Oldalak

2011-04-11

Nézd anyu, elengedtem!

Emlékszem, mikor először olvastam úgy egy angol nyelvű könyvet, hogy elfelejtettem, nem magyarul van. Éreztem, ez egy magasabb szintje a nyelvtudásnak, mikor olvasás közben nem fordítom le a mondatokat. Azt hiszem, az egy újabb szint, ha már nem csak a szöveg közvetlen jelentését értem meg, hanem azt is, ami szigorúan véve nincs benne leírva. Mikor átjön valami, ami csak a sorok közt volt. Meghallgattam egy dalt, és elsírtam magam. Persze meglehet, nem én voltam jó, hanem szimplán a dal zseniális, meg persze az előadás. Majd eldöntitek. (Itt a szöveg is, mert úgy könnyebb, és a németesek, olaszosok meg franciások kedvéért ferdítettem belőle magyart is.)






Remember the fair ma,
The two of us there ma,
on the merry-go-round.
I stood there entranced,
while the bright horses danced
to that magical sound.
Only six pence for pleasure untold,
and I rode on a horse
made of scarlet and gold.
Emlékszel, a búcsún, anya?
Hová te vittél el, anya?
Még nem láttam körhintát.
Zene szólt, én meg csak álltam,
és semmi mást nem láttam
csak az egyszarvú lovacskát.
Százasért mentem egy menetet,
keringett a sok gyerek,
és mindenki nevetett.
"Look, mummy, no hands!"
I'm riding the roundabout
all by myself.
"Look, mummy, no hands!",
I called as I past her
faster and faster.
"Hold tight my darling!",
she cried out in fear,
But I laughed and pretended
that I could not hear.
How careless we are when we're young...
"Nézd, anyu, nem fogom!",
úgy ültem a lovon
én egyedül.
"Nézd, anyu, nem fogom!",
mondtam, mikor odaértem,
és kicsit se féltem.
"Kapaszkodj drágám!",
kiáltott rám.
De én nevettem, és úgy tettem,
mintha nem hallanám.
Oly figyelmetlen az ember, amíg gyerek.
Remember the years
of the sulks and the tears,
do you recall?
I hated you when you said
be home by ten,
I knew it all.
Always wanting to know what I'd done,
when as far as I knew,
I was just having fun.
A könnyekkel teli
duzzogós évekre
mondd, emlékszel?
Utáltalak nagyon érte,
hogy minden este tízre
otthon kellett legyek.
Kivel voltam, mit csináltam,
szinte nyomoztál utánam,
pedig csak szórakozni jártam.
"Look, mummy, no hands!"
I know how to take
good care of myself.
"Look, mummy, no hands!"
Please don't be a bore,
'cause I know the score.
She tried to warn me,
but I didn't heed her.
I was grown up
and I didn't need her.
How careless we are when we're young...
"Nézd, anyu, nem fogom!"
Már nagy vagyok,
tudok magamra vigyázni.
"Nézd, anyu, nem fogom!"
De már nagyon unom,
le lehet rólam szállni!
Csak vigyázni akart rám,
de én nem törődtem vele,
hisz felnőttem,
megvagyok nélküle.
Oly figyelmetlen az ember, amíg gyerek.
Remember the daughter
and all that you've taught her?
She's grown up at last.
With a child of her own,
she struggles alone
as the years all rush past.
But now you're not there
to answer her calls.
You're not there to catch her
when she stumbles and falls.
Emlékszel a lányra,
és a sok kínlódásra?
Végül ő is felnőtt lett.
Évek óta, az otthonába'
nincs más csak a lánya,
ki az idegeire ment.
De te már nem vagy,
hiába keresne,
nem vagy itt, hogy elkapd,
ha megbotlana, és elesne.
"Look, mummy, no hands!"
I'm having to do it
all by myself.
"Look, mummy, no hands!"
I used to dismiss you,
now I just miss you.
As my child grows away from me,
I can feel my heart sinking,
and I look back and smile,
and find myself thinking...
How careless we are when we're young...
"Nézd, anyu, nem fogom!"
Én is magam csinálom,
én, egyedül.
"Nézd, anyu, nem fogom!"
Ellöktelek százszor,
de már hiányzol.
A lányom felnő mellőlem,
sajog a szívem nagyon,
emlékezem, és mosolygok,
hisz ugyanazt kapom...
Oly figyelmetlen az ember, amíg gyerek.



Milyen sz@r lehet pasinak lenni. Én simán a hormonjaimra foghatom, hogy akárhányszor elindítom a videót, mindig sírva fakadok. Direkt kísérleteztem vele. Aztán, mikor fordítottam, közben is fel-fel tört belőlem a zokogás. A piros ruhás nő: Camille O'Sulivan. Majd még végignézem, mi van tőle a jutyúbon. A dalt Dillie Keane írta, neki is utána kéne nézni. Valamit tudhatnak. Merthogy a végén fogtam azt a rohadt telefont, és felhívtam az anyámat. Csak hogy halljam a hangját, és hogy tudjam, jól van.

4 megjegyzés:

Rosabella Sanchez írta...

Eszméletlenül gyönyörű. Ismét rádöbbentem, hogy addig kell Őt, az édesanyánkat megbecsülni, szeretni, amíg van. Az elmúlt percek nem jönnek vissza. Sajnos.
Számomra hasonlóan szívfacsaró Zorán: Kell ott fenn egy ország című száma. Mindig könnyeket csal a szemembe.

AncsaT írta...

Akinek édes. Nekem volt benne sok keserű is.
A Zorán dal viszont tényleg szép.

Rosabella Sanchez írta...

Van sejtésem,hogy mire gondolsz. Nekem is sok harcom van a családommal,de összeteszem a kezem (amikor rávisz a lélek ), hogy ők a szüleim.

Meg kell próbálnod megbocsájtani neki, mert ha oda kerül a sor, lehet bánni fogod, hogy nem tettetek kísérletet a sebek gyógyítására. Bár a mai bejegyzésed arról árulkodik,hogy megtört a jég.

AncsaT írta...

Nem hiszem, hogy megtört. Inkább magamért teszem, mint őérte. Nem a megbocsájtással van gond, talán már nem is haragszom, a bizalmam veszett el.

Megjegyzés küldése