Candice és Danny (3. rész)

Danny gyönyörű állat. Ülve épp csak egy fejjel kisebb nálam. A szőre csupa fekete, nincs rajt egyetlen világos folt sem. Tisztára mint a sátán kutyája, mozinézőket lehetne ijesztgetni vele. Különösen éjszaka a sötétben, mikor az ablakon beeső lámpafényben csak a szeme fehérje meg a fogai világítanak. Nappal kicsit színesebb, mert látszik a rózsaszín nyelve is. Amit egy jó arasznyira ki tud nyújtani, vicces mikor vizet iszik. Az egész kutya elképesztően szép, ahogy szalad, az izmos teste, a hosszú lába, a füle, ahogy hegyezi. Egyedül a szagával voltak gondjaim. Már a harmadik héten voltunk, és egyre kutyább kezdett lenni, de még bírtam volna, ha a parkban nem megy bele a tóba. Tiszta békalencse lett a szőre, de mondjuk ezt ki tudtam belőle fésülni a keféjével, viszont utána is úgy bűzlött, mint egy döglött hal. Elhatároztam, hogy megfürdetem.

<< előzmény

Behoztam a garázsból a kutyasampont. Beparancsoltam Dannyt a kádba, kellemesen langyos vizet engedtem, és a kézi tusolóval alaposan bevizeztem. Aztán elzártam a vizet, és fogtam a sampont, mikor az eszetlen állat megrázta magát, és beterített engem is, meg a fél fürdőt vízzel. Sikítottam is kicsit, amitől talán megijedt, mert kiugrott a kádból, még szerencse, hogy becsuktam az ajtót, és be is zártam, mert a mancsával nyomogatta lefelé a kilincset. Elképzeltem, hogy csurom vizesen beront a nappaliba, és mondjuk elfekszik a kanapén. Ettől a hideg is kirázott. Vagy a vizes ruhától, nem tudom. Mindenesetre ledobáltam magamról mindent, gyorsan feltöröltem a tócsákat, beléptem a kádba, és csettintettem Dannynek.

Szófogadóan bemászott mellém. Most tudtam értékelni, hogy egy nagy, kétszemélyes sarokkádam van. Igazából most volt benne először valaki más is rajtam kívül. Gondosan elhúztam a zuhanyfüggönyt, hogy megelőzzem a további árvizet. Öntöttem a tenyerembe egy adag sampont, és hagytam, hogy az óriási kutyaorr megszimatolja. Aztán rákentem a hátára. Sőt fogtam a flakont, és jócskán nyomtam rá mindenütt. Hamarosan tiszta hab lett az egész kutya, el is nevettem magam, mert kifejezetten viccesen nézett ki. Ettől Dannynek is jókedve lett, és csóválni kezdte a farkát, szétszórva a habot, és kopogva vele a függönyön meg a kád oldalán. Akkora farka volt, mint a karom, alig bírtam elkapni, és besamponozni.

De még nem voltunk készen, a feje az macerásabb volt. A füleivel még boldogultam, de amikor a szemébe csorgott a hab, azt nem szerette, pedig nem csípett, tudom, mert nekem is a szemembe ment. Amikor le akartam mosni róla a tussal, azt se nagyon állta. Ki akart ugrani a kádból, úgy kellett vele birkóznom, közben meg elszabadult a zuhanycső, és szórta a vizet mindenfelé. Még szerencse, hogy nem volt rajtam ruha. Végül elzártam a csapot, lecsillapítottam a kutyát, és utána a tenyeremmel mertem a vizet a fejére, lemosni a habot. Egész jól haladtunk, lecsutakoltam a lábait is, már csak a hasa volt hátra.

Folyton forgolódott a kádban, és fejével böködött, hogy alig bírtam állva maradni. A kád csúszott a sampontól, a kutyába kellett kapaszkodjak, nehogy elessek, így az egészből egy nagy bírkózás lett, de nem haladtunk. Akkor rászóltam, hogy feküdjön le, addig dögönyöztem, amíg az oldalára fordult, és módszeresen samponozni kezdtem a mellkasától hátrafelé. Ezt nagyon élvezte, átfordult a másik oldalára, hanyatt feküdt, és tekergett ide-oda. Talán csiklandós volt, nem tudom, de hagyta magát.

Valahogy fölé guggoltam, és a feje a két lábam közé került. A maflája a fenekemet nyalogatta, meg kicsit arrébb is, hogy már rá kellett szóljak. Pedig nem is volt olyan rossz. Meséltem már, mekkora nyelve van? De úgy tűnt, neki is tetszett a dolog, mert kitolta a teleszkópos pöcsét. Hogy az mekkora volt! Némelyik pasim belesápadt volna az irigységbe, ha meglátja. Az egész piros volt, kicsit világosabb, felhőszerű foltokkal, mint a csiszolt gránit Chrisék szüleinek az előcsarnokában. Nagyon szép volt! Annyira, hogy nem is bírtam ellenállni neki, és besamponoztam.

folytatás >>