2013. április 29., hétfő

Back to the Word

Hűha, már vagy két hete nem írtam bejegyzést! Nagyon finiseltem a fordítással, aztán meg szabadságoltam magam, csak olvasni volt kedvem a betűket, nem írni. Előkaptam néhány könyvet, és lazítottam kicsit. Aztán olvastam olyat is, aminek nekiállok, és lefordítom magyarra. Talán mert mazochista vagyok, vagy csak tart még a lendület, nem tudom. Persze nem hosszú könyv, csak két rövidebb novella. Még a szerkesztőmet kell rábeszélnem, hogy foglalkozzon vele ő is. (Aztán meg a kiadót.) Szóval visszatérek a Word-höz, és fordítgatok tovább. És ha már úgy is nyomkodom a billentyűket, akkor azt megtehetem a blogomnál is. Ahhoz képest, hogy egy időben naponta postoltam, most ez a két hetes kimaradás ijesztőnek tűnik. Főleg az, hogy egyáltalán nem voltak elvonási tüneteim.

2013. április 13., szombat

Az agyamon átsuhanó dolgok

Az én agyam folyton pörög, mint egy bolond ringlispíl. Mindenről rögtön eszembe jut egy másik dolog, arról meg egy még újabb. Így nem megy a fordítás, mert folyton meg kell állnom, hogy utánanézzek valaminek, ami szorosan véve nem is tartozik a könyvhöz, de ha előkerült, nem állom meg, hogy ne járjak utána. (Az egy félmondatban megemlített "előre nyilazott szárnyú repülőgép" annyira megragadott, hogy még jutyúb videót is kellett nézzek róla, milyen is az, de már a fizikáját is értem, hogy miért jobban manőverezhetőek az ilyen gépek.) Vagy a másik, mikor eszembe jutott, hogy milyen is lehet a "tökéletes" társadalom, és fél oldalt kellett írjak, hogy az egy későbbi időpontban megírandó akármihez felhasználható ötlet el ne vesszen. Így tényleg marhára nem haladok. Szerencsére ebből kifelé csak egy töredéke látszik.

2013. április 8., hétfő

Apró differencia

Idén a húsvét viszonylag kellemesen telt. Bár bizonyos témákban továbbra is homlokegyenest ellenkező nézeteket vallunk Katával, néha egész jól összejön a kompromisszum. Neki a hagyományról vannak merev elképzelései, nekem meg egyes tisztasági előírásokról. De most nem volt semmi gond, Húsvét napján reggel felkeltünk, megmosakodtunk, asztalhoz ültünk, és a méregerős tormával megettük a keménytojást meg a sonkát. Az apró differencia az volt, hogy a sonka korábban nem egy disznó, hanem egy pulyka lába volt. Nem is értem miért nem jutott ez eszünkbe korábban, hiszen a hotdog (baromfi)virslivel, a (ló)kolbászos szendvics, és a (liba)zsíros kenyér is bevált. Még a (kecske)disznósajtot kéne feltalálni valakinek, és rendben is volnánk.