Oldalak

2015-08-15

Egyes szám, többes szám

Már írtam a kerítésről, de ez a téma valószínűleg többször vissza fog térni. Mert a probléma még sokáig nem fog megoldódni. Ez a bejegyzés most arról jutott eszembe, hogy mostanában többször hallottam, ahogy emberek vitatkoznak a menekültkérdésről. A rádióban, buszon, Katáéknál a családban. Alapvetően két szélsőséges állásponttal találkoztam (minek jönnek ide, ne engedjük be őket, és szegény menekültek, otthon nem maradhatnak, be kell őket fogadni), és a kettő közti átmenetekkel, ahol körülmények és feltételek árnyalták a véleményeket. Gyakran volt az az érzésem, hogy a vitatkozók elbeszélnek egymás mellett, mintha nem lenne köztük akkora a véleménykülönbség, csak nem ugyanarról beszélnek. Mikor ezt megemlítettem tesómnak, csak annyit mondott, "az emberiséget nem lehet szeretni, csak az egyes embereket".
Valahol már hallottam ezt, nem tudom ki mondta, talán valamelyik szent vagy buddhista bölcselő, de azt rögtön megértettem, hogy tesóm mire célzott vele. Az két külön probléma, amikor Szeged külterületén belebotlik valaki egy fáradt és szomjas migránsba, meg amikor magáról az egész népvándorlási hullámról beszélünk. Ha találkozok egy (ez itt most nem határozatlan névelő, hanem konkrét számnév) rászorulóval, akkor az első ösztönös gondolatom, hogy segítenem kell rajta. Ha viszont milliós nagyságrendben várható idegenek érkezése, akkor el kell gondolkodnom rajta, hogy milyen következményekkel jár ekkora tömeg érkezése.
A vitatkozók azért nem értenek egyet, mert ekkora nagyságrendben nem igazán tudják elképzelni a problémát. Azt le kell vinni az ő nagyságrendjükre. Mi a teendő akkor, ha becsöngetnek az ajtómon, és ott áll (mit áll, tántorog), egy kisgyerek, láthatóan napok óta nem evett, nem ivott, és valami idegen nyelven hablatyol. Természetes, hogy beviszem a napról az árnyékba, vizet adok neki, ennivalót, és felveszem a telefont, hogy felhívjak valakit, aki intézkedik majd, tolmácsot kerít, és kitalálja, hogy mi legyen a gyerekkel.
De mi a helyzet akkor, ha a csöngetésre kinyitott ajtóban egy héttagú család áll, idősödő apuka, anyuka, négy felnőtt fiú, egy óvodás kislány, batyukkal, csomagokkal, és be akarnak költözni a házamba? (Hetüknek összesen nincs 8 osztálya, és ugyan van egy másfél szobás panellakásuk, de azt kicsinek találták, és fárasztó felgyalogolni az ötödikre, mikor folyton rossz a lift, és te kétszintes családi házban laksz, négy szobában három fő, internet és kábeltévé bekötve, és a hűtőben is mindig van kaja, így arra gondoltak, hogy nálatok sokkal jobb lenne élni.
A migránsok feltétel nélküli segítése mellett érvelők a segítségre szorulót látják, és arra gondolnak, hogy a problémával nem nekünk kell megküzdenünk, az EU segít majd ellátni őket. A bevándorlásellenesek pedig arra gondolnak, hogy a többi tagállam csak igen korlátozott mértékben lesz hajlandó befogadni az érkezőket, és elsősorban csak azokat, akik iskolázottak, el tudnak majd helyezkedni a munkaerőpiacon, lehetőleg az ottani hiányszakmákban, és nem kell őket segélyezni. Vagyis az egyik szerint, ha felvesszük a telefont, a gyámügyesek kijönnek a kisgyerekért, és a továbbiakban majd ők gondoskodnak róla. A másik szerint meg az önkormányzat széttárja a karját, hogy nem tud segíteni, de a héttagú család már bejelentkezett a lakcímemre, így nem tehetem ki őket, csak ha másutt lakhatást biztosítok nekik.
