2011. július 31., vasárnap

Az ideálom

A tegnapi este kissé vadabb és kölcsönös cirógatással telt, de a vége így is ugyanaz lett. Elaludt rajtam a kedves. Csak most jobban rajtam, nem csak a karomon, és úgy néztünk ki, mint egy a cickójánál összenőtt sziámi ikerpár. Mondjuk a mi adottságainkkal ez nem olyan veszedelmes dolog. Viszont azon már viccelődtünk, hogy két, szilikonnal alaposan felduzzasztott csajt milyen nehézségek elé állítana az élet. Már csókot váltaniuk sem lenne egyszerű, ha a "lökhárítóik" jóval előbb koccannának mint az ajkaik. De minket ez a veszély nem fenyeget, nincsenek ilyesfajta anatómiai korlátaink.

2011. július 29., péntek

Meglepetésparti

Ma este meglepetésparti volt nálunk. Az olyan, hogy Kata nem szól előre, hogy áthívja a barátnőit szalonnasütésre. És közben állítja, hogy de ő szólt. Mondta már a múlt héten, hogy jönnek. Valóban említette, hogy talán és egyszer majd, de a mai napról egész biztos, hogy nem volt szó. Imádom az ilyet. Ráadásul az egyik kisgyereket hoz babakocsiban, egy másik meg kettő darab kölket apukástól. Még jó, hogy kutyát nem hozott egyik se. Vagy ékszerteknőst, esetleg óriáskígyót. Hurrá.

2011. július 28., csütörtök

A kóser kolbász és a scriptométer

Ma olyan semmilyen napom volt. Még enni sem volt kedvem, így kb. 24 órája koplalok. Majd ráfogom, hogy méregtelenítek. Talán ez a béna időjárás. Időnként úgy csinált a Nap, mintha sütne, de aztán mégse igazán. Az ilyen semmilyen idő nekem nem jön be. Vagy legyen derült, vagy pedig záporeső-zivatar. Mondjuk, ha szabad kívánni, akkor inkább a derült égnél maradnék. Olvasni se sok kedvem volt, filmet nézni se. Hülyeségeket nézegettem az Interneten. Meg amit tesóm küldött linkeket. Forex = foreign exchange. Nemzetközi devizakereskedelem. Potom fél millával már be is lehet szállni. Egy év alatt óvatos becslés szerint is megduplázza a befektetett lóvét. Ha majd lesz fél millám, azt hiszem szólok neki.

2011. július 27., szerda

Candice és Danny (3. rész)

Danny gyönyörű állat. Ülve épp csak egy fejjel kisebb nálam. A szőre csupa fekete, nincs rajt egyetlen világos folt sem. Tisztára mint a sátán kutyája, mozinézőket lehetne ijesztgetni vele. Különösen éjszaka a sötétben, mikor az ablakon beeső lámpafényben csak a szeme fehérje meg a fogai világítanak. Nappal kicsit színesebb, mert látszik a rózsaszín nyelve is. Amit egy jó arasznyira ki tud nyújtani, vicces mikor vizet iszik. Az egész kutya elképesztően szép, ahogy szalad, az izmos teste, a hosszú lába, a füle, ahogy hegyezi. Egyedül a szagával voltak gondjaim. Már a harmadik héten voltunk, és egyre kutyább kezdett lenni, de még bírtam volna, ha a parkban nem megy bele a tóba. Tiszta békalencse lett a szőre, de mondjuk ezt ki tudtam belőle fésülni a keféjével, viszont utána is úgy bűzlött, mint egy döglött hal. Elhatároztam, hogy megfürdetem.

2011. július 26., kedd

Csak gyorsan

Jól elment a mai nap. Kata amint lehetett, eljött. Elmentünk a szüleihez, kaptunk egy fél tepsi sütit. Aztán még sétáltunk is egyet. Láttunk útközben dinnyeárust, vettünk egy fél dinnyét. A dinnye nagyon szexi gyümölcs, nagy meg gömbölyű, a belseje meg piros és ízletes. Az mondjuk már kevésbé szexi, hogy dinnyézés után folyton pisilni mászkál az ember. Mondjuk ez szex közben igazán kényelmetlen, nekünk annyi fennakadást okozott, hogy állandóan meg kellett állítanunk a mozit. Mert megnéztük "A király beszéde" c., négy oszkáros (+ 7 jelölés) filmet. És mire igazán kellemetlen lett volna, addigra elmúlt a dinnye hatása.

