Délelőtt egészen kellemes volt az idő. Kitartott a hűvös, ami visszamaradt az éjszakai esőből (viharból). Ennek örömére mászkáltam kicsit a városban, bevásároltam, kiültem a kertbe olvasgatni, mondván, hogy lazítok egy kicsit, aztán majd délután dolgozok a fordításomon. (Igen, a szerkesztés után most bevállaltam egy fordítást is, a következő másfél hónapban emiatt fogok nyivákolni.) Természetesen az ebéd csúszott kicsit, aztán kellett még ejtőzni egyet, és mire nekiálltam a könyvnek, olyan rohadt meleg lett, szédelegtem a monitor előtt. Az öt oldalnyi napi penzumból sikerült is kettőt lefordítani. OK, az eleje mindig nehezebb kicsit, lassabban megy, mert ki kell találni dolgokat, ami később már rutin. Meg a kedvencem az angolszász mértékrendszer. Fahrenheit fok, láb és hüvelyk. De találtam egy jó átszámítós weboldalt, azzal már nem lesz gond.
Lehet, hogy a fordítás nem lesz a kedvenc hobbim, viszont arra nagyon jó, hogy mint szerkesztő megértőbb legyek a fordítók teljesítményével kapcsolatban. Vannak olyan mondatok, hogy azokból szinte lehetetlen épkézláb magyar verziót fordítani. Akárhogy csűröm-csavarom, mindig pocsék lesz. Most nem jut eszembe a konkrét példa, mondok hasonlót: ha valaki egy "mysterious" izét "hide" egy "bolt-hole"-ba, az nagyon hülyén néz ki, hogy a rejtekhelyen elrejtett rejtélyes valami. És van, amikor a szerző ír marhaságot. A "friction stove" mellett valakinek vörösödik a szeme a füsttől. Gugliztam, segítséget kértem a fészbukos csoportban, de csak annyi derült ki, ez a bigyó valami melegítő berendezés, ahol a súrlódás szolgáltatja a hőt. Az viszont egészen biztos, hogy kicsit sem füstöl. Mivel rohadtul nincs szerepe a történetben, írtam helyette kemencét.
Inkább arra próbálok koncentrálni, hogy a két szereplőm két különböző hangon szólaljon meg. Ez az eredetiben nem is annyira érezhető (vagy csak én vagyok kevés hozzá, hogy észrevegyem), de én azért töröm magam, hogy a körözött bűnöző srácom szlengben gondolkodjon, míg a zsenipalánta, túlművelt, okostojás, katonaiskolás csajszi nyelvezete kissé formálisabban hangozzék. Próbálok majd valami katonai szakszókincset is belevinni, hogy a "gun" meg a "rifle" az ne mordály meg puska legyen, hanem mondjuk lőfegyver és gépkarabély, de azért remélem valami katonaviselt ember még átnézi mielőtt a nyomdába megy. Nem tudom a kiadónál mennyire figyelnek ilyenre, hogy egy háborús könyvet ha lefordítja a matektanárnő, és aztán szerkeszti egy gyerekorvos, majd lektorálja egy jogász, akkor annak akár érdekes végeredménye is lehet.
Kissé csalódás volt olvasni az Ender árnyékát, mert annak idején mikor CHX fordította én meg szerkesztettem, sokat agyaltunk a terminológián, és szerintem némelyik megoldásunk sokkal jobb volt. A nagyobb utcakölykök a "bully"-k neve most "szeka" lett. Nálunk "utcarém" volt, illetve én javasoltam a "hiéna" megoldást is. De ez mondjuk még nem akkora gáz. Viszont mikor előkerül valahonnan egy római császár, akinek a neve Caligula azaz "Kiscipő", akkor felszisszentem. Caligula beceneve a kialakult hagyomány szerint "Csizmácska" magyarul. Persze az én műveltségem sem terjed ki mindenre, de egy híres uralkodó esetében élnék a gyanúperrel, hogy arra már van kész megoldás, és utánanéznék a Gugliban.
6 megjegyzés:
Az Aranymosó Beánál volt feladat, női-férfi párbeszédet írni úgy, hogy csak a stílusukból derüljön ki a nemük. Azért nem egyszerű, mert egymással való társalgáskor mindkét nem ösztönösen törekszik megfelelni a másiknak, vagyis alkalmazkodnak egymáshoz. Persze akadhat kivétel, amikor mindketten totálisan önzők, és nem figyelnek a másikra, de ez akár zavaró is lehet az olvasó számára, mert nem tud azonosulni a szereplőkkel.
A mordály – az én ismereteim szerint – tölcséres csövű puska méretű lőfegyver. A cső belseje nem huzagolt ezért a pontatlan, inkább rövid hatótávolságú, de nagy ütőerejű. A mai puska huzagolt csövű, pontossága, hatótávolsága jóval nagyobb, átütőereje kisebb a mordályénál. A gépkarabély, puskaméretű, sorozatlövő, ismétlőfegyver. A lőfegyver, tág kategória, pisztolytól kezdve az íjon át az ágyúig minden belefér, bár jelenleg általában kézifegyverekre szokták alkalmazni, mondjuk: kézi lőfegyver.
A római korban nem tudom, létezett-e a cipő kifejezés. Saruról, csizmáról hallottam, bár valószínűleg használtak mokaszinféle lábfedőt is hiszen kellett a kettő közt valamiféle átmenetnek is lennie.
Martes
Nem is olyan nehéz a feladat. Például most is, én csacsogtam a dolgaimról, meséltem, hogy mi jár a fejemben, te pedig a hangulataimat megválaszoltad, mintha azok megoldásra váró, felvetett problémák lettek volna. :P
Igen. A férfiagy mindig készen áll a nő problémákra, akkor is, ha nincsenek problémák, csak csacsogás. :-)
Martes
:) Hehe. Ez már feltételes reflex: a nő megszólal, a férfi elkezdi megoldani a problémát. :)
T.
Szabályok pasiknak:
1. szabály: Ami nem romlott el, nem kell megjavítani.
2. szabály: A nők problémáit, amíg kifejezetten és határozottan nem kérnek rá, nem kell megoldanod.
(Érdekes egyébként, amikor valamit tényleg meg kéne csinálni, nem törik magukat ennyire. Egy rohadt csavart kellett volna meghúzni egy kilincsben, csak a csavarhoz nem volt jó a bicskám, és három férfi kollégának is szóltam, hozná be az autójából a szerszámost, egyik se jutott odáig. Én hoztam otthonról egy csavarhúzót, miután harmadszor téptem le a kilincset az ajtóról. Valószínűleg csak a szájukkal szeretik megoldani a dolgokat. - Ami általában nincs ellenemre, de az egy másik szituáció, és speciel abban az esetben sem ragaszkodom hozzá, hogy pasi legyen az illető.)
Rendben, egy ideig mellőzöm a hozzászólásokat, tegnap egyébként is kitomboltam magam egy másik hozzászólásban:
http://eliza-beth.hu/wordpress/novellak/a-b-c-d/aprohirdetes/
Martes
Megjegyzés küldése