Oldalak

2013-05-28

Ne félj, ne csodálkozz, ne habozz, ne kételkedj!

Hogy ezt ki mondta? Egy 17. századi szamuráj. Ez volt az ő négy szabálya a sikeres kardvíváshoz... és a sikeres élethez.
Ne félj!
Az életben nem kéne félned semmitől. Ha mégis akad ilyen dolog, azon még dolgoznod kell. (Ezen a ponton be kell vallanom, hogy nem igazán érzem jól magam a mélység látványától. Ha csak tehetem, kerülöm a magas helyeket. A múltkor kilyukadt az ereszcsatornánk, és ki kellett másszak a tetőre. Háromszintes a házunk, és az egyik oldalon iszonyat magasan van az eresz. Összeszorítottam a fogam, és egyfolytában azt mondogattam, "nem félek, nem félek, nem félek", amíg el nem készültem a munkával. És igen, egyetlen egyszer sem mertem lepillantani.) Akármi is legyen az, amitől tartasz, nézz vele szembe, és győzd le!
Ne csodálkozz!
Úgy tűnik, az élet tele van meglepetéssel? Megy minden mint a karikacsapás, amikor hirtelen valami elképesztő és óriási dolog tűnik fel előtted. De ha alaposabban is szemügyre veszed a dolgokat, kiderül, hogy egész végig, folyamatosan voltak előjelek, hogy valami történni fog. Szó sincs meglepetésről. Bármilyen is legyen a helyzeted, abban hamarosan változás fog beállni. Nincs ebben semmi meglepő. Akkor az élet dolgai miért lepnek meg bennünket? Csupán azért, mert az életünk nagy részét félálomban, alva járva töltjük. Ébredj fel, és nem tud meglepni semmi!
Ne habozz!
Mérlegeld az esélyeket, aztán fogadd el, hogy ez van! Ha sokat késlekedsz, a lehetőség elszáll. Ha túl sok időt töltesz gondolkodással, nem jut időd cselekvésre. Ha már megvizsgáltuk a lehetőségeket, válasszunk közülük, hozzuk meg a döntést, és hajrá! Ennyi a titok. Hogy nem habozunk, az azt jelenti, nem várunk arra, hogy majd másvalaki kihúz a bajból, vagy dönt helyettünk. Hogy nem habozunk, az azt jelenti, hogy ha egy helyzet nyilvánvalóan elkerülhetetlen, akkor nem húzódozunk, hanem fejjel előre belevetjük magunkat, és élvezzük a kalandot. Ha nincs mit tenni, a várakozás sem fog segíteni.
Ne kételkedj!
Ha egyszer eldöntöttél valamit, ne gondold át újra és újra! Hagyd abba az agyalást és csak élvezd, nyugodj le, és hagyd a dolgot! Fejezd be az aggódást! A holnap mindenképp el fog jönni, akkor is, ha nem foglalkozol vele. Az életben nincs helye a kételkedésnek, a dolgok megtörténnek így is, úgy is. Légy magabiztos! Bízd magad a döntésedre! Bíz magadban! Ha eldöntötted a dolgot, rátaláltál az útra, megvan a terved, akkor kövesd végig, ne torpanj meg! Ne kételkedj benne, hogy ezt kell tenned, ne kételkedj benne, hogy sikerülni fog! Csak csináld, bízz az ítélőképességedben!
Tizenharmadik szabály: Ne gondolkozz túl sokat! (Az élet nem is olyan nehéz és bonyolult, ha nem teszed azzá, azzal, hogy felesleges dogokon agyalsz.)

Egy szamurájnak viszonylag egyszerű volt az élete. Volt egy hűbérura, akinek a parancsait követve olyan nagyot nem lehetett hibázni. Ott volt neki a busidó, egy erkölcsi és viselkedési kódex. Adott volt a jövedelme, abból ki lehetett számolni, mekkora háztartást lehet vezetni, hány szolgát lehet belőle fizetni. Egyébként ilyesmivel nem is kellett foglalkoznia, az a feleségének a dolga volt. A házasságon egyébként szintén nem kellett sokat agyalnia, a családja elintézett mindent a nő családjával. Gyakorolta a kardvívást, a költészetet, a teaceremóniát, élvezte a gyönyörű naplementéket, egy japánkertben meditált, eggyé vált a természettel. Aztán, ha úgy adódott, meghalt egy csatában vagy egy kardpárbajban. Irigylésre méltó élet.
Azért nagyrészt egyetértek. Csak a félelmet kicserélném felesleges aggódásra, mert mondjuk egy éhes oroszlántól én bizony félek, és ezen nem is akarok dolgozni. Talán hiába mondogatnám neki, hogy "én nem félek, nem félek, nem félek". A csodálkozás az a kellemetlen meglepetésekre igaz, de a váratlan, örömteli dolgok élvezetéről nem mondanék le. A habozásnál mondottaknál fontos, hogy "ha már megvizsgáltuk a lehetőségeket", azaz nem kell elhamarkodottan dönteni, és ha új, jelentős tényező merül fel, akkor sem árt újragondolni a dolgokat. A kételkedésre szintén ez utóbbi igaz. És csak a kezdeti döntésre. Folyamatában, mikor csinálok valamit, folyton megkérdőjelezem, hogy így a legjobb-e, és menet közben, ahogy folyton új dolgok kerülnek elő, nem kell-e változtatnom valamin, nem kell-e alkalmazkodnom valamihez?