Igazából mindkét félnek igaza van. Az ide érkező migránsokon segíteni kell, de magát a migrációt meg kell állítani. Az első fele emberjogi és emberiességi kérdés. Nem hagyhatjuk őket éhezni, nyomorogni. Bár megjegyezném, hogy mikor összefutottam két szíriai sráccal, az után érdeklődtek, hogy hol találnak taxit, ami elviszi őket Budapestre. Szegedről. Hiába mondtam nekik, hogy a vasútállomásról ingyen felviszi őket a vonat, ragaszkodtak a taxihoz. Ebből két dologra tudok következtetni. Az a pár száz Euró, amibe az út kerülhet, nem számít nekik, mert bőven van pénzük, és úgy akarnak áthaladni Magyarországon, hogy ne regisztrálják őket. Mert ha az uniós rendszerekbe első ízben Németországban kerülnek be, akkor a dublini rendelet értelmében nincs hova toloncolni őket, ott kell lefolytatni az eljárást.
A kérdés második feléhez hozzá tartozik, hogy a migránsok nagy része nem jóhiszemű menedékkérő, akit a hazájában üldöznek. Többnyire jól szituált, fiatal és középkorú férfiakról van szó, akik a jobb életkörülmények miatt akarnak Európába jönni. Nem egy reprezentatív minta, de akiket én a vasútállomáson láttam, harminc-negyven főt, egyik sem kétségbeesett, elcsigázott, lerongyolódott vándor volt, aki Törökországtól gyalog tette volna meg az utat. Jól öltözöttek voltak (az átlag magyarnál is jobban öltözöttek, márkás sportcipőket, pólókat láttam), tiszta, vasalt ruhában, vidáman kurjongattak egymásnak, és mobiltelefonon beszéltek. Ne legyünk naivak, megvannak a telefonszámok, minden országban, amit ha felhívnak, kapcsolatba léphetnek az ottani embercsempészekkel, akik átjuttatják őket a határokon. Csak az egyes országokat kell önállóan átszeljék.
Amíg évente tízezres számban jöttek, a probléma akkor is fennállt, de a nagyságrendje nem érte el az ingerküszöböt. Most viszont kezdenek egyre többen rádöbbenni, hogy ez olyasmi, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, amivel foglalkozni kell. Hogy milyen intézkedéseket lát valaki szükségesnek, az csak attól függ, milyen képzelőerővel rendelkezik. Nem látnoki képességekkel, csak fantáziával. Biztonsági intézkedéseket nem azért hoz az ember, hogy mi fog történni, hanem hogy mi az, ami a legrosszabb esetben megtörténhet. A teendőkre pedig az a szabály érvényes, hogy az intézkedések költsége ne haladja meg az intézkedés nélkül bekövetkező kár és a bekövetkezés valószínűségének szorzatát. Ami bonyolulttá teszi a dolgot, hogy a "politikai tőkét" nehéz pénzre átszámítani. Ráadásul az "árfolyam" gyorsan változik, aki ma még azért ostorozza a kormányt, hogy embertelenül bánik a menekültekkel, az holnap azért fog háborogni, hogy miért nem tettek megfelelő intézkedéseket a saját polgáraik védelmében.