2011. július 25., hétfő

Tárgyaink története

Letöltöttem egy nagyon érdekes videót. A nem fenntartható termelési-fogyasztási modellről szól. Ez okozza a környezetszennyezést, talán a klímaváltozást is, és valószínűleg ez az oka a gazdasági válságnak. De a romló életkörülmények többi tényezői is ennek számlájára írható. Aki nem tudja honnan leszedni, az megnézheti online is a Youtube-on vagy a magyar Civil-jutub-on. Ez állítólag egy teljes 43 perces változat, de marhaság, csak a 21 és félperces van kétszer egymás után rakva. Kicsit hiányzott, hogy a probléma ismertetésén túl, nem adott konkrét javaslatokat a megoldásra. Hogy ne termeljünk hulladékot, mindent hasznosítsunk újra, az jó elképzelés, csak nem tartalmaz konkrétumot. Így kénytelen voltam magam gondolkodni. Leírom, nálunk hogyan megy a "környezetvédelem", és várom a ti ötleteiteket is.

2011. július 24., vasárnap

Candice és Danny (2. rész)

Mikor magunkra maradtunk, kissé elbizonytalanodtunk mindketten. Néztem a hatalmas állatot, és fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni vele. Ő se nagyon találta a helyét, körbejárt a nappaliban, megszaglászta a bútorokat, a növényeket, majd odament a pokrócához, viccesen toporgott egy kicsit, körbe-körbe, majd lefeküdt. A fejét a mancsára fektette, és engem bámult. Én leültem a szőnyegre, a kanapénak vetve a hátamat, és őt bámultam. Fogalmunk sem volt, hogy mihez kezdjünk egymással. Egy darabig Christinát szidtam magamban, majd úgy döntöttem, nem hagyom magam kizökkenteni, és nekiálltam tornázni. Időnként Dannyre pillantottam, és láttam, hogy lehunyta a szemét, de a fülét mozgatja, ha megnyikordul valamelyik tornaszer. Csak akkor pillantott fel, mikor egy-egy gyakorlatsor végeztével fújtam egy nagyot.

2011. július 23., szombat

Unalmamban újságot olvasok

Egyedül maradtam. Kata még, Fecó már kirándul. Mit csinál az ember lánya, ha maga van és unatkozik? Természetesen újságot olvas. Gondolhatjátok, hogy milyen hosszasan vívódtam a Kiskegyed és a Cosmopolitan között, de végül sikerült megtalálnom a nekem való nőmagazint, amiben érdekes, rövid kis írások vannak, színes témákról. Igen, bizonyára kitaláltátok, hogy ez a New Scientist. A múlt heti szám borítója felkeltette a figyelmemet. Szexi grafika volt rajta, lemeztelenítve ábrázolta az erotikusan leginkább ingerelhető szervünket. Az agyunkat. A címlapsztori: "Az első szavak - Az emberiség legkorábbi nyelve még mindig az agyunkba van vésve" teljesen felizgatott. Egyébként nem csalódtam az írásban, aki szeret angolul olvasgatni, megtalálja itt. (Igen, a teljes cikket. Imádom az internetet.)

2011. július 22., péntek

Depi Borgiákkal, csoki nélkül

Kata ma elment kirándulni a tanfolyami csoportjával. Fecó holnap indul táborozni. A jövő hét gyerekmentes lesz, várhatóan felvirágzik a szexuális életünk, viszont a vasárnap az csak az enyém. Mivel háborítatlanul találkozhatunk, eljön tesóm. Főzök neki, úgy gondoltam a "hagyomány" szerint lecsót. Főleg, mert mióta Kata kitalálta, hogy nem bírja a fűszerpaprikát, ez nálunk nem szokás, és most végre lehet. Persze valamit neki is kell, de majd párolt zöldségre ütök tojást, az gyorsan kész. Nem tudom, mikor fog hazaérni, és így friss lesz. Ha egyáltalán akar majd enni, mert lehet jó későn ér haza. Egy darabig filmezek valamit, de ha elálmosodom, meg se fogom várni.

