Az ellenség keze

Mára valami könnyed és csipkefinomságú témáról szerettem volna írni. Mondjuk bugyikról. De az ördög közbeszólt. Mint tudjuk, őt arról lehet felismerni, hogy rettentően karikás a szeme. Mert az ördög sosem alszik. Pedig jó lett volna, ha szed valamit az álmatlanságra. Holnapra Katám vendégséget szervez, gondoltam eltakarítom a szobám sarkából a kupacot, ahol használaton kívüli informatikai cuccok halmozódtak fel. Mikor megbontottam a rakás, az alján szörnyű dolgot láttam. Rettenetes szabotázs nyomára bukkantam. Kétség nem fér hozzá, hogy a szobámba az ellenség keze betette a lábát. Siralmas állapotban találtam egy matuzsálemi korú IMB billentyűzetet, mely kora ellenére, vagy tán épp amiatt, hihetetlenül jó minőségű. Volt. Ugyanis erre a billentyűzetműremekre valaki elhelyezett egy időzített körtét. Ami annak rendje-módja szerint belerohadt a gombok közé, hogy a nagyját is csak pajszervassal lehetett lefeszegetni.

Természetesen mindenki tagadott. Katám szokta a dolgaimat, és minden egyebet, a nappaliból berakni a szobámba, random helyekre. Fecó az, aki kajával a kezében bóklászik a házban, és időnként ottfelejt valamit, szintén random helyeken. De most mindketten esküdöztek, hogy nem ők voltak. Közös megegyezéssel Mikire fogták a dolgot. Neki ugye már mindegy. Halmazatban sem súlyosbodik az ítélete, amit már végre is hajtottunk rajta. Így rám maradt a kár felszámolása. Mondjuk, ha meglett volna a bűnös, akkor is rám marad a dolog, mert egy ilyen értékes régészeti emlék restaurálását úgysem bíztam volna másra.

Nagyon nem akarok belemenni a részletekbe, csak a rettenetes szagot említeném, illetve a billentyűzet szétnyitásakor, az annak belsejéből előrajzó nagyszámú muslicát. A főbb darabokat, a fóliákat, gumilapot megtisztítottam. A 105 db gomb még mindig ázik. Néhány napot hagyom száradni az alkatrészeket, csak az után rakom össze. Addig is imádkozom, hogy működjön majd. Mert mindennek szabott ideje van a Földön. Ideje van az imának, és ideje a szentségelésnek. És ideje van a vacsorának is, amit a nagy tisztogató hadművelet közben lekéstem. Fél tízkor már nem álok neki enni, szóval most még éhes is vagyok. Ez volt a szünidő utolsó hétvégéje. Jól kezdődik ez a tanév.