2011. július 9., szombat

Cápás kaland

Láttam egy tök jó természetfilmet. Az volt a címe, hogy "Egy mítosz vége", és a cápákról szólt. Filmesek lemerültek a cápákat ismerő kutatókkal, és együtt úszkáltak mindenféle "vérengző" cápákkal. Például nagy fehérrel is. A "Cápa" c. film sztárjával. Mondjuk ez kb. 3 méteres lehetett, fél tonnás, pedig megnőnek 6-7 méteresre is és 2,5 tonnára. Persze egy ekkora példány azért elég ritka, és elég volt a búvárokért aggódni, nem még a csónakért is. Aztán "játszadoztak" tigriscápákkal is. Olyan 2,5 méteres halacskákkal. Mondjuk a tigrisek jóval karcsúbbak mint a nagy fehérek, ugyan megnőhetnek állítólag 9 méteresre is, míg a legnagyobb fehér 7,5 m lehet, de a súlyuk kisebb, mert vékonyabbak.
A nagy fehéreket tartják a legveszélyesebbeknek, róluk jegyzik fel a legtöbb cápatámadást. Egyébként a statisztikák megdöbbentőek. például 2010-ben, a tavalyi, átlagosnak tekinthető évben összesen 79 cápatámadást jegyeztek. (Ebből 22 un. "provokált" támadás volt, amikor mondjuk a búvár direkt odaúszott és piszkálta vagy etetni próbálta őket.) A 79 támadásból 6, azaz hat darab végződött halálesettel. Ezzel szemben csak az Egyesült Államokban kb. 1000 kutyatámadás történik naponta (!), és ezekből évente átlag 30 halálos kimenetelű. Nem világos, miért nem rettegünk inkább a gyilkos kutyáktól, hozzájuk képest a cápa az ember legjobb barátja. Ráadásul az igazi horrorsztorikat a cápák mesélhetik, mert évente kb. százmilliót (100.000.000) gyilkolnak le az emberek. (Halásszák őket.)
Jó kis történet lenne, hogy cápamama riogatja a kiscápát, a gyilkos, cápaevő emberekkel. Persze felvilágosult környezetvédő cápák mesélnék, hogy együtt úszkáltak emberekkel, és semmi bajuk sem lett, tehát a gyilkos emberekről szóló sztorik csak legendák. A lényeg, hogy a cápák tényleg nem szörnyek. Ugyan a nagy fehérek támadnak a legtöbbször, de az általuk megtámadottak nem szoktak meghalni. Mert a cápa mikor észreveszi, hogy mibe kóstolt bele, otthagyja. Nem vadul meg a vérszagtól, hanem inkább elhúz onnan. Általában fókával téveszti össze az embert, de olyan is van, hogy csak kíváncsi. Mivel kéz híján megtapogatni nem tudja az embert, hát megkóstolja. Úgy mondják, próbaharapást végez rajta. Ez olyan, mint amikor a kutya játékosan rágicsálja a kezünket. Csak ezek kicsit nagyobbak, a fogaik meg 5-6 centisek és borotvaélesek.
A tigriscápák kevesebb támadásért felelősek, de ezekből mégis több végződik halállal. Ehhez mérten érdekes volt, hogy a filmesek egyetlen fehérrel forgattak, és mikor feltűnt a második is, eléggé paráztak. A csíkosakból meg vagy tízzel úszkáltak együtt. És amíg a fehérrel az volt a nagy fegyvertény, hogy megérintette az egyik fickó az orrát, a tigriseket kézből etették. Persze elmondták, hogy azért ezt senki ne próbálja meg utánuk csinálni, és az egész a cápák védelme miatt volt, hogy megmutassák nem szörnyetegek. Az elején egy búvárcsaj még a 10 éves fiát is levitte a cápák közé. Persze a srác nem taperolta őket, ráadásul ezek homoki tigriscápák voltak, és ezek általában sem veszélyesek az emberre, különösen nem a vemhes nőstények, melyek egyáltalán nem is szoktak enni. (Biztos a terhességi rosszullét miatt, szegények.) Na, szóval tényleg nagyon érdekes volt, és gondolom mindenkinek be is bizonyította a film, hogy nem kell feleslegesen rettegni a cápáktól, és különösen nem kell gyűlölni és bántani őket.
A cápamamás fantáziám után elképzeltem egy olyan verziót is, ahol a homoszexuálisok társadalmi elfogadása a cél. Egy tapasztalt szakértőkből álló forgatócsoport alámerül egy melegbárban. Az egyik bátor operatőr megérint egy homokost, és lám, mégsem lesz AIDS-es. Az egyik kutatónő a saját 10 éves fiát is elviszi a forgatásra. Persze végig fogja a gyerek kezét, és a testével fedezi, ha közeledik egy veszedelmesnek tűnő példány, de mindenki láthatja, hogy nem rontották meg a srácot. Sőt, a kevésbé félelmetes leszbikusok között még bátrabbak lesznek, bemerészkednek a tánctérre is, ahol 10 leszbi is köröz körülöttük, hogy mindet képtelenség szemmel tartani, és mégis épen, sértetlenül ússzák meg a kalandot. Persze elmondják, hogy ezt azért senki ne próbálja meg utánuk csinálni, mert veszélyes. Nagyon kell ismerni a melegeket, a szokásaikat, hogy valaki tudja mit ne mondjon, milyen mozdulatokat ne tegyen, amitől esetleg prédának nézhetnék.

5 megjegyzés:

galathea írta...

:)

Névtelen írta...

:D Nem bánt a meleg! Ez a vemhes cápa és a rosszullét... :D

Valószínűleg azért, mert kevés film készült Cujoról... :D Meg a cápa azért távoli, attól szeretünk félni, míg a kutya...

AncsaT írta...

A hétvégén országszerte dőltek a melegrekordok. Az mi? Sonha ennyi comingout nem volt még? :)

Egyébként a cápához hasonlatosan a melegek is csak addig "félelmetesek", amíg távoliak. De a média dolgozik a témán. Mondjuk e célból jobb választás a sorozatban a kedves homokos temetkezési vállalkozó, mint az akciófilmben a kegyetlen biszexuális törpe bérgyilkos.

Señorita írta...

A cápa-kutya összehasonlításról nekem a repülő-autó "ellentét" ugrott be. Lényegesen több halálos áldozata van az autóbaleseteknek, mint a repülőgép katasztrófáknak. Csak ugye az "látványosabb" és egyszerre jóbval többen halnak meg, mint egy autóbalesetben, ezért az a nagyobb hír. Nemrég csináltak valami felmérést, hogy a legtöbb repülőgépbaleset Amerikában, augusztusban és Airbussal történik, ha jól emlékszem. A cikk írója, ha volt is célja, biztos nem olyan kommentre számított, mint, hogy valaki mégis inkább akkor és ott utazna, mint januárban egy TU-154-essel Afganisztánban. :)

A média tényleg dolgozik a meleg témán, csak éppen sajnos néha kormánybarát módon. :/

AncsaT írta...

A párhuzam jó, mert repülőbaleset is összességében kevesebb történik, de ha mégis történik, a túlélési esély határozottan rosszabb. Jóval kevesebb a cápatámadás is mint a kutyaharapás, azonban ha valakit megtámad egy cápa, ritkán szokta "apró karcolásokkal" megúszni. Gondolom erre fel tartanak otthon a medencében kevesebben cápát, mint kutyát az udvaron. :)

Megjegyzés küldése