2011. július 21., csütörtök

Még mindig Balaton

Még azt nem írtam, hogy hegyet is másztunk. Egy darabig aszfaltozott úton, szőlőültetvények között. Plusz minden kanyarban egy borkimérés. De a piálást kihagytuk, csak a hideg vizű forrásnál álltunk meg, ittunk, és vételeztünk friss vizet. Amint elhagytuk a kiépített utat, egy kis pihenőhelyre értünk, vésett emlékkövekkel, kis padokkal, gyönyörű látképpel. Kata fotózott is, ha leszedem a telefonjáról a képeket, lehet teszek is fel párat. Picit szusszantunk, aztán indultunk tovább. Hamarosan nagyon meredekké vált az ösvény. A napsütésben, hőségben nagyon durva lett volna felfelé mászni, de fák közt voltunk, jobbára árnyékban, és a szél is járt. A sziklás rész után lankásabb következett, bosszantó legyekkel, de legalább teljes árnyékkal.

2011. július 20., szerda

Candice és Danny (1. rész)

Tavaly nyáron eléggé magam alatt voltam. Zsinórban több pasim is elhagyott. Az év elején George, akivel majd egy évig jártam. George egyetemi tanár volt. Az esztétika volt a tárgya, olyan adjunktus rangban, és egy csomó diáknak tanította, hogy mi a szép. Mindig mondtam neki, hogy kis butus, hát szép az, ami nekem tetszik. Például az aranykarkötő, a brillköves gyűrű, a selyemből készült ruhák meg a fekete ágynemű. Egy darabig kaptam is tőle szép dolgokat, de aztán kezdett ritkábban ráérni. Mikor megismerkedtünk, akkor halt meg az apukája, segítettem neki elviselni a gyászt, de úgy látszik, ahogy talpra állt, egyre kevésbé volt rám szüksége. Ezt meg is mondtam neki, mikor láttam, nem örül nekem, hogy megleptem és elmentem a félévzáró diákbulira. Pedig én voltam ott a legszebb. A fekete, áttört Pollini cipőm, mintha csipkéből lenne, a lábamon a necc, az egyszerű vonalú, testhezálló selyem miniruha, természetesen minden fekete, a bugyitól a hajcsatig. A hajam feltűzve, hogy szabadon hagyja a nyakamat, amit csillogó fekete obszidiánból és fehéraranyból készült fülbevaló és hozzá illő medál emelt ki.

2011. július 19., kedd

Kirándulós

Másnap, mivel a strandtól Katával mindkettőnknek elment a kedve, kirándulós napot tartottunk. Elmentünk Tihanyba, ahol felmentünk az apátsághoz. A templomajtóban belépőjegyet szedtek. Én az ilyentől teljesen ki szoktam akadni. Volt egy fickó, úgy kétezer évvel ezelőtt, aki egyszer kihajigálta a pénzváltóknak meg az árusoknak a cuccait egy templomból. Persze ez már jó rég volt, és messze is innen, szóval hogy is emlékezhetnének rá a papok. Én mondjuk emlékeztettem volna rá őket, de Kata, megelőzendő, hogy faggatni kezdjem a jegyárust, hogy ismerős-e neki az "ez az imádság háza, ti pedig rablóknak barlangjává tettétek" szöveg, gyorsan megkérdezte, hogy imádkozni szabad-e bemenni. Úgy tűnik ez valami varázsige, mert kedvesen beengedtek minket. Mondjuk az altemplomba ezek után már nem volt képem lemenni, így beültem egy padba, és hallgattam az orgonát.

