2012. december 31., hétfő

Santa (9. rész)

Ösztönös mozdulattal a hajába túrtam volna, de az nedvesen a fejére tapadt. Végigsimítottam rajta, és magamhoz húztam. Örültem, hogy egy hete igazítottam a fazonon, és tegnap este bevetettem a szőrtelenítő krémet is. Felszabadultan engedtem át magam az élvezetnek. Gyengéd volt, mégis szenvedélyes. Egyik kezem a tarkóját simogatta, a másikkal pedig a zuhany csövét markoltam, hogy el ne dőljek. Ez egy darabig megtette, de miután elélveztem, a lábaim gumivá változtak, és nem akartak megtartani. Az elválasztófalnak dőlve lecsúsztam, egyenesen Santa karjaiba. Az ölébe vont, és ringatott, miközben kellemesen meleg víz folyt ránk a zuhanyból. Kábultan hevertem az ölelésében, egyszerre volt rugalmas és lágy a teste, ahogy magához szorított.

2012. december 30., vasárnap

Calderon

Karácsonyra tesómtól kaptam egy dedikált Calderont. Sűrű volt a program, de erre szakítottam időt, és elolvastam. Időközben többen írtak róla kritikát, a stílusát is hasonlították Rejtőhöz, ismertették és méltatták a cselekményt, így ezekről nem szólnék. Engem a részletek fogtak meg. Például a háttérben felsejlő, sok-sok csillagrendszerre kiterjedő birodalom, a maga sajátos, feudális politikai rendszerével, ahol az irányítás egy császár és egyfajta leszármazási arisztokrácia kezében van. A modern technika ellenére hihetetlenül fontos a tradíció, a hagyomány szentesítette szokások. Aztán ott van még a dekadens főnemesség által életmódszerűen űzött "játék", ami a többi ember manipulálását jelenti. Szerintem a könyvben ez a legzseniálisabb dolog. És nagyon bírtam a remekül megrajzolt karaktereket.

2012. december 29., szombat

Kata - karácsonyi különszám

Az én Katám mindig egy külön szám, bármelyik cirkusz önálló műsorszámot biztosítana neki, amekkora cirkuszt ő tud rendezni néha, de most szerencsére a jobbik oldalát csillogtatta. Voltak kifejezetten aranyos megmozdulásai a karácsonyi tébolyda közepette. Hagyomány, hogy a szenteste a mamáéknál telik, ahol betegre zabáljuk magunkat, és megesik, hogy nem az étel, hanem a mama fekszi meg a gyomromat, mert olyan mennyiségű felesleges információt, amit ránk zúdít, nehéz megemészteni. Aztán a karácsony maradék napjaiban Kata nővérééknél és nálunk még kétszer végig kell szenvedni az egész rettenetes összejövetelt. (A szilveszterről még nem beszéltünk, de ez olyan, mintha a homokba dugtam volna a fejemet, félő, akkor sem úszom meg a családot.) Idén azonban a szokásosnál kevésbé volt rettenetes az ünnep, Katinkámnak köszönhetően. Tán a közelgő telihold tehetett róla, vagy egy huncut kisördög, ami megszállta, de egészen felvidított.

2012. december 26., szerda

Santa (8. rész)

Valaki gyertyával a kezében belépett a zuhanyzóba. A gyertyát lerakta az ajtónál a sarokba, óriási árnyéka a falra vetült. Ahogy közeledett, csak a körvonalait láttam. Annyit ki tudtam venni, hogy nő, és nincs rajta ruha. Sorra odalépett a zuhanyfülkékhez, és kinyitotta a melegvizes csapokat. Hamarosan vastagon gomolygott a gőz, a saját kezemet is alig láttam. Elméletileg lehetett volna egy darabolós gyilkos, de gyakorlatilag biztos voltam benne, hogy Santa az, a titokzatos télapóm. Télanyóm. Akármim. Nem igazán tudtam végiggondolni, csak álltam remegve a zuhany alatt, pedig a víz kellemesen meleg volt, de tombolt bennem a türelmetlen vágy. Reszketve vártam, hogy végre odalépjen hozzám, és megérintsen.

