Még mindig Balaton

Még azt nem írtam, hogy hegyet is másztunk. Egy darabig aszfaltozott úton, szőlőültetvények között. Plusz minden kanyarban egy borkimérés. De a piálást kihagytuk, csak a hideg vizű forrásnál álltunk meg, ittunk, és vételeztünk friss vizet. Amint elhagytuk a kiépített utat, egy kis pihenőhelyre értünk, vésett emlékkövekkel, kis padokkal, gyönyörű látképpel. Kata fotózott is, ha leszedem a telefonjáról a képeket, lehet teszek is fel párat. Picit szusszantunk, aztán indultunk tovább. Hamarosan nagyon meredekké vált az ösvény. A napsütésben, hőségben nagyon durva lett volna felfelé mászni, de fák közt voltunk, jobbára árnyékban, és a szél is járt. A sziklás rész után lankásabb következett, bosszantó legyekkel, de legalább teljes árnyékkal.

Az útvonalon rövidítettünk, mert állítólag a régi kilátót elbontották, az új meg még nem épült meg. Elsétáltunk a kőkereszt felé, aztán lépcsőkön le. A kőkeresztet is szép meló lehetett felvinni a hegy tetejére, de ez a lépcső is jó munka volt. Sűrűn voltak rajta pihenőhelyek kiépítve, padkákkal, hogy le lehessen ülni. Mondtam is Fecónak, hogy egy-egy szakasz után úgy elfáradtak az építők, hogy nem mentek feljebb a lépcsővel, hanem csináltak egy pihenőt. Kata morcosan nézett, mondta Fecónak, hogy "el ne hidd!", de persze Fecó úgy se hitte volna el, mert nevetett, de mondta Katának, hogy szerinte is így lehetett, mert mi lefelé is elfáradtunk, az építők meg biztos még jobban, ha ők felfelé jöttek. Ezen aztán jól elgondolkodtunk, hogy egy lépcsőt lehet-e felülről lefelé építeni, vagy csak lentről felfelé.

A lépcső alatt kifejezetten kellemes, enyhe lejtésű ösvényen haladtunk tovább. Különleges sziklaformákat láttunk, meg kőfolyásokat. Ez úgy nézett ki, hogy a sziklákról az időjárás, a hőingadozás meg a fagyok repesztő hatása kődarabokat tördelt le. Asztallap és ököl nagyság közötti darabokat láttunk, melyekből meredek lejtő alakult ki. Csak úgy kíváncsiságból felmásztunk rajta. Mint kiderült, ez nem volt a legjobb ötlet. Nem véletlen hívják az ilyet kőfolyásnak. Felfelé még hagyján, hogy időnként megindult alattunk a hegyoldal. Ha az ember mozdulatlanná merevedett, hamar megállt a mozgás. Négykézláb, a kezünkkel kapaszkodva viszonylag jól lehetett mászni. De lefelé elég durva volt.

Kata parázott is rendesen, hogy mi lesz, ha megindul velünk az egész kőlavina. Mondtam, hogy rá kell feküdni egy nagyobb darab kőre, és leszánkázni az aljáig, de ezen csak Fecó örvendezett. Be kellett osszam a "csapatot", hogy ne egymás alatt másszunk, ne rugdaljuk egymásra a köveket, és mutattam, hogy kissé oldalazva kell ereszkedni, akkor nem olyan gázos. Időnként megmozdultak a kövek, csorgott lefelé a rakás, olyankor Kata visított, de a legnagyobb baj, ami történt, hogy poros lett a fenekén a nadrág. Mondjuk ha szandál helyett ő is sportcipőt húz a hegymászáshoz, valószínűleg jobban élvezi. De rendben leértünk az aljára, pihentünk kicsit, megittuk a vizet, és lazán lesétáltunk a hegyről.

Útközben néztük, hogy mennyiért adják a bort. 150 Ft egy deciért kicsit soknak tűnt. Aztán amikor már majdnem lent jártunk a víznél, láttuk kiírva, hogy 300 Ft egy liter. Elég kopott volt a tábla, gondoltam, hogy még 10 éve maradhatott kint, de némi kiabálás, hallózás után megjelent egy öreg bácsika, és kiderült, hogy tényleg van eladó bora. Mondjuk ennyiért a rizlinget adta, a muskotályos egy picit többe került, de vettünk egy másfél literes műanyag flakonnal. Tudom, szentségtörés a bort ilyenbe tölteni, de nem lehetett válogatni, és cipelni is könnyebb volt. Itthon áttöltöttük mázas cserépkancsóba, és mindjárt jobban nézett ki. Kata nővérének férjével, plusz a papa segítségével meg is ittuk az utolsó cseppig.

Még a vízparti "divatról" akartam pár sort írni. Hogy három különleges "állattal" is találkoztunk. Egyik volt a "bálnafarok", ezt biztos látta már mindenki, mikor a laza derekú nadrágból fent kilóg a bugyi. Aki nem tudja miről van szó, írja be a google képkeresőbe, hogy "whale tail", és azokat a képeket nézze, amelyiken nincs tenger. Aztán van az ú.n. "tevepata", amit nem részleteznék nagyon, adottság és egy bikini alsó vagy szűk nadrág kérdése az egész, google: "camel toe". A harmadikat én kereszteltem el, ez a "cápafog". Úgy készül, hogy háromszögszabású bikini felsőben kell napozni és csokira lesülni, majd alkonyatkor vállatlan és pánt nélküli ruhában sétálgatni. A felső szegély alól két hegyével felfelé fordított, a sötétben fehéren világító háromszög, a "cápafog" fog kikandikálni.