2011. július 18., hétfő

Balatoni nyár

Nem volt egy nagy nyaralás, de legalább elmondhatjuk, hogy jártunk a Balatonnál. Ráadásul gyönyörű időnk volt. Budapestig IC kocsiban utaztunk, légkondi fújta a hideg levegőt, a Dunántúlon meg már hűvösebb volt valamivel, és egész rendes szél is fújt, így kifejezetten kellemes volt. Nem vittünk sok holmit, azok is kifejezetten lenge ruhadarabok voltak, így a kis hátizsákot is csak félig sikerült raknom. Olvasnivalót néhány száz kötetet pakoltam, de a Kindle memóriájában nem jelentettek többlet súlyt. Két-két zsömle, meg egy liter víz, ha éhesek vagy szomjasak lennénk útközben.

2011. július 17., vasárnap

Dorina története

Dorina kurva. Természetesen nem Dorinának hívják, ez csak a művészneve. És nem az az utcán strichelős fajta ribanc, ő komoly szolgáltatást nyújt, mely inkább pszichológiai, mint testi jellegű. Nem órabérben dolgozik, egy-egy napra lehet lefoglalni, mely helyi idő szerint déltől-délig tart. A tarifája 10.000 USD plusz költségek. Leginkább útiköltség. Dorinát ugyanis a világ minden tájára hívják. Igen exkluzív, és speciális ügyfélköre van. Olyan gazdag férfiakra szakosodott, akiknek valami elrettentő testi problémájuk van.

2011. július 16., szombat

Miért jobb a sör

Az uborkás listánál emlegettem a söröset. Természetesen mint öntudatos feminista én is kikérem magamnak, hogy holmi uborkával kelljen beérnem, míg a pasiknak sör is jut. Követelem a nők nevében, hogy mi is előnyben részesíthessük a sört a férfiakkal szemben. Nos, utcára nem kell vonuljunk ezzel a követelésünkkel, mert létezik ilyen lista is. Egymás alatt közlöm mindkettőt. Akiben egynémely pont felébreszt valamilyen emléket, kérem ne fogja vissza magát, írja meg kommentben, mikor érezte úgy, hogy a partnerét szívesen elcserélné egy italra.

2011. július 15., péntek

Uborkaszezon

Biztos mindenki ismeri a "Miért jobb az uborka a férfiaknál?" című listát. Ha mégse, nem baj, majd ideteszem a végére. Biztos azt is tudjátok, hogy ez válaszként született egy "Miért jobb a sör a nőknél?" listára. Ahogy a "Kézikönyv a nők elsárkányosodásáról" című alapműre is megjelent válaszként a "Kézikönyv a férfiak elkígyósodásáról és ellovagtalanodásáról". Csak mondjuk az uborkás kicsit szellemesebbre sikeredett. Mert azért valljuk be őszintén, ezek nem szociálpszichológiai, társadalomfilozófiai megalapozottságú művek. Viccesek próbálnak lenni, és esetleg felhívják valamire a figyelmünket, ha nem is igazán szándékoltan, hanem csak mellékesen. Tréfálnak valamiféle antagonisztikus ellentét képével, ami férfi és nő között áll fenn. Kérdés, hogy valójában létezik-e ilyesmi?

2011. július 14., csütörtök

Konzervgyár

Úgy néz ki, ma már nem indulunk el, csak majd holnap reggel, a Balatonra. Kata megint túlórázik. Ilyenkor tényleg sajnálom, hogy milyen egy rohadt meló az, ami még nyáron sem engedi, hogy eljöjjön az ember időben. Pedig ilyenkor minden épeszű ember megy a zöldbe, vízpartra, akárhová, ahol kicsit enyhébb az időjárás. Nem hogy még többet dolgozzon az előírtnál. Ami vicces, hogy az állam fenyegetőzik, hogy ellenőrzik a munkáltatókat, kiadják-e a szabadságokat, pihenőidőket, nem dolgoztatják-e a munkavállalókat a szerződésükön fölül.

2011. július 13., szerda

G+

Nem, nem a G-pontról van szó, ez a Google+, az állítólag Facebook-gyilkos közösségi hálózat. Kunyeráltam rá egy meghívót (köszönöm Csaba, kedves és gyors voltál), és fél délelőtt szórakoztam vele. Egy csomó névről, e-mail címről, amit felkínált, azt sem tudtam, kicsoda. Kiderült, aki valaha tévesen küldött egy levelet, vagy a címre valami regisztráció miatt írtam, az mind potenciális ismerős. És az se baj, ha még nem regisztrált, vele is tudok tartalmat megosztani: e-mailben.

