A világon a második legnagyobb hazugság úgy hangzik, hogy "Nem fog fájni." Szemétláda doki. Majdnem meg is mondtam neki, hogy kukkoljon bele inkább az anyja valagába! Eddig se sűrűn tettem szét a lábam pasiknak, de ez a hülye pöcs se hozta meg hozzá a kedvem. Még poénkodott is, hogy én ilyen sivalkodós fajta vagyok. Kulturáltan csak annyit mondtam neki, hogy higgye el, nem jó kedvemben jajongok, hanem azért mert fáj amit csinál. Legszívesebben felajánlottam volna, hogy cseréljünk helyet, megkérem az asszisztensnőjét, hogy bámulja meg a pöcsét, amit aztán megragadok, jó nagyot csavarok rajta, és ha megnyikkan, akkor majd cikizem, hogy nem gondoltam, ilyen nyafogós fajta. Persze én vagyok a hülye, minek megyek a közgyógyellátásba. Egy magánorvos, sőt akár ugyanez a szarházi is, magánrendelésen, ahol legombol egy tízest az emberről, tuti emberségesebben viselkedik.
Az első számú hazugság úgy szól, "Örökké szeretni foglak." Na, ez az "örökké" is eltart vagy két napig, legjobb esetben két hétig. Utána megneheztel, megsértődik, megharagszik az ember a másikra. Aztán persze kibékülnek, és megint minden szép és jó. A következő vitáig. Az együttélés konfliktusokkal jár, és akivel konfliktusa van az embernek, azt nem szokta olyan nagyon szeretni. Legalább is abban az adott pillanatban. De ez teljesen normális, és nem ér renonszot kiáltani, és bedobni a lapokat, mert a másik megharagudott ránk. Főleg, ha okot adtunk rá. Az ilyesmit "gyerekesnek" mondjuk, mert nem így tesz egy érett személyiség, akinek egyik legfőbb jellemzője, hogy nincsenek irreális elvárásai.
Mindez most elméleti jelentőségű, nem célozgatok semmire. Csak beszélgettünk Katával, hogy már 11 éve nyúzzuk egymás idegeit, és bár az sűrűn eszünkbe jut, hogy meg kéne fojtani a másikat, de a kapcsolatunkat nem akartuk felrúgni soha. Katám hozta fel a témát, hogy azt érzi, változik a teste. Mondjuk ez leginkább csak a haján látszik, megjelentek az ősz szálak. Kérdezte, hogy nem gondoltam-e rá, milyen lenne valakivel, aki tíz évvel fiatalabb, nem pedig idősebb nálam. Belegondoltam, és a hideg futott végig a hátamon. A mostani 19 éves korosztály nagyon édes, tündérek meg minden, amíg csak nézegetni kell őket. De a többséggel, tisztelet a kivételnek, nagyon nehéz közös témát találnom. Ez nem azt jelenti, hogy értéktelenek, vagy valami, csak egy életkori sajátság. Mire 25 évesek lesznek, sokat javul a helyzet.
Szóval megnyugtattam, hogy fogok nyálat csorgatni a filmekben a színésznőkre, még talán az utcán is megbámulom a miniszoknyákból kivillogó hamvas combocskákat, de csajozni már nem lesz indíttatásom. Sőt, esélyem se sok lenne. Mert amíg a kedvenc fészbukcsoportomban egy napsütötte toszkánai táj fotójáról megállapítjuk, hogy a színei olyanok mint egy van Gogh festménynek, egy tanárommal eldiskurálunk a fenntartható gazdaságról, alternatív fizetőeszközökről, tesómmal sorra vesszük az időutazás okozta paradoxonok kiküszöbölését lehetővé tevő világmodelleket, addig a divat, a popzene és a celebek aktualitásaiból nem igazán vagyok a topon. Pedig ezekkel a témákkal lehet csajozni, nem a részecskefizikával.
21 megjegyzés:
Létezik „örökké szeretni foglak”, nálam a lányom birtokolja. Természetesen szétrobbanok a dühtől, amikor amúgy is rossz a kedvem, és ötödször porlasztja vissza a képembe a főzeléket, vagy fuldoklik a teától, viszont a szörp fini-fini, de van egy módszerem. Amikor legjobban dühös vagyok, tízszer megpuszilom. Már az ötödiknél elszáll a mérgem, de miért hagyjam abba ötnél, amikor tíz is lehet?
A „nem fog fájni” akkor a legborzalmasabb, amikor a szülő hazudja a gyermeknek, pl. fogorvosi váróban. Jobb, ha azt mondja, „fájni fog, de ki kell bírnod, mert elkerülhetetlen”. Ez utóbbi esetben az is előfordulhat, hogy rendelés után azt mondja a gyerek, hogy: „Nem is nagyon fájt!”