2012. december 25., kedd

Karácsony, maják, túrógombóc

Nem akartam karácsonyi postot írni, de aztán valahogy most az jutott eszembe, hogy egy kicsit mégis. Ránéztem a Fészbukra, hogy mindenki túlélte-e a nagy szentestei zabálást, és láttam oldalt a reklámok közt a linket ButchOnTap oldalára. Ezen rögtön megakadtam. Egyrészt, hogy a rohadék Fész miket nem derít ki rólam, másrészt meg mi köze a buccsoknak a csaphoz? Vagy, hogy a csapból is ez a buccs folyik? Megnyitottam az Urban Dictionaryt, és rögtön a második definíció így szól: "to tap = Having sex with a woman." Így már több értelme van. Aztán láttam, a fészoldal egy bloghoz tartozik, ahol a karácsonyi post arról szól, a maják elcseszték, és mégsincs vége a világnak, és aki hitt benne, annak ez most olyan, mintha egy új életet kapott volna, és akkor most most mit fog vele kezdeni, mi az amit csinálni akar, mire fog jobban figyelni, mit akar elérni stb.?

2012. december 24., hétfő

Santa (7. rész)

Vacogott a fogam, mire végeztem. Remegő kézzel dörgöltem magam szárazra, nem siettem el, alapos voltam, hogy átmelegedjek, és hogy mire kimegyek, a lányok is végezzenek az öltözködéssel. Már nem dideregtem, egész kipirult a bőröm, mikor visszamentem az üres öltözőbe. Clara és Nicole is eltűnt, a szekrényeik zárva. Egyszerre éreztem megkönnyebbülést, és csalódottságot. Oké, így nem kerülök kínos helyzetbe, de azért igazán megvárhatott volna, mondhatott volna valamit. Vagy csinálhatott volna. A hideg víz csak csökkentette, nem szüntette meg a bennem izzó vágyakozást. Aztán amikor felöltöztem, egy papírlapot találtam a csizmámba dugva: "Holnap este hétkor az áruház mögött. Santa"

2012. december 23., vasárnap

Santa (6. rész)

Tétován elindultam a zuhanyzó felé. Ott van bent Clara. Hogy fogok a szemébe nézni? Mit mondok neki? Nem tehetek úgy, mintha semmi sem történt volna köztünk! Ahogy Nicole szekrényéhez értem, belenéztem abba is. A piros ruha csak be volt hajítva, a szekrény alján hevert a kabát, rádobva a nadrág. És az ő nadrágjában is volt öv! Ha eddig össze voltam zavarodva, akkor most teljesen ledermedtem. Hát mégsem Clara? Nem csak neki adott övet Janis? Persze ha egyforma az alakjuk, akkor Nicole-nak is szüksége volt rá. De akkor most melyik az én mikulásom? Ki rohant le, ki szorított a falnak, ki csókolt, hogy lúdbőrzött az egész testem? És főként, most mi a fenét csináljak?

2012. december 20., csütörtök

Holnap világvége

Ma többször is elsütöttem a poént. Mikor Kata azzal lépett be az ajtón, hogy piszkosul fáj a feje, neki is mondtam: "Ugyan már, egy kis fejfájás, ez még nem a világ vége. Az majd holnap lesz." És tényleg nem a világvége, de majdnem, mert ha neki napközben fáj a feje, az azt jelenti, hogy este már nem szexelünk, mert már most megkezdődnek nálunk a piros betűs napok. És még a Szenteste is olyan szent lesz, akár az apácáknál. Viszont amikor Fecó kirándulni lesz a két ünnep közt... vagy írok majd róla, vagy ha pár napig nem postolok, akkor tudjátok majd, hogy csak nem keltünk ki az ágyból.