2011. július 12., kedd

13 + 1

Új egyházügyi törvényünk van. Azonban van néhány apróság, amit lehet érdemes megemlíteni a törvény elfogadása kapcsán. Az eredeti törvényjavaslatot 4 KDNP-s képviselő nyújtotta be, amit, a szavazás előtt néhány órával alapvetően átírt, majd megszavazott a kormánypárti többség. A változtatások alapvetőek és mélyrehatóak. És nem lehet azt állítani, hogy széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetés előzte volna meg a javaslat megalkotását. Ráadásul a törvény parlamenti vitája is elég lazára sikeredett. A "demokratikus törvényhozás" helyett én inkább a "puccsszerűen beterjesztett" és a "többség által áterőszakolt" kifejezéseket használnám. De nézzük a legjelentősebb dolgokat!

2011. július 11., hétfő

Sírhant Művek

Mivel nagyon ráérek, hát megnézek egy-egy epizódot mindenféle sorozatokból. A Vámpírnaplók második évad nem nyűgöz le, a "Six Feet Under" viszont tetszik. (Köszi Miki.) Kellően morbid, és vicces is kicsit. Bár néha van, amikor, nam mondom, hogy a frász kerülget, de azért kicsit kiakadok. Imádom, mikor az epizódok elején látunk pár ismeretlent. Tudni lehet, hogy valaki közülük "ügyfél" lesz. Találgatom, hogy melyik fog meghalni és hogyan. De amikor a négy éves kiskölyök előhalászta az ágy alól apu oda rejtett pisztolyát, akkor kezdtem besokallni. A kép "fade out" kifehéredett mielőtt a dörrenést hallani lehetett volna. Kicsit kiakadtam, mert lehet viccelni dolgokkal, a fekete, meleg rendőrrel, meg, hogy anyus véletlen betép, de egy vétlen négyéves halála az nekem nem ez a kategória. Úgy néztem az epizódot, hogy ha mutatják a kisgyereket, hogy hogy néz ki, kikapcsolom, és végeztem vele. De azt hiszem a készítők is úgy döntöttek, ez túl erős lenne.

2011. július 10., vasárnap

Hevület

Azt, hogy meleg van, lehet fokozni trágár jelzőkkel, de a hőmérsékleten ez keveset segít. A háló tetőablakára felraktam egy hővédő fóliát, valamit javít a helyzeten, de tavaly az alufólia hatásosabb volt. Csak az sötétet is csinált. De úgy tűnik, Katának elég a tudat, hogy van hővédelem, és akkor már nem is baj, ha meleg van. Én meg megoldottam, hogy napközben nem megyek fel a felső szintre. Lent kifejezetten tűrhető viszonyok vannak, különösen, mikor kimegyek valamiért az udvarra, és utána bejövök. De az igazi az, amikor elmegyek a boltba, az utcán a beton felett remeg a levegő, aztán bejövök a kapun a fák árnyékába, ez már sokkal kellemesebb, aztán meg belépek a házba. Majdhogynem fázom is.

2011. július 9., szombat

Cápás kaland

Láttam egy tök jó természetfilmet. Az volt a címe, hogy "Egy mítosz vége", és a cápákról szólt. Filmesek lemerültek a cápákat ismerő kutatókkal, és együtt úszkáltak mindenféle "vérengző" cápákkal. Például nagy fehérrel is. A "Cápa" c. film sztárjával. Mondjuk ez kb. 3 méteres lehetett, fél tonnás, pedig megnőnek 6-7 méteresre is és 2,5 tonnára. Persze egy ekkora példány azért elég ritka, és elég volt a búvárokért aggódni, nem még a csónakért is. Aztán "játszadoztak" tigriscápákkal is. Olyan 2,5 méteres halacskákkal. Mondjuk a tigrisek jóval karcsúbbak mint a nagy fehérek, ugyan megnőhetnek állítólag 9 méteresre is, míg a legnagyobb fehér 7,5 m lehet, de a súlyuk kisebb, mert vékonyabbak.