A nők megbámulása – szerintem – nem nemi ok miatt történik, hanem a szépérzék miatt. Az is megbámulja, aki nem tud vele mit kezdeni, mert a szép, mindenki számára szép.
Martes
Nem óhajtanék szőrszálat hasogatni, a lényeg az volt, hogy "szabad" mérgesnek lenni a másikra, és ha abban a pillanatban nem is imádjuk, sőt legszívesebben belefojtanánk egy kanál vízbe, az nem a kapcsolat halálát jelzi, csak azt, hogy emberek vagyunk.
Ha én megbámulok egy nőt, nem válik szét az agyamban, hogy tisztán esztétikai kategóriákba akarom besorolni, vagy felmérem mint szexuális partnert, hogy mennyire kívánatos. De ezt is "szabad", nem az árt egy kapcsolatnak, ha el tudom dönteni az utcán szembe jövőkről, hogy volna-e kedvem szexelni velük, hanem az, ha ezt realizálni is akarom.
A realizálás felé az első lépés, hogy felmérem, volna-e kedvem szexelni vele. Mert, ha volna, és ő felajánlkozik, mi tart vissza? :)
Martes
Hát, engem nagyon sok minden. Pl. a párom iránti tisztelet, megbecsülés, ragaszkoás. Az, hogy tudom, ezzel megbántanám őt.
Igen, de akkor fel se mérem, hogy volna-e kedvem szexelni vele, hiszen bármire is volna kedvem, szó sem lehet róla. Vagyis inkább egy hideg sör. :-)
Martes
Ez nálam teljesen szándéktalan, akaratlan folyamat. Találkozom valakivel, meglátom hogyan mozog, meghallom a hangját, nézem a kezét, a mozdulatait, az akaratlan rezdüléseit, és támad egy benyomásom róla, hogy milyen lenne vele az ágyban. Nem sok alkalmam volt leellenőrizni az ilyesfajta benyomásokat, de azokban az esetekben bejött. :)
Érdekes nekem soha nincsenek ilyen gondolataim. Ha látok egy szép, vonzó nőt, soha nem gondolok arra, hogy milyen lehet az ágyban. Egyszerűen megcsodálom - úgy, hogy ne vegye észre - és ballagok tovább. Talán mert állítólag a hódítás lényege nem a szex, hanem maga a hódítás. A szex, csak hab a tortán. Legalábbis ez az elmélet. Nálam a gyakorlat más. Nem vagyok egy dorombolós típus, talán ez az oka, hogy nem igazán veszem észre a női jeleket. Az első, és talán utolsó jelet közel harminc évesen vettem észre, miszerint, ha egy nőt kocsival hazaviszek, és nem száll ki azonnal, hanem marad, és hallgat, akar valamit. De ilyenkor sem a szexre gondolok, hanem kapcsolatra. A szex mindig ösztönösen jön. Pl. randira se mentem soha azzal a tudattal, hogy most le fogom fektetni, egyszerűen csak azt akartam, hogy jól érezze magát velem. A csók alatt ösztönösen indul meg a kezem, és addig kutat, ameddig a nő engedi. Ha visszatart, megállok, és napokig, hetekig, talán hónapokig nem próbálkozom. Ha nem tart vissza, jön a szex. Amikor diszkóba jártam – jó rég volt – és azzal a tudattal mentem, hogy most mindenáron összejövök valakivel, mert pocsék egyedül lenni, soha nem sikerült. Amikor azzal a tudattal mentem a diszkóba, hogy most táncolni akarok, mindegy kivel, este tíztől, hajnal négyig megállás nélkül táncoltam. Ha a lány nem akart tovább, felkértem másikat, ha ő is kidőlt, felkértem harmadikat, és bizony nem egy alkalommal szexszel, egyéjszakás kalanddal végződött a dolog. De soha nem volt tudatos, egyszerűen vitt az ösztön, és addig mentem ameddig a lány, vagy nő, vagy feleség hagyta. A feleséget azért írtam hozzá, mert egy feleség volt az első az ágyamban. Jobban mondva, én voltam az ő ágyában. Ez akkor jó volt, de sokáig megnehezítette a kapcsolataimat, hiszen olyan őszinte felháborodással hazudott előttem a férjének, hogy a férje bocsánatot kért a tréfás gyanúsításért. Arra gondoltam, ha egy nő így képes, hazudni, soha nem bízhatok benne, soha nem nősülök meg. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, egy kapcsolatban nem a hűség a legfontosabb.
Bocsi a szószátyárságomért.
Martes
Hódítás - szex: A Don Juan és a Casanova típusú megközelítés.
