ponyvát. A japán vonatkozások miatt fogott meg. Ebben a részében nem is csalódtam, volt benne mester szintű go játék, zen mentalitás, cseresznyevirágzás, ahogy kell. Mégis, kicsit az az érzésem, mint a "Salt ügynök" kapcsán, hogy ennyi energia árán, akár remekművet is lehetett volna alkotni. De azok az apróságok! Azok úgy tudnak idegesíteni.
A főszereplő a könyv egy jelentős hányadát a föld alatt tölti, egy barlangban. Ezért, talán érdemes lett volna megmutatni a kéziratot egy barlangásznak. Ilyen hülyeséget, hogy valakit csörlővel engednek a mélybe, és egy mellhevederbe van kötve, amiben ugye a saját súlyánál fogva egy óra alatt megfulladhat! Miért nem használ beülőhevedert? A hetvenes években már tuti volt ilyen. Azután, miért marad valaki lógva a kötél végén, ha elakad a csörlő? Nincs nála mászógép? Meg 50 m tartalék kötél, valami ereszkedőszerszámmal? Plusz biztosítás, ha elszakad a csörlő kötele? Ez öngyilkos, nem barlangász!
Aztán az a barlangi patak a végponti szifonnál. Fizikailag marhaság, hogy olyan gyorsan folyjon a víz. Térfogatáram. Azaz a keresztmetszeti szelvényen pont annyi liter víz tud átfolyni másodpercenként, mint ami a patakban, meg a vízesésen érkezik. Ha meg az eső miatt több víz folyik, akkor inkább feltelik a barlang, és nem folyik kétszer olyan gyorsan. A leírt szupersebes áramlás pedig igen gyorsan kitágította volna a vízfolyás útját, és ismét csak ott vagyunk, hogy lassabban folyik. Szóval áramlástanból is elégtelen.
Az, hogy a CIA kizárólag szellemi fogyatékosnak tűnő munkatársakat alkalmaz ügynökként, az még paródiának is gyenge. Ha van rá pénz, márpedig van, meg tudják fizetni a tehetséges munkatársakat is, szóval nem hiszem, hogy ott mindenki hülye lenne. Az "Anyavállalat", mint multinacionális, kormányok feletti világformáló pénzügyi erő, az teljesen hihető koncepció. A mai globalizált világban szinte triviális, de 30 évvel ezelőtt talán forradalmian új koncepció volt. Hogy mondjak valami pozitívumot is.
Amiért megérte elolvasnom, az az idősödő szupernindzsa alábbi divattanácsa, amit egy ifjú és amatőr (anti)terrorista csajnak adott: "Szabászati baklövés, hogy egy fiatal hölgy, aki ilyen jól el van látva szeméremszőrzettel, ennyire rövid nadrágot viseljen, és mindeközben ilyen kihívó pózban üljön. Kivéve persze, ha be akarja bizonyítani, hogy a vörös haja valódi."
Erről eszembe jutott Tyúk egyik postja, ahol egy szintén vörös hajú csaj megemlíti egy társaságban, hogy hanyagolja az intim borotválkozást, mire "angyal száll át a helyiségen", mert a jelenlévők képzeletének monitorán egyszerre jelenik meg ugyanaz a kép. Pár nap múlva bátyámmal találkoztam, és a napsütésben, a karján a szőrszálak vörös árnyalatot kaptak. Asszociáltam, és megemlítettem neki fenti irodalmi élményeimet. Erre elmesélte, hogy az első nőjét mikor megpillantotta anyaszült meztelenül, mennyire felvillanyozta a látvány. Hogy, bár a haja inkább szőke volt, a "mókuskájának a bundája" vörhenyes árnyalatban pompázott. És, hogy feltehetőleg elsétáltam a ház előtt, ahol ez megesett, mert a helyszín az a mátrai falucska volt, ahol most Katával nyaraltunk.
11 megjegyzés:
Nem tartom kizártnak, hogy a 70-es években még nem volt rendes mászó beülő. Kis hazánk mászói legalábbis kötélből készített mellbekötőt használtak. És igyekeztek nem beleesni.
Naki
Szerintem kis hazánk mászói csóró amatőrök voltak, csak azért nem volt rendes felszerelésük. :) Mivel ilyen hevedereket használnak ejtőernyősök is, biztos, hogy nem a '70-es éveket követően találták ki őket.
És felfelé még csak-csak elfogadom a csörlőt, mert kevésbé fárasztó, de lefelé menetben sokkal értelmesebb dolog ereszkedni a kötélen. Kevésbé valószínű, hogy ottragadsz lógva. És a biztosítás teljes hiánya... én csak Wikipédiát olvastam, de ha könyvet írnék róla, tuti, hogy utánanézek rendesen.
Nemrég végeztem sziklamászó tanfolyamot és magam is meglepődtem, hogy milyen gáz (kényelmetlen és kevéssé biztonságos) techniákat és felszerelést használtak a mászók még a közelmúltban is. De mostmár kiváncsivá tettél, ha lesz időm, utánanézek!