2011. július 8., péntek

Coelho helyett

Szóba kerültek a bölcs dolgokat tanító, ihletett idézetek, nevesül Coelho. Mielőtt félreért bárki, semmi bajom Coelhóval. Biztosan lehet benne valami, ha ennyien szeretik, ennyi embernek fontos. Valószínűleg nem a megfelelő hangulatban és nem a megfelelő idézetekkel találkoztam azon három-négy alkalommal, amikor még elolvastam őket. Azóta meg automatikusan átugorja a szemem. Mondjuk ezzel nem Coelhót éri veszteség, hanem inkább engem. Persze túl fogom élni, Coelho helyett van, ahonnan idézetet keressek elő, ha szükségem lenne rá.

2011. július 7., csütörtök

Minek nekem

A versenyszellem hiányáról akarok írni. Már hogy belőlem ez hiányzik, vagy legalábbis csökkent mértékben van meg bennem. Ha veszekszünk Katával, (kakaskodnak a tyúkok), akkor az nekem nem arról szól, hogy ki kerekedik felül, hanem bekapcsol az agresszióm, a területvédő stb. ösztöneim miatt. Például kíválóan lehet engem provokálni azzal, hogy bejön a szobámba, és valami holmiját nálam akarja elhelyezni. Állítólag ideiglenes jelleggel, de lassan egy évtized után már nem ülök fel ennek a dumának. Érdekes módon, függetlenül attól, hogy győztem-e vagy sem, amint megszűnik a "fenyegetés", mondjuk kimegy a szobából, rögvest lehiggadok. Jut eszembe mindez arról, hogy Répa nevezett a GoldenBlogra.

2011. július 6., szerda

Döglött hal

Az élet nehéz. És hála Istennek, hogy így van. Ha minden könnyű volna és egyszerű, nem lenne alkalmunk megméretni, próbára tétetni, keményre kovácsolódni az élet tüzében. Nem fejlődnénk, nem tanulnánk, nem kapnánk lehetőséget, hogy meghaladjuk önmagunkat. Ha az élet csupa csodás napból állna, nagyon hamar unatkozni kezdenénk. Ha sohasem esne az eső, akkor soha nem élhetnénk át az örömet, amikor végre eláll, és mehetünk a strandra.

2011. július 5., kedd

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (6. rész)

Gabe "vad" korszakának Jenny Bartowski vetett véget. Nem volt az a feltűnő szépség, kissé alacsony, vékony de izmos test, átlagos, kedves arc, enyhén szabálytalan fogsor, anyajegy a szája sarkában. Egy évvel alattunk járt, átlagos tanulmányi, és az átlagosnál jobb atlétikai eredményekkel. Viszont igazi hús-vér, élettel teli csaj volt, remek humorérzékkel. És bár egy számmal kisebb melltartót hordott, mint Gabe, kétség sem volt, ki irányít a kapcsolatukban. Mikor egy buli kellős közepén azt mondta, hogy ideje hazamenniük, Gabe háborgott, hogy neki ne parancsolgasson, majd felkapta a vállára, kijelentette, hogy alaposan meg fogja fenyíteni, és elcipelte, ahogy a lány kérte.

2011. július 4., hétfő

Reason of the Witch

Mivel van időm, mozizok elég sokat. Szinte minden nap megnézek egy filmet. De nem mondanám, hogy nagyon fel vagyok dobva, elég sok szemetet sikerült mostanában kifognom. Pedig volt, amitől sokat vártam. Itt volt a Nicolas Cage féle "Boszorkányvadászat". Nem is indult rosszul, boszorkánypróba, meg kereszteslovagok, de menet közben kezdett ellaposodni, a vége meg katasztrófa volt. Ekkora marhaságot már jó rég láttam. Ilyenkor támad az a meggyőződésem, hogy nekem írnom kell, mert én ettől ötletesebb, átgondoltabb, dramaturgiailag összeszedettebb meg minden vagyok.