Valószínűleg nem leszek túl népszerű ezekkel a gondolatokkal, de egy újabb postban elmesélem majd, hogy az én képzeletem milyen lehetséges következményeket vetít elém. Folyt. köv.

21 megjegyzés:

Szabi írta...

Minden korszakvég arról szól, hogy régi kultúrák eltűnnek, és újak születnek. Ezeknek a változásoknak kísérő jelensége a népvándorlás. Ilyesmit a történelem könyvekben olvasni izgalmas főleg, mert a mi kultúránk megjelenéséről szól. Ha velünk történik mindez, és a mi kultúránkat fenyegeti, akkor nagyon félelmetes, még akkor is, ha már tele a tökünk a hanyatló válságos világunkkal. Nagy kérdés, le lehet-e állítani, vagy lassítani a folyamatot. Az is, hogy milyen áron. Tény, hogy az egyes embereknek, akiknek nincs semmiféle hatalom a kezében sok beleszólása nincs a dolgokba, maximum eldönthetjük melyik táborhoz csatlakozunk. Az is tény, hogy ezeknek az embereknek azért annyira kényelmetlen az életük ott ahonnan jönnek, mert a mi kényelmünk érdekében durván ki lett szipolyozva a Föld, és ennek következtében rengeteg természetes élőhely változott terméketlen pusztasággá. Tény, hogy az ott zajló háborúkat is a kényelemben élő vezetők finanszírozzák. Tehát csak azt kapjuk az arcunkba, aminek közvetve mi is okozói vagyunk. A mi komfortos életünk, ami kényelmes nem törődömségünk. Megértem én is mindkét oldal viselkedését, és megértem a menekülteket is. Ők is csak arra vágynak, amire azok a magyarok, akik tömegesen hagyják el hazánkat. Ha nem is lehetünk lényeges befolyással ezekre az eseményekre, a saját tetteinkért azért még felelőles vagyunk. Számomra fontos irányvonal a következő bölcsesség: 'Tetteid szeretet vagy félelem szüli. Te melyiket választod?'

AncsaT írta...

Ó, ez a bölcsesség is olyan, mint amit a Bibliában talál az ember. (Talán az összes igazi bölcsesség ilyen.) Nagyon rugalmas és hajlítható.

A félelem szüli a tetteid vagy a szeretet? Gondolkodás és ész nélkül a menekülteket támogatja az ember, mert fél, hogy egyébként mindenféle -fóbnak meg -istának kiáltják ki? Retteg tőle, hogy gyűlölettel és szeretetlenséggel vádolják és talán még rossz karmát is von a fejére? Hogy konteómániásnak bélyegzik, ha rámutat, Amerika gerjeszti a Közel-Keleten azt az instabilitást, aminek következtében fegyvert exportál, és a menekülthullámmal visszaveti a konkurens európai gazdasági hatalmat?

Vagy mer cselekedni a szeretet nevében? Az egész barátai mellé áll a fele- (vagy inkább csak negyed, sőt tized) barátaival szemben, ha azok egymás ellen fordulnak? A keresztény szeretet kultúráját választja az iszlám dzsihád kultúrájával szemben? Ki meri mondani, hogy amikor gazdasági válság van, és a jól képzett, a kultúrába beágyazódott, a nyelvet anyanyelvként beszélők a hazájukban munka nélkül vannak, akkor az iskolázatlan vagy el nem ismertethető végzettséggel rendelkező, idegen mentalitással, szokásokkal rendelkező, nyelvet nem vagy rosszul beszélő bevándorlóknak sem fog jutni munka, vagy pedig alacsonyabb bérért, feketén fognak dolgozni, ami több szempontból is ártalmas? Hogy ezeket az embereket haza kell küldeni, és ott kell segíteni rajtuk?

Félelem vagy szeretet? Te mitől félsz és kit szeretsz? :)

Szabi írta...

Nem rajtam múlik, hogy ez a rengeteg ember idejön-e, itt marad, továbmegy vagy visszafordul. Azt viszont én döntöm el, enni adok-e nekik vagy kővel dobálom őket, empatikus vagypk velük, vagy gyűlöletet, haragot táplálok - pláne gerjesztek - irántuk, esetleg nem foglalkozom velük.

Szabi írta...

Tetteim indítékát állandó önvizsgálat, és önmagamhoz való kónyörtelen őszìnteség fedi fel, nem mások véleménye.

Szabi írta...

Legtöbbször a félelem mozgat minket még az un jó cselekedeteinkben is. Ez az oka, hogy ilyen 'embertepen' körülmények vannak a földön mindenhol.

AncsaT írta...

Ha újra elolvasod a posztot is, nem csak a kommentet, akkor látod, hogy a rászoruló migránst kenyérrel fogadnám, nem kővel, a folyamatot akarom megakasztani, aminek eredményeképp egy olyan átfogó változás várna Európára, amit el szeretnék kerülni.