Naki
Ha idepostolod az eredményt, megköszönöm. Próbáltam rákeresni, mikor "találták fel" a beülőt, de csak mindenféle kütyü franciásnak tűnő nevével lettem gazdagabb.
És írhatsz a sziklamászó tanfolyamról is pár sort, nagyon egzotikus dolognak tűnik, csak a sárkányrepülés és a bándzsidzsámping hajazza. :)
Na, ezeket találtam hirtelen:
"History
Before the invention of the modern climbing harness, climbers tied the end of their climbing rope around their waist. In the 1960s and 1970s, Swiss seats, an impromptu harness made out of rope, used 1-inch-wide tubular webbing to create the waistbelt and leg loops. In the 1970s, the first commercial harnesses used a swami belt: webbing that wrapped around the waist four to six times, with optional leg loops."
http://www.livestrong.com/article/158311-what-is-a-climbing-belt/
Meg:
"By the early 1960's ... Tony Howard was involved in the design of one of Britain's first safety harness the Mark 1, later to be superseded by the Mark 2, and also in the initiation of a range of tapes designed specifically for the climber."
http://www.trolluk.com/history.php
Tanfolyam: Már gimis korom óta kacérkodtam a gondolattal, hogy elvégzem, mert szeretek mászni, de ezt csak most követte tett (30 éves nő vagyok). Persze sokat megtudtam a biztonságosabb mászásról, ami pozitív. Viszont negatív némely oktatók hozzáállása a bénább tanoncokhoz (csak örülni tudtam neki, hogy nem tartoztam közéjük). Tehát nem állítom, hogy a tanfolyam elvégzése esszenciális lenne ahhoz, hogy sziklátmásszon az ember, de mivel egy - hibákat halmozva - életveszélyes sportról van szó, nem árthat a többlet tudás.
Udv, Naki
Köszönöm szépen a történelmi adatokat. Ezek alapján határeset. Egy profi hegymászó valószínűleg halott az ilyen cuccokról, egy profi regényíró meg valószínűleg még nem. :)
Kalapot emelek, hogy volt merszed belevágni a mászótanfolyamba. Nem is a rázós volta miatt, hanem hogy időt szakítottál valamire, ami gondolom nem olcsó, és kizárólag a kedvtelésedet szolgálja. Mi most egy másoddiplomán huzakodunk, ami állítólag szintén csak hedonizmus, móka, kacagás, szórakozás.
Ha a másoddiploma móka-kacagás, akkor a munka is az, hejj! Bár ezt olyan nézőpontból állítom, hogy magam a felsőoktatásban tevékenykedek és kutatok. Így életem végéig tanulhatok és ez részben egyenlő a munkámmal is.
Kalapot emelni a tanfolyam miatt meg pont nem kell, hiszen az élet értelme az, hogy tartalmasan töltsük el. Én igyekszem is! :)
Naki
Ez szép gondolat. De azért én lehetőleg olyan tartalmas szórakozásokat találjak, amiből
a) anyagilag, erkölcsileg profitál a család
b) páromat is érdekli, és közösen csinálhatjuk
c) ha őt nem érdekli, akkor legalább a gyermeket foglaljam le vele
d) ha tényleg csakis engem érdekel, akkor olyankor csináljam, amikor ő nagyon mással van elfoglalva, leginkább mikor alszik
Mondtam, hogy nem vagyok szőke, és fehér lovam sincs. És beiratkozom a mesterszakra. De már kibékültünk. :)
Az egyedül űzött hobby nem egyenlő az élet tartalmas eltöltésével. Te (és nyilván az időm 99%-ában én is) úgy töltöd el tartalmasan az idődet és életed, hogy a családoddal vagy (mert ezt akarod), és dolgozol (jobb esetben ezt még élvezed is, rosszabb esetben kényszerként éled meg, de az így termelt javak lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a fennmaradó idődben élhesd a tartalmas életedet).
Mindenki maga irányítja a sorsát. Még akkor is, ha ennek nem mindenki van tudatában.
Naki
Ez azért ennél összetettebb kérdés. Neked biztos mázlid van a pároddal, de a mi érdeklődési köreinknek a metszete, ha nem is üreshalmaz, de a számossága meglehetőst kicsi. Szeretünk mindketten elpepecselni a saját hobbijainkkal, csak az övéi azok mindig nagyon "hasznos" és "értelmes" dolgok, az enyémek meg "marhaságok". Én is így pont vélem, csak a névmásokat kell megcserélni az állításban. :) Viszont én elnézőbb vagyok.
Az önmagunk által történő irányításnak az is egy lehetséges módja, hogy bizonyos területeken és mértékben átadjuk a kontrollt. Pl. munkába állunk, párkapcsolatba bonyolódunk. A főnökök és a kedvesek szintén előszeretettel irányítanák a sorsunk. Jellemző, hogy ezt vagy hagyjuk valamennyire, vagy választhatunk másik főnököt, kedvest.
De ha hagyjuk irányítani magunkat az is egy döntés: a mi döntésünk...
Naki
Megjegyzés küldése