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (5. rész)

Hát, tudja, Gabe egy időben nem volt valami népszerű a helybéli lányos szülők körében. Ezzel a mozival kezdődött a dolog. Én bele is feledkeztem a filmbe, de egyszer csak Mary-Sue Peterson megszorította a karomat, és intett a fejével a mellettünk ülők felé. Ahogy odanéztem, majdnem magamra öntöttem a kólámat. Gabe meg a lány, valami Linda volt azt hiszem, egymás csöcseit markolászták, miközben úgy smároltak, mintha egy rágógumi birtoklásáért folytattak volna öldöklő nyelvcsatát. Áldottam az eszemet, hogy a hátsó sorba kértem a jegyet, a többi tini a vászon közelében csoportosult, így viszonylag diszkrét távolságban voltak tőlünk. Azért az előcsarnokban okoztunk kis feltűnést távozáskor. Pedig a ruhájukat már megigazították, de Linda duzzadt ajkai meg Gabe nyakán a lilás folt és a fognyomok nagyjából elmondták, hogy mivel töltötték az időt a vetítés alatt.

2011. július 3., vasárnap

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (4. rész)

Tudja, ez a melltartó dolog, ez ilyen mérföldkő volt nála. Eleinte úgy jött edzésre, hogy már rajta volt. Sőt, néha suliba is hordta, lelapította, és fiúsabbá tette az alakját. Meg edzés után nem dobta a szennyesbe, hanem hazavitte kimosni. Aztán egyszer csak feltűnően bögyösen vágódott be, és mikor kigombolta az ingét, egy dögös darab volt rajta. Jó, mondjuk csipke meg fodor nélkül, de olyan divatmagazinos, félig tartjuk, félig mutatjuk típus. Kicsit bénázott, nem sikerült kikapcsolnia hátul, de odalépett Mike "Szőrös" Potter, aki eléggé macsó csávó volt, és a becenevét arról kapta, hogy ha egy órával később születik, akkor minden bizonnyal gorilla lesz, mert olyan bozontos szőr borította, de még a hátát is, na szóval Mike odalépett és azt mondta, hogy "segíthetek Gabe?", és kikapcsolta neki. Páran hörögtek, hogy "húúú" meg "ollééé", a leghangosabb Steve "Speedy" Gonzales volt, de Mike beszólt neki, hogy "bocsi, csak gyakorlok, mert este a húgoddal lesz randim". Na ebből lett kergetőzés, meg törölközőcsata, szóval egyáltalán nem foglalkoztunk Gabe melltartójával.

2011. július 2., szombat

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (3. rész)

Hogy kiálltunk érte? Nem hiszem, hogy ezt Gabe-ért tettük, inkább a csapatért. Ezt ne úgy értse, hogy ha Gabe kevésbé jó játékos, akkor hagyjuk kirúgatni. Úgy értem nem az volt a lényeg, hogy Gabe milyen, hanem, hogy benne van a csapatban. Ha valaki cseszteti, akkor az a csapattal cseszekszik. Már bocsánat. Bár a fene tudja. Később se hagytuk magára, amikor már rég nem játszottunk egy csapatban. Tudja ő nem csak az egyik játékos volt, hanem a csapat lelke. A sikereinket részben neki is köszönhettük. Megváltoztatott minket. És ennek semmi köze ahhoz, ami a testével történt. A személyiségével érte el.

2011. július 1., péntek

Trans-America. Ch 6. B&N, 2061 (2. rész)

Áh, azt magácska el sem tudja képzelni. Az egy másik világ volt. Persze, tudta mindenki, hogy van ilyen, meg voltak, akik titokban női fehérneműt hordtak, vagy teljesen nőnek öltöztek, de erről nem illett nyíltan beszélni. A csajoknak egyszerűbb volt, vehettek nadrágot, kalapot, az divat volt, de akkoriban egy srác csak farsangkor öltözhetett női ruhába, meg sminkelhette ki magát, anélkül, hogy bajba került volna. Persze Gabe a didkóit nem direkt csinálta, vele ez csak úgy megtörtént. Mégis, volt aki úgy tekintett rá, mintha valami bűnös dolgot tett volna. Például az igazgatóhelyettesünk, Mr. Wharton.