Alapvetően lusta vagyok, ezért bizonyos esetekre kialakítok egy általános véleményt, hogy ne kelljen minden alkalommal lelkiismereti vizsgálatot tartanom, meditációba merülnöm, és elmélyülten megvizsgálnom a helyzetet. És vannak bizonyos szituációk, amikor nem lehet semlegesnek lenni, amikor állást kell foglalni. Pl. egy háborúban. Svájc kísérletezett a semlegességgel, de csak szégyenletes megalkuvás lett belőle. De ezt most végig is gondoltam. Egy postban majd leírom az érveimet.

A mások véleménye meg számomra elengedhetetlen az önvizsgálathoz. Az indítja el. Már amennyiben eltér az enyémtől. Ezért szeretem annyira a kommentjeidet. :) Nem vagyok hajlandó folyton megkérdőjelezni magam, csak ha valaki jelzi, hogy márpedig nem ártana. Lusta vagyok, és túlteng bennem az önbizalom. Viszont általában kitűnően érzem magam. :)

Szabi írta...

Elolvastam a postod, és kivételesen nem azérr kommenteltem, mert nem édtek egyet veled - bár vannak számomra vitatott pontok - hanem jól esett hozzáfűzni a saját meglátásaimat.

Szabi írta...

Minden bizonnyal átfogó változás vár Európára, ha tetszik nekünk, ha nem. Hogyan akarod ezt megállítani?

Szabi írta...

Lehet mások véleménye segítség az önismerethez, de mások nem tudják, hogy ha pl megetetem a gyerekem azért teszem, mert félek a gyerekvédelmisektől, utálom, ha sír, nem akarom, hogy a szájukra vegyenek az emberek vagy mert szeretném, hogy szépen fejlődjön.

Szabi írta...

Igen vannak olyan kiélezett helyzetek, mikor muszáj állást foglalni, mikor nem bújhatunk el szépen csengő szólamok mögé mikor a semlegesség is állásfoglalasnak minősül, ezek a szituációk emberségünk igazj próbái.

AncsaT írta...

"Kivételesen" :) Automatikusan feltételezem, hogy nem értesz egyet, akkor is, ha ez csak részben igaz.

Nem vagyok abban a pozícióban, hogy sokat tehetnék egy globális folyamat befolyásolásáért, csupán annyit tudok tenni, hogy kiabálok, hátha minél többen meghallják. A tanítványaimra és a blog olvasóira tudok hatni, a gondolkodásukat befolyásolni. Ez ugye édes kevés, de szeretek arra gondolni, hogy a "pillangó hatás" miatt előfordulhat, hogy egy közvélemény-kutatásban, egy népszavazásban három tanítványom és egy olvasóm másképp válaszol, máshová teszi az ikszet, így egy politikai döntés megváltozik, egy milliárddal nagyobb összeget tesznek egy rovatra, ami miatt egy program költségvetése kicsit nagyobb lesz, hatékonyabban működik, és... Ha elég sokan tudunk elég sok ilyen apró hatást kifejteni, akkor talán valami változik.

Mások véleményében nem is az a fontos, hogy mit gondolnak, hanem hogy a sajátom átgondolására késztethetnek. Nem biztos, hogy igazuk van, de felmerül bennem a lehetőség, hogy esetleg nekem sincs. :)

Szabi írta...

Ha nagyon kiabálunk, akár a föld forgása is megfordulhat. :p
Sajnos én azt látom, hogy per pillanat, ha erősítem a menekült ellenes tábort, azzal nem csökkentem az emberhullámot, viszont támogatom a gyűlöletkeltést, és az emberek egymás ellen uszítását.

AncsaT írta...

Pont, hogy az akart lenni a postom lényege, hogy nem a menekültekkel van bajom, hanem a migrációval.

És ez is lehetséges pont, ahol elbeszélhetnek egymás mellett az emberek: mintha szinonimaként használnák a menekült-migráns fogalompárost. Az egyik azt mondja: nem szeretném beengedni a migránsokat, a másik meg azt, hogy miért gyűlölöd szegény menekülteket.

Menekült: A menekült olyan személy, aki származási vagy szokásos lakhelyének országán kívül van, mert faji, vallási, nemzetiségi vagy politikai üldözés éri, vagy mert egy üldözött társadalmi csoport tagja. E személy menedékkérő, míg el nem ismeri az állam, amelyhez fordul.

