Angolszász nyelvterületen elterjedtek a -nazi vagyis -náci végződésű szóösszetételek, ahol a náci utótag jelentésmódosuláson ment át. Eredetileg a náci, a Náci Pártot, az NSDAP-t (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei = Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) jelentette, a fasiszta Németország állampártját, illetve annak a tagjait. Az említett összetételekben viszont olyanokra utalnak vele, akik egy egyébként helyes eszméből végső ideológiát kreáltak maguknak, és azt mindenáron érvényre akarják juttatni. Ilyen például a Grammar Nazi, a nyelvtannáci, aki a helyesírást, a nyelvhelyességet mindennek elébe helyezi, és rögvest félbeszakít, letorkol másokat, ha vétenek a szabályok ellen. Akár még abban az esetben is, ha a hivatásos nyelvészek megengedőek, több változatot is elfogadhatónak tartanak, vagy esetleg van valamiféle szakmai konszenzus, de ők azzal nem értenek egyet. (Lásd csillagászok vs. wikipédia szerkesztők vitát.
Van aztán a femináci, a vérfeminista, a feminizmus kissé túlságosan is eltökélt híve. Mikor rágugliztam a kifejezésre, feladta nekem a Puzsér műsort, amiben Antoni Ritával beszélgetnek a "genderkurzusról" (2. rész is van). Nem igazán értem a guglit, mert Rita kimondottan nem az elvakult, hanem a gondolkodó fajta feminista, bár ebben a műsorban nem a legjobb alakítását nyújtja, az tény. Puzsér Robi kimondottan összeszedettnek tűnt, sőt önmagához képest visszafogottnak. Talán mert Rita az a ritka vendég volt nála, akivel alapból nem értettek egyet, és végre nem egymás szájába adogatták a rossz poénokat, hanem valódi vita alakult ki. Sajnálatomra Rita mondott vállalhatalan dolgokat, pl. hogy Robit ki kéne söpörni a diskurzusból, meg leértékelte, hogy ehhez a témához tökre nem ért, amiben mondjuk lehet is valami, de legalább rákészült a műsorra, és annyira képben volt, hogy vitapartner lehessen.
Puzsér Robi is összekavarta a feminizmust a genderelmélettel, pedig nem ugyanaz, ezért van külön gendernáci is. Persze a két terület érintkezik egymással, és igazából bennem is van némi zavar, hogy most akkor az a gendernáci, aki szerint nő az, aki nőnek mondja magát, és aki ezzel nem ért egyet, az aljas kirekesztő, vagy inkább a TERF-ek a nácik (Trans Exclusionary Radical Feminists = Transzokat Elnemismerő Radikális Feministák), akik a transznőket nem tartják "igazi" nőnek, szerintük ők olyan férfiak, akik megpróbálják ellopni a nőktől még a feminizmust is. Egyébként meg ezzel a nácizással óvatosan kell bánni, mert ha túl könnyedén dobálózik vele az ember, bezúzhat vele olyan ablakot is, amit nem szeretett volna. Van egy genderes csoport a FB-on, ha gendernácikat akarnék találni, itt kezdeném el őket keresni. És mégis, ha valakivel elszalad a ló, előbb-utóbb akad egy tag, aki kiigazítja, vagy legalább finomít a kijelentésein.
Ez a tag persze nem én vagyok, nem vagyok kellően kiművelődve a témában, nem érzem feljogosítva magam, hogy én mondjam a tutit. Igazából okosodni járok a csoportba, bár talán nem teljesen úgy, mint azt szánták a létrehozók. Sok poszttal nem értek egyet, de megtartom a véleményemet. Talán ez öncenzúra, mert a "genderkurzus" ellehetetlenítette a párbeszédet az ellenvéleményeknek a homo sapiens köréből történő kizárásával, félek a letorkolástól, talán csak nem óhajtom parttalan vitára fecsérelni az időmet. Viszont nagyon tanulságos dolgokat látok. Esetenként beszűkült látókört, véleménybuborékot. Különösen érdekes látni, amikor valami még ebben a csoportban is kiváltja a WTF érzést. (Nagy valószínűséggel, mert csak tippelni tudom az okát, hogy ha minden poszthoz születik minimum 5-10 hozzászólás, akkor az egyikhez miért nem szól hozzá senki.)
A poszt tárgya történetesen a cigányokat érő diszkrimináció. Azt most hagyjuk, hogy az írás szerint az előítéleteknek egyenesen célja van, ami a kisebbségi csoportok elnyomásban tartása, vagyis az emberek tudatosan, szándékosan, gonosz módon és teljességgel alaptalanul tételeznek fel rosszat másokról. A WTF érzés még erősebben fogja el az olvasót, amikor elkezd szemezgetni a listából, amit a cigányoknak egymástól és saját tapasztalatból kellett megtanulniuk, következtetésként leszűrniük az őket érő diszkrimináció súlyos eseteiből. (Itt felködlik bennem, hogy vajon létezik-e a diszkrimináci fogalma, vagy ha még nem, megalkotható-e a hasonló szavak mintájára.)
