2019-10-22

Rókatárgy

Kaptam egy levelet Katától. Emailt. A tárgy csak annyi volt, róka. Ez már önmagában elég furcsa, de a levelet megnyitva, vers volt benne. Ez akár egy romantikus történet kezdete is lehetne, kár hogy mifelénk esély nincs rá. Fecó az utóbbi években olyan mennyiségű memoritert kénytelen bebiflázni, annyi verset kell megtanuljon, ami már szerintem is messze túlmegy az egészséges és a beteges közti határon. Pedig nem is nekem mondja fel a verseket (én a matekpéldákat oldom vele), hanem Katának. Szóval Kata szótárában a "vers" csak mint szitokszó szerepel. Fel is hívtam gyorsan, hogy mit vétettem. Nos, semmit, csak kiborult, mert egy kolléganője megmutatta neki a Rókatárgy alkonyatkor című verset. Hogy én is kellően át tudjam érezni a borzadályt, ami eltöltötte, felolvasta nekem a telefonba. (Itt meg is hallgatható, zenei kísérettel, ha valaki erre vágyik.) Aztán drámai hangon háromszor is a fülembe kiáltotta, hogy miért, miért, ó miért. Hebegtem valamit a költészet funkcióiról, de nem ez volt a jó válasz, mert rögtön megkaptam, hogy akkor én miért nem írok neki soha verset.