Don Juan a hódításra utazott, csak előkelő nőkre vadászott, lévén gazdag és jó származású, kívánatos férj volt, és a nők mindent megtettek, hogy megnyerjék maguknak. Viszont amint megkapta őket, az első és egyetlen szexuális aktus után D.J. lelépett, mert már megkapta, ami neki kellett, megvolt a sikeres hódítása, plusz egy pipa, eggyel nőtt a lista. Don Juant nem érdekelte, hogy a nők is élvezik-e az együttlétet, de általában ez a nőknek sem volt szempont.
Ezzel szemben Casanovát csak a kéj érdekelte. Neki mindegy volt, hercegnő vagy utcalány. Nem csak egyszer szexelt egy nővel, hanem ahányszor csak tudott. Nem számolta a nőit, ha valamit számolt, akkor az az aktusok száma lehetett legfeljebb. Casanovánál lényeges volt a nők gyönyöre, csakis ekkor számíthatott második menetre is.
Casanova egy fokkal szimpatikusabb mint Don Juan. De mindkettő tárgyként kezelte a nőket. Az egyik hírnevének, férfiúi sikereinek eszközeit látta benne, a másik meg a szexuális gyönyör forrásait. Nem hiszem, hogy bármelyiküket érdekelte volna, a nőknek milyen gondolatai vannak, mit szeretnének kezdeni az életükkel, mik a céljaik, vágyaik, nem igazán vették őket ember számba. Mondjuk ez részben a kornak is jellemzője volt, nem lehet teljesen az ő rovásukra írni.
Nos, mindkettő megrekedt a kamaszkorban. A kamaszok gondolkodnak szexben, és – az önzőségük miatt – úgy vélik a lányok is hasonlóképp vélekednek. Emlékszem, amikor egy srác mesélte: előző este megdugta a gyári étkező felszolgálóját, és nem értette a lány felháborodását, amikor szex után baráti stílusban megemlítette, hogy a haverja is szeretné megdugni, tehát ha másnap este ráér a lány, várja a haverja zárás után. Engem nagyon elszomorított az eset, mert nagyon tetszett a lány, de nem tudtam hogyan ismerkedjek meg vele, és miután ezt hallottam, kicsit fájt, hogy ilyen gondolkodású sráccal feküdt le. Nincs lánytestvérem, ezért soha nem tudtam hova tenni a lányokat. Akartam, de nem tudtam, hogy kezdjem, és nyögés lett a vége. Sok évnek kellett eltelnie a változásig.
Martes
Sajnos ez nem csak a kamaszkorra jellemző, vagy pedig a pasik egy része sosem nő ki onnan. :)
Ismerkedésképp bemutatkozhattál volna a lánynak, hogy az említett srác haverja vagy. :) A lányokat nem kell "tenni" sehová, nem egy külön állatfajról beszélünk, egy magyar lánnyal több közös témát találsz mint egy norvég fiúval.
Viccelsz? Szerinted pozitívan fogadta volna a lány hog ilyen pasi haverja jobban mondva osztálytársa vagyok? :-) A haverjaimat meg szoktam válogatni. Az eset után egyébként is leamortizálódott nálam a lány, kamaszként én is könnyen ítélkeztem. Egyébként is egész életemben cikinek éreztem egy általam megvetett pasi után következni, az adott nőnél. Tudom, hibám, hogy nem tudom tolerálni, ha egy nő általam negatívnak tartott pasival fekszik le. Egész életemben úgy véltem, hogy a szex olyan intim dolog, amit érdemtelennel hiba elkövetni. Soha senkivel nem feküdtem le pl. piásan, és az egy éjszakás kalandoknál is megválogattam a nőket. A nejem esetében komoly pozitívum volt, hogy utánam egy adonisz külsejű de belül rothadó srác környékezte meg sikertelenül. Jólesett, hogy én a melós fontosabb voltam a számára. Persze ma már tudom, milyen az esete, és az a srác távol állt tőle, de ma már nem érdekel kivel fekszik le. Léteznek sokkal fontosabb dolgok.
Mellesleg úgy vélem az egykori barátnőim 80%-át nyugodtan elvehettem volna, ők is jó feleségek lennének.
Martes
Igen, vicceltem, azért volt utána a szmájli. :)
Ez az "x.y. után következni", viszont elég gázul hangzik, remélem te is csak vicceltél. Baszki, egy nő nem egy nyilvános w.c. amit nem húzott le maga után az előző "használója". A kámaszutra remekül eligazít ebben a kérdésben. Felvetődik, hogy bizonyos férfiak nem csókolóznak olyan nőkkel, akik az auparistakát is gyakorolják. (Szopnak magyarul.) Vátszjajána erre idéz a védákból, hogy a kutya nagyon tisztátalan állat, de mikor megfogja az őzet, tisztának kell tekinteni. A madarakat annyira tisztátalannak tatják, hogy amihez egy madár hozzáér, azt kidobják. De mikor a csőrével megvág egy gyümölcsöt a madár, és az leesik a fa alá, azt szabad felvenni és megenni, mert az tiszta. Ugyanígy a nő szája, mikor csókot ad, szintén tisztának tekintendő.