Az első pontban azt olvasom, hogy egy cigány (bocsánat, a szövegben roma szerepel, de nekem nem áll rá a szám, ahogy a négert se hívom afroamerikainak, vagy a zsidót izraelitának, nem helyettesítem be őket a polkor megfelelőikkel, mert nekem ezek nem szitokszavak, nem hordoznak negatív konnotációt), szóval egy cigány jobban teszi, ha vásárláskor elteszi a blokkot, mert nem tudhatja, mikor kérdőjelezik meg a szatyrában található dolgok eredetét. Hát, hmm... izé. Én is mindig elteszem a blokkot, hogy igazolni tudjam a szatyromban lévő áruk eredetét. És pl. nem olyan rég a Teszkóban, méghozzá nem a pénztár után közvetlen, hanem már a kijárat előtt, megállított a biztonsági ember, hogy összevesse a blokkom és a bevásárlókocsim tartalmát.
Nem vitatom, egy cigányt valószínűleg gyakrabban állítanak meg így, de szerintem nem ez a legfontosabb különbség, hanem hogy nekem az volt az első gondolatom, hogy a biztonsági őr csak a munkáját végzi, kb. 3-4 perc, kibírom, aztán nem foglalkozom tovább az egésszel. Egy cigány meg arra gondol, hogy a bőrszíne miatt biztos tolvajnak nézik. És erről az jut az eszembe, hogy az előítéletek ellen talán nem elég a többségi társadalom tagjait érzékenyíteni, talán a kisebbségi társadalom tagjait is kéne "érzéketleníteni", hogy ne gondolják, az eső is rasszizmus miatt áztatja el őket.
Aztán megtudom, hogy egy cigány, ha bemegy a boltba, jól teszi, ha megmutatja a biztonsági őrnek vagy a pénztárosnak a táskájában lévő, máshol vásárolt dolgot. Hát, hmm... izé. Ezt én pontosan így szoktam csinálni. Annak ellenére, hogy ott van a táskámban a blokk is, hogy másutt fizettem már ezekért az árukért. Kezdek elbizonytalanodni, hogy ami nekem teljességgel magától értetődő, közfelfogás szerinti normának tűnik, az talán mégsem az? Hogy egyesek szerint ez valamiféle diszkrimináció? Hát nem így csinálja MINDENKI?
Aztán megtudom azt is, ha egy cigány orvoshoz megy, jól teszi, ha megtisztálkodik előtte, és felveszi a legszebb ruháját, nehogy azért ne vizsgálják meg, mert ápolatlannak tűnik. Hát, hmm... izé. Lehet, hogy ezzel egyesek számára új információt közlök, de a nem cigányok elsöprő többsége is fürdik, ha orvoshoz készül, és tiszta, sőt új fehérneműt húz (sok nőnek van direkt nőgyógyászos bugyija, ami nem viseltes, nem kihívó, mégis elegáns, ízléses darab, és nem is veszi fel máshová, csak a dokihoz), szép ruhát ölt magára, mert fontos számára, hogy milyen benyomást kelt az orvosban. Mert mondjuk az anyukája ezt tanította, hogy ki kell öltözni, ne tartson az orvos koszosnak. Pont. Csak azt nem tette hozzá, hogy ne tartson koszos cigánynak.
Talán azért nincs hozzászólás a poszt alatt, mert a csoport "érzékenyített" tagjai amit elsőre megfogalmaztak volna, azt nem merték leírni. De a WMN fészbukcsoportjában érdemes elolvasni a hozzászólásokat. Van aki kimondja, hogy sokszor egyszerűbb előhúzni a cigány kártyát, mint betartani a társadalmi normákat. És az is egyfajta kirekesztés, megbélyegzés, előítélet, sőt hipokrita képmutatás, ha lerasszistázzuk a fehérembert, aki elvárja másoktól is azoknak a normáknak a betartását, amikhez ő is alkalmazkodik, ráadásul ezt ő bőrszínre való tekintet nélkül teszi.
A lényeg, amiről írni akartam a ...-nácizmus kapcsán, hogy őrizzük meg a józan ítélőképességünket, gondolkodjunk! A helyes hozzáállás az, ha nem esünk túlzásokba. Ha alapesetben feltételezzük a másikról a jószándékot. Ha nem helyezzük magunkat a világegyetem közepébe, nem gondoljuk sem azt, hogy minden értünk van, sem azt, hogy mindenki minket akar bántani. Néha nem árt a saját padlásunkon is söprögetni. Pl. itt most mindenféle náciról írtam, de nem említettem a szexuálisorientációnácit, vagy szebben mondva a szivárványnácit, de már kifutottam a szokásos terjedelemből. Szóval csak általánosan