Migráns: (bevándorló, áttelepülő) Olyan személy, aki születési országából vagy korábbi lakóhelyéről egy másik országba költözik, hogy ott teremtsen magának egzisztenciát.

A viták oka sokszor az, hogy nem tisztázottak a fogalmak, sőt a médiában, a politikai diskurzusban gyakran igyekeznek ezeket összemosni. Pedig nagyon különböző élethelyzetekről van szó, amire nagyon különböző válaszokat ésszerű adni, lásd a kapudban megjelenő eltévedt kisgyerek, és hozzád beköltözni kívánó család példáját.

Szabi írta...

Mi leginkább az utcán találkozunk velük, és fogalmunk sincs ki melyik csoportba tartozik. Viszont vannak számosan, akiknek ez is jó alkalom a gyűlöletre és az erőszakra.
Szomorú, hogy rengeteg magyar fiatal hagyja el az országot. Nem hiszem, hogy nagyon tudjuk befolyásolni, hogy kik kerülnek hozzánk helyettük. Főleg, hogy akinek van egy kis tehetsége meg ambíciója, annak nem vonzó ez a hely. :/

AncsaT írta...

A gyűlölet meg az erőszak kicsit offtopic, nem volt téma az érkezők iránti attitűd. Enni nem azért kell adnunk nekik, mert szeretjük őket, hanem mert rászorulnak, és jut nekik. Egyébként Németországi eset, hogy eldobálják az élelmiszercsomagot, és pénzt követelnek. Pedig direkt "halal" (a vallási előírásoknak megfelelő) ételeket vittek nekik muszlim boltokból.

Ambíció? Magyarországon, ha dolgozik a családfő, és megkapja a minimálbért, az kb. 200 Euró. Németországban egy menekült család havonta kb. 1000 Euró segélyt tud összeszedni. És ezért még dolgozni sem kell. Igen, biztos az ambícióik miatt mennek inkább oda, kibontakoztatni a tehetségüket.

Szabi írta...

Jó neked, hogy számodra a gyűlölet meg az erőszak off ebben a témában. Én szinte csak agresszív és szélsőséges megnyilatkozásokkal találkozom ezzel kapcsolatban. Úgy látom, egyre többen űznek abból sportot, hogy újabb csoportokat utálhatnak a saját szar életük miatt.

AncsaT írta...

Egy problémán gondolkodom, aminek a megértésében és áttekintésében akadályoz, ha érzelmi alapon próbálom szemlélni. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek érzéseim az eseményekkel kapcsolatban. Dühös vagyok, és elkeseredett, amiért a világ egyik szegletében fanatikusok gyilkolnak, rombolnak, a másik sarkában meg nyomorban élnek emberek, és éheznek, miközben azt olvasom, hogy a fejlettebb régiókban előállított élelmiszer harmada végzi a szemétben. De most a problémahalmazt egy másik irányból nézem, és reménykedem benne, ha Európa nem akarja, hogy elárasszák a nyomorgó tömegek, akkor megpróbálja enyhíteni a sorsukat, odahaza, a szülőföldjükön.

Szabi írta...

Nagyon nem látom, hogy akár Európa, akár USA - bárkiket is nevezünk így - bármilyen ésszerű lépést tenne az ellen, ami már jó ideje a küszöbünket nyaldossa. :(

AncsaT írta...

Mert csak nyaldossa a (z inger) küszöböt. Azért is volt ellentét az EU-val, mert Mo-n már átvitte az ország méretéhez képest sok menekült. Lassan másutt is eléri az ingerküszöböt a probléma, és akkor ők is lépni fognak. A lépésekről meg hamar kiderül, hogy ésszerűek-e, mert vagy eredményesek lesznek vagy nem.

Szabi írta...

http://kettosmerce.blog.hu/2015/08/20/mi_koze_a_menekulteknek_a_budapesti_ozonvizhez

Szabi írta...

http://tiltottgyumolcs.hu/a-fold-az-otthonunk.html

Megjegyzés küldése