2012. december 18., kedd

Ízlések pofonok nélkül

A hétvégén ebéd közben azon tűnődtünk Fecóval, hogy vajon a finomfőzelék miről kapta a nevét. Némi iróniát sejtettünk az elnevezés mögött. Tippünk szerint a feltalálónál éppen üres volt a hűtő, csak egy zacsi mirelit vegyes franciasaláta-alap lapult a fagyasztóban. Ebből lett a nevenincs főzelék. Fecó még elő is adta, ahogy egy gyerek nyafog, hogy nem akarja megenni, mert borzalmas, az anyukája, meg rászól, hogy igenis tessék megenni, mert nagyon finom. Egy hét múlva anya megkérdezi, mi legyen ebédre, mire a válasz, bármi, csak ne olyan "finom" főzelék. Kata mindezt rezzenetlen arccal végighallgatta, majd közölte, hogy amíg megesszük az utolsó falatig, sőt ki is törölgetjük a tányért, tőle azt mondunk a főztjére, amit akarunk. Mondtam, hogy ez azért van, mert nálunk van a legjobb szakács. Fecó bólogatott, igen, az éhség tényleg a legjobb szakács.

2012. december 12., szerda

Santa (5. rész)

Ebben a pillanatban az udvar túlsó végén hangos csattanással kivágódott egy ajtó. Egy női hang kiabált valamit, valószínűleg köszönés lehetett. Mint riadt verebek szétrebbentünk. Hátat fordítottam, hogy felhúzzam a kabátomon a cipzárt. Mire visszafordultam, már csak a futva távolodó mikulássipka táncoló, fehér bojtja integetett. Túloldalt megjelent egy nő, becsukta maga mögött az ajtót. Felkaptam a poharam a konténer tetejéről, ő pedig elindult kifelé az udvarból. Mikor mellém ért, rám mosolygott. "Cigarettaszünet?" kérdezte nevetve. Kortyoltam egy nagyot a jegesre hűlt teából, és csak bólintottam. Nem tudtam megszólalni.

2012. december 11., kedd

Santa (4. rész)

Testével a falnak szorított és megmarkolta a mellem. Apró kis sikkantást hallattam, nem annyira ijedtemben, mint inkább a meglepetéstől. Váratlanul heves és erőszakos volt a mozdulata. De nem okozott fájdalmat, és rögtön észbe is kapott, elvette a kezét. Jó fejjel magasabb volt nálam, kissé ellépett tőlem, hogy rá tudjon hajolni a számra. Ajkával végigsimított az arcomon, várt egy pillanatot majd puhán megcsókolt. Elengedte a falnak szorított csuklóm, a két kezem ernyedten lehullt. Picit elhúzta a fejét, és rám nézett. A sötétben csak a szeme csillogását láttam. Várt egy kicsit, aztán mikor nem szóltam, nem is mozdultam, visszahajolt a számra, én pedig lehunytam a szemem. Lassan, gyengéden csókolt, csak miután finoman az alsó ajkába haraptam, dugta óvatosan a nyelve hegyét a számba.

2012. december 9., vasárnap

Santa (3. rész)

Aznap még nagyot kaszáltam, meg másnap is, de aztán harmadnapra már nem maradt biocsoki, és tudtam, hogy január végéig már nem is lesz több.Így nem mentem a parknak a közelébe se, az áruház előtt őgyelegtem, és vártam, hogy leszólítsanak a gyerekek. Kicsit olyan ez a mikulás dolog, mint a strichelés. Nem szabad leszólítani a kuncsaftot, mert ha a mi esetünkben nem is ütközik törvénybe, a szülőket irritálja az erőszakos nyomulás. Viszont ahogy a kurvák is tudnak úgy úgy nézni, meg riszálni, hogy elérjék, a pasik szólítsák le őket, ami ugye már nem sérti a törvényt, nekünk is meg kell tanulni, hogyan érjük el, a legfélénkebb gyerek is oda merjen jönni hozzánk. Nekem viszonylag könnyebb dolgom volt, az apró termetemmel nem voltam olyan nyomasztóan hatalmas.

