2009. július 16., csütörtök

Hurrá, nyaralunk!

Néhány napja kitört nálunk a vakáció. Kata még bejár dolgozni, de Fecóval ketten lazázunk. Strandra járunk, sétálunk, mesefilmeket nézünk, mesét olvasunk, legózunk, rajzolunk, főzünk, dőzsölünk. Persze azért egy kis korlátfestést be kellett iktassak, nehogy túl pihenősre vegyem a figurát.
Tegnap már kihagytuk a strandolást, mert aggaszt az UV szint. Helyette a Ligetbe mentünk, piknikeltünk a fák árnyékában. Megettük a tízórait és mesekönyvből olvastunk. Fecónak retró korszaka van, és elő kellett vegyük a Pöttyös Panni könyveket, amiket 3 éve olvasgattunk. Bár kinőtte az ovit, leköti az óvodás gyerekek története. Mondjuk én is elolvastam az Alkony-t, ami tinikről szóló vámpírmese. Sőt Harry Pottert is, ami még fiatalabb korosztályról és korosztálynak íródott. De az is lehet, nosztalgiázik a gyermek. Hamarosan 8 éves. Ha én 25 évesen írhatom az emlékirataim, neki is szabad merengeni az elmúlt szép időkön.

2009. július 10., péntek

A koncert

Tegnap koncerten voltunk. A Szegedi Filharmonikusok ajándékkoncertjén. Meg három tenor. Szóval nem egy rockkoncert volt, hanem opera. Az a 'izé Carmen. Meg Puccini meg Verdi. Nem igazán az én műfajom. Katáé sem, legalább is otthon sosem hallgat ilyesmit. Beethoventől kileli a hideg, és a Mozart Requiemet sem volt hajlandó végighallgatni velem. Ennek ellenére, mikor hívta a barátnője, hogy van két felesleges jegye, azonnal igent mondott. Telefon az anyjának, hogy köszi, hogy elhozta Fecót a napköziből, de maradjon is nála éjszakára. Telefon nekem, hogy siessek haza, mert egy óra múlva kezd az előadás a szabadtérin. Én rühellem a "menjünk színházba, hogy ott legyünk, tökmindegy mit játszanak" hozzáállást. Azért jó képet vágtam hozzá, kiöltöztem: szoknya blúz, blézer.