10 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hű, ez most jókor jött.
T.

AncsaT írta...

Ha az önbizalmad megerősítéséül szolgált, akkor örülök, hogy kipostoltam, bár írtam, hogy nem minden fenntartás nélkül értek egyet a szamurájbácsi pontjaival. :)

Ha ő összeveszett egy kollégájával, akkor az egyikük megölte a másikat, és ezzel el volt rendezve a dolog. Sajnos nekünk nehezebb dolgunk van, nap mint nap találkoznunk kell z utált emberekkel. Az sokkal nagyobb stressz, mint egy kardpárbaj, ami percek alatt lezajlik.

Névtelen írta...

„Egy szamurájnak viszonylag egyszerű volt az élete.”
Nekünk, ma élőknek sokkal nehezebb, pont a felsoroltak miatt, aggódunk, nem szeretjük a váratlant, habozunk és kételkedünk, mert bizonytalanok vagyunk. Szeretnék dönteni egy dologban, utánanézek a neten vagy megbeszélem valakivel, végül mindennek megtalálom a magyarázatát, de annak az ellenkezőjét is, és mindkettő be is van bizonyítva. Tulajdonképpen mindennek az ellenkezője is igaz.
A tizenharmadik szabályról: biztosan sokkal egyszerűbb minden az életben, mint amennyire bonyolultnak tűnik az egész, mint amennyi információ ránk zúdul mindenfelől.
Akkor hogyan döntsek? Intuíció, belső megérzés? Szerintem ez a megoldás, erre kellene ráhangolódni. Jönnek bizony a jelzések a történések előtt, ahogyan írtad, tapasztalatom szerint is mindig jönnek a válaszok, gondolatok, képek egy döntéshelyzetben , csak sajnos gyakran utólag esik le, hogy eszembe jutott a jó megoldás, ott volt előttem, de a nagy mérlegelés közepette végül rosszul döntöttem.
Zscdoki

AncsaT írta...

Még az is segíthet, ha bizonyos dolgokat egyszerűen kidobálsz az életedből. Pl. ha nem haladok a munkával, abbahagyom a vacak sorozatok nézését, és máris nyerek egy csomó időt. :) Amiről lemondtam, azon eleve nem kell gondolkodnom. Ha csak az igazán fontos dolgokra figyelek, hihetetlenül leegyszerűsödnek a dolgok.

Rosabella Sanchez írta...

Na ez most nekem is pont jókor jött. Köszönöm Ancsa! Valahogy mindig tudod mikor mire van szükség! :)

Szabi írta...

Szerintem is lehet félelem nélkül élni. Pl azért mert nem félek magasságtól, még nem fogok lesétálni a tetőről.
Tetszik az a mondás, hogy: ,Tetteid szeretet vagy félelem szüli. Te melyiket választod?' Az adott példában elszaladhatsz az oroszlán elöl azért is, mert félsz és azért is, mert szereted az életed. Persze van amikor egész másképp teszel, ha félelemből reagálsz, mintha szeretetből. Tény,hogy a félelem nélküliség nem egyenlő a hülyeséggel.
Az már más kérdés, hogy leküzdeni a félelmeinket életünk egyik legnehezebb feladata - ha nem a legnehezebb. Az már megvilágosodott állapot. Hisz, ha nincs bennem fél-elem, akkor egész - egészséges vagyok.

AncsaT írta...

Rosabella: Érdekes, hogy nekem messze nem ez a "kedvenc" szabályom, aztán két embernek meg mégiscsak ad valamit. Úgy látszik, jó, hogy nem válogatok, hanem sorban közzéteszem őket, majd ti kiválogatjátok, melyik hasznos nektek és melyik nem. :)

Szabi: Az oroszlános az nekem egy olyan helyzet, amikor a "Ne habozz!" pont lép életbe, nem gondolkodom rajta, hogy félelem vagy szeretet vezérel, csak igyekszem eltűnni mielőbb a közeléből. :)

Szabi írta...

Ezt hívják életösztönnek. :)

onsai írta...

Jó volt ez a bejegyzés. :)

AncsaT írta...

Hm. Mindenkinek ez a szabály tetszik, ami nekem nem annyira? Lehet, hogy velem van a baj? Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon nem vittem túlzásba a gondolkodást (ami valószínűleg a ló túlsó oldala volt, ahhoz képest, amiről ez a pont szól). Talán ezért bennem a berzenkedés a gondolkozás ellenesség ellen. :)

Megjegyzés küldése