2012. december 7., péntek

Santa (2. rész)

Nagyon meglepődtem, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem esett jól. Végre valaki nem "tőlem", hanem "értem" őrül meg. Kibontottam a kis csokit és bekaptam a felét. Nagyon ízlett, nem olyan műanyag íze volt, hanem igazi kókusz. Puha volt, és szétolvadt a számban, a szememet is lehunytam, úgy majszoltam el a másik felét. Nem tudtam, ki lehet az ismeretlen hódolóm, de a csokival máris szerzett egy jó pontot. A csokipapírt és az üdvözlőlapot visszatettem a borítékba, feltettem a szekrény polcára a kesztyű meg a sapka mellé, és vetkőzni kezdtem. A piros nadrág és kabát olyan vastag, hogy nem volt érdemes nagyon aláöltözni, hacsak nem akart az ember leizzadni. Fogyókúrának mondjuk jó lett volna, de nem akartam fogyni, inkább szerettem volna felszedni egy kicsit. Nem a combomra, a fenekemre vagy a derekamra, hanem kicsit feljebb. De nem volt komoly gondom a testképemmel, és a mikulás hacukában egyébként sem látszott az alakom.

2012. december 6., csütörtök

Santa (1. rész)

Bob tartotta az eligazítást. Tavaly még ő is mezei mikulás volt, de a főnökség előléptette. Nem valószínű, hogy a karizmatikus személyisége, vagy a kvalitásai alapján, hanem mert miután Walter meghalt, ő volt a legidősebb. Peternek legalább valódi szakálla volt, ha még nem is teljesen hófehér, és ő nem ivott. Vagy legalább is munka közben nem. Az előszilveszter az más kérdés. De legalább nem a gyerekek előtt rókázott a szemetesbe. De annyi baj legyen, Bob is jó fej volt, és nem szűkölködött tapasztalatokban, már vagy huszonvalahányadik éve csinálta. Én akkor csak harmadszor. És valójában nem Bob miatt éreztem magam kínosan.

2012. december 4., kedd

Lóf...t

Már megint egy hülye sorozatot nézek. Ügyféllista (The Client List). Bombázó nőcit (Jennifer Love Hewitt) otthagyja a pöcs férje egy rakás adóssággal a házon, és lelép Mexikóba. Csóri csajszi keres valami melót, amiből a fenn tudja tartani a házat, a két gyereket meg magát. Tanult gyógymasszőr, ezért egy masszázsszalonba megy dolgozni. Igen, kitaláltátok. A vendégek 10%-a egy speciális "ügyféllistáról" való, akik a gyógymasszás mellé egy kis "extrát" is igényelnek, extra árért. Az egészet nagyon ízlésesen vitték filmre, a lányok szexik, aranyosak, a vendégek kedvesek, és törölközővel le vannak takarva, úgy fekszenek a masszázságyra, amit látunk, az csupán gyengéd masszírozás.

2012. december 2., vasárnap

Az orosz Vangelis

Talán, ha a polgári nevét halljuk (Evangelos Odysseas Papathanassiou), nem tudjuk hová tenni, de ha azt kérdezik, mi a közös a Tűzszekerek, 1492, Szárnyas fejvadász (Blade Runner), Nagy Sándor, El Greco filmekben, akkor rögtön tudjuk, hogy a zenéjüket Vangelis komponálta. És így már beugrik, hogy az Evangelosból lett a borítókon Vangelis. És tán eszünkbe jut pár olyan lemez is, ami nem filmzenének készült: Albedo 0.39, See You Later, Voices stb., esetleg eszünkbe jut a Yes énekesével, Jon Andersonnal közösen készített néhány lemeze, pl.: Short Stories, Friends of Mr. Cairo, Private Collection. (A "Mr. Cairo barátai" utalás Dashiel Hammett könyvére, a Máltai sólyomra, amiből Humphrey Bogart főszereplésével film is készült, ebben szerepel egy bűnöző, egy Joel Cairo nevű alak, akiről kiderül, hogy meleg, szóval Mr. Cairo "barátairól" sejthetünk egy-két dolgot.)