Holnap világvége

Ma többször is elsütöttem a poént. Mikor Kata azzal lépett be az ajtón, hogy piszkosul fáj a feje, neki is mondtam: "Ugyan már, egy kis fejfájás, ez még nem a világ vége. Az majd holnap lesz." És tényleg nem a világvége, de majdnem, mert ha neki napközben fáj a feje, az azt jelenti, hogy este már nem szexelünk, mert már most megkezdődnek nálunk a piros betűs napok. És még a Szenteste is olyan szent lesz, akár az apácáknál. Viszont amikor Fecó kirándulni lesz a két ünnep közt... vagy írok majd róla, vagy ha pár napig nem postolok, akkor tudjátok majd, hogy csak nem keltünk ki az ágyból.

A világnak nem tudom vége lesz-e, de a Dexter 7. évadnak vége van. Végre helyreállt a rend. LaGuerta kapitány asszony megkapta a magáét. Végre. Nem azért, mert bajom lenne vele, elvégre dögös, vérbő nőszemély (bár dögösségben Debra "Mocskosszájú" Morgan hadnagy az, aki felülmúlhatatlan), hanem mert a legelső könyvnek a végén már sikerült kiírni a történetből, a sorozatban meg ráhúzott még hat évadot. De így végre helyreállt a rend. Debrát pedig piszkosul megértem. Elvégre én is mit meg nem tennék a közös apától származó féltestvéremért, főleg ha kicsit rá is vagyok kattanva. Rohadt prűd amcsik! Sajnos kizártnak tartom, hogy ezek szexeljenek a következő évadban.

Másik kedvelt sorozatom mostanában a Doctor's Diary. Már írtam róla, egy német orvosos Bridget Jones. Vagy stílszerűen Brigitta Jones. A múltkor este megnéztem két epizódot, aztán reggelre megvilágosodva ébredtem. Gretchen beceneve nem véletlen nyuszifog. A családneve Haase, és beugrott a dalocska szövege: "Wohin gehst du kleine Hase, ingyom-bingyom stb." Egyébként Gretchen nem tetszik nekem. Akkor már Gabi nővér is jobb, vagy még inkább a tündéri Sabine nővér. De aki igazán bejön nekem, az Hassmann doktornő. Mert okos, határozott, önálló, és mert megőrjít a szája, az ajkai és a nevetőráncok. Meg biztos bukom az egyenruhára, így a fehér köpenyre is.

Hogy tényleg írjak világvégéset is, elmesélem, hogy mi azért felkészültünk. Kata kiparancsolt minket a közeli boltba. Nem sok kedvünk volt Fecóval, de muszáj volt, mert cipekedni kellett. Katám telirakta a nagy bevásárlókocsit liszttel, kétszersülttel, száraztésztával, konzervvel meg ilyenekkel. A végén annyi lett, hogy nem is tudtuk volna hazacipelni, ezért eltoltuk az egészet bevásárlókocsistól hazáig. Persze találgassatok, kinek kellett visszatolnia a kocsit. Otthon még egy rakás petpalackot megtöltött vízzel, és a verandán fel kellett halmozzak két heti tüzelőt. A vízből és a kaja mennyiségéből ítélve is, szerinte ennél tovább nem tarthat egy világvége.

No, de a lényeg, megnyugodtam. Nem azért, hogy majd biztosan túléljük a világvégét, hanem, hogy nem én vagyok az egyetlen paranoiás a családban. De nem bánom, mert ha másnak nem is, az évnek vége lesz, és amíg nem lesz Fecó, tényleg nem kell kikelnünk az ágyból, a házat nem kell majd elhagynunk, legalábbis boltba nem lesz muszáj elmennünk. Hacsak nem jut eszébe, hogy szilveszterre kell még neki virsli. Meg lencse, mert a félkilós zacskóban feles sárgaborsót láttam, talán a neonfényben lencsének látszott. Állítólag lencse meg virsli nélkül nem lehet elbúcsúztatni az óévet. Én azért egyszer kipróbálnám.