Unalmamban újságot olvasok

Egyedül maradtam. Kata még, Fecó már kirándul. Mit csinál az ember lánya, ha maga van és unatkozik? Természetesen újságot olvas. Gondolhatjátok, hogy milyen hosszasan vívódtam a Kiskegyed és a Cosmopolitan között, de végül sikerült megtalálnom a nekem való nőmagazint, amiben érdekes, rövid kis írások vannak, színes témákról. Igen, bizonyára kitaláltátok, hogy ez a New Scientist. A múlt heti szám borítója felkeltette a figyelmemet. Szexi grafika volt rajta, lemeztelenítve ábrázolta az erotikusan leginkább ingerelhető szervünket. Az agyunkat. A címlapsztori: "Az első szavak - Az emberiség legkorábbi nyelve még mindig az agyunkba van vésve" teljesen felizgatott. Egyébként nem csalódtam az írásban, aki szeret angolul olvasgatni, megtalálja itt. (Igen, a teljes cikket. Imádom az internetet.)

Egy rendes cikk valami klasszikus hivatkozással kezdődik, hogy "már az ókori görögök is...", de itt Lewis Carrollra esett a választás, az Alice Tükorországban egy részletével nyit:
- Eléggé ostoba név - vágott közbe Dingidungi türelmetlenül. - Mit jelent?

- Okvetlenül jelentenie kell valamit egy névnek? - kérdezte Alice kétkedőn.
- Hát persze - mondta Dingidungi, és kurtán fölnevetett. - Az én nevem például az alakomat jelenti, amely igen szemrevaló. Egy olyan névvel, mint a tied, az embernek szinte akármilyen alakja lehet.

Persze nem maradnak le a görögök sem, Platóntól, a Kratülosz is említésre kerül, melyben a dolgok nevéről folyik a vita, hogy azok csak véletlenszerű hangsorok, vagy pedig van összefüggés a hangok és a jelentés között. Ez a vita azóta sem ért véget, de a modern kori általánosan elfogadott szakmai vélekedés, egy svájci nyelvész, Saussure álláspontját osztja, aki szerint nyilvánvaló badarság bármilyen összefüggést keresni, elég ha megnézzük az egyes nyelvek azonos jelentésű szavait, ahol nem történt átvétel, és láthatjuk, hogy mekkora különbségek vannak. Például az ökör angolul "ox", franciául meg "boeuf", amit lövésem sincs, hogyan kell kiejteni, mondjuk legyen a gusztustalan "böf" hangalak, a lényeg, hogy úgy tűnik semmi köze a kettőnek egymáshoz.

Na most én vitatkozni fogok Saussure-rel, mert én már csak ilyen fajta vagyok, de ugye léteznek szinonimák, és azonos jelentéskörhöz tartozó szavak, melyeket azért érdemes lehet átnézni. Mondjuk a magyarban az egyik kutya, a másik eb, a kettő rohadtul másképp hangzik, mégis ugyanazt jelenti, és lehet nem mindegy, melyikkel hasonlítgatom össze egy másik nyelv azonos jelentésű szavát. Ráadásul az angolban van egy "beef" szó is, ami ugyan nem magát az ökröt, de annak a húsát, mint ételt jelenti. Szóval ez a példa szerintem kapufa. Ráadásul az angolt meg a franciát vizsgálni nem szerencsés, lévén a két nyelv hatással volt egymásra. A kecsuát, a szingalézt, a japánt, az irokézt és a manysit érdemesebb volna összevetni.

De ennél is jobb ötlete támadt egy német pszichológusnak, Wolfgang Kohlenek. Fogott két kriksz-kraksz ábrát, az egyiken hegyes, szögletes firka, míg a másikon kerek, hullámos, és megkért embereket, hogy társítsanak hozzájuk értelmetlen szavakat. Az egyik a "takete", a másik a "baluba" volt. Elméletileg egyenletesen, véletlenszerűen kellett volna eloszlania a párosításnak, de szinte mindenki szerint a "takete" a hegyes, és a "baluba" a kerek alak megnevezésére jobban illik. A kísérletet elvégezték a tesztalanyok számára ismeretlen nyelvek létező szavaival is, hasonló eredménnyel. A szóban forgó cikk végén találtok egy tesztet, érdemes megcsinálni.

Az eredményre magyarázatot adhat a szinesztézia jelensége, aminek az a lényege, hogy egy adott érzékszerv által szerzett benyomások egy másik érzékszervhez tartozó érzékleteket is aktiválnak. Ilyen például a színes hallás, mikor valaki a hangok hallatán különböző színeket is érzékel. De szinte bármely érzékszerv ingereihez társulhat bármely másik, illetve különböző hangulatok, érzelmek stb. Ezt sokáig betegségnek tartották, és azzal magyarázták, hogy az agy két érzékelőközpontja között rendellenes kapcsolat alakul ki, valamely sérülés hatására. Ennek ellentmond az, hogy úgy tűnik, a képesség öröklődhet is, a népesség kb. 5%-a rendelkezik vele. És szelekciós előnyt is jelenthet, a szinesztéziások általában kreatívabbak, nyolcszor annyi köztük a művész, mint azok közt, akik nem rendelkeznek ilyen képességgel.

Persze itt nekem tovább pörgött az agyam. Azt láttam, hogy van a népességnek egy kisebbsége, kb. 5% a populáción belül, aki "mások" mint a többség. Ez lehet elsajátított, tanult, de sokan öröklik, már kora gyermekkoruktól fogva ilyenek. A többséget ez nem érinti hátrányosan, még akár nyerhetnek is rajta, ezeknek az embereknek az eltérő szemléletmódja gazdagíthatja az ő világukat is. Mégis, mint eltérést a normálistól, kikiáltják betegségnek. És a szinesztéziások még mázlisták is, őket azért nem égették el máglyán soha, nem üldözi őket a törvény, és a jog előtt egyenlőek a többséggel.