Furcsán hat, hogy mert a srác paraszt volt, negatívan ítéled meg a lányt. Persze a szex az nem egyszerű dolog. Néha csak játék, semmi több, néha meg isteni misztérium. Talán egy történetemben írok majd egy kultúráról, ahol két különböző szót használnak a könnyed, felhőtlen, örömteli együttlétre, és a mély, misztikus átéléssel járó egyesülésre.
Említettem, hogy hibám. Olyasmi lehet, mint amikor a feleség jobban elviseli azt amikor a férjét a szépségkirálynő csábítja el, mint azt, amikor egy lerobbant, agyonhasznált útszéli prostiba zúg bele. A királynőt meg tudja magyarázni magának.
Martes
Rossz hasonlat, a szépségkirálynő vagy a prosti elcsábít a feleségtől, csorbítja annak jogait, de korábban arról volt szó, hogy a pasi előtt ki "járt" a csajban, amikor neki még semmi köze nem volt hozzá.
Rendben, akkor mondj egy jobb hasonlatot. :-)
Erről a válaszról „Jucus a szingli” c. írásom ugrott be, amit női bőrbe bújva írtam egyes szám első személyben. Amikor felraktam egy honlapra férfi nickkel, két nő kivételével mindenki azt írta magából kiindulva nem jó, mert ő soha nem gondolkodna így. Aztán felraktam egy másikra női nickkel, és senki nem gondolta, hogy nem nő írta, sőt. Egy nő nekem esett, hogy minek teszem közzé a sirámaimat, miért pont ott akarok pasizni, egy másik pedig priviben megkérdezte, most hogy élek, mi van a gyerekkel, és férjhez mentem-e? Természetesen megírtam neki szintén priviben, hogy az csak egy novella, semmi köze a valósághoz, ráadásul pasi vagyok.
Martes
Nem mondok. Ezt nem lehet megmagyarázni, ez elfogadhatatlan. Ez gyakorlatilag az a képtelen pasielvárás a nőkkel szemben, ami egyszerre óhajtaná, hogy egy nő makulátlanul tiszta, szűz kegyen, ugyanakkor démonikusan ügyes (vagyis tapasztalt) szerető is. Te nem őrülnél meg, ha a nőd azt szeretné, légy határozott, kemény, magabiztos, önálló, vezető személyiség, ugyanakkor érzékeny, intuitív, megfontolt, odafigyelő és együttműködő? :)
Érdekes kísérlet lenne összevetni a két eltérő nemű személyként közzétett írásra adott reakciókat egy kutatásban. :)
Hm. Én határozott, kemény, magabiztos, önnálló, vezető személyiség, ugyanakkor érzékeny, intuitív, megfontolt, odafigyelő és együttműködő vagyok. Kevés írásomat olvastad, azért nem tudod. :)
Nem gondoltam kísérletre, de nem rossz ötlet. Ahhoz sokkal rövidebb írás kellene, mert nem sokan szeretik a hosszút. Ha jól emlékszem több mint tíz oldal.
Martes
A szerénységet kifelejtetted. :)
Talán mert nem vagyok tökéletes. :-)
Csak egy picit. :-))
Nekem már sok exem van, egy kivételével ma is szeretem őket. A szerelem elmúlik - azt mondják - a szeretet nem feltétlenül.
Ha haragszom a Páromra akkor is szeretem. Ha nem szeretném, valószínű nem haragudnék rá az adott dologért - annyira tuti nem.
Egy exszel valamikor nagyon jóban volt az ember. Ha ez nem csak szexet jelentett, akkor kellett legyen a másikban valami szerethető, valami tisztelhető, valami becsülhető. Ha később csalódtunk s benne, ezek a tulajdonságok továbbra is ott vannak, tehát maga az ember szerethető. Ha a csalódás nem kelt máig rossz érzéseket, akkor nincs akadálya, hogy kedveljük.
A szeretet meg a szeretet, amiről beszélünk, két dolog. Van egy stabil, hosszabb távra érvényes mérlegelésünk, hogy mit tartunk a másikról, milyen kapcsolatot tervezünk vele. És van egy pillanatnyi hangulatunk, indulatunk.
Bár a kapcsolatunkat nem ingatja meg (=szeretem továbbra is), néha az agyamra megy, megőrülök tőle, és rettenetesen utálom (=adott pillanatban nem szeretem).
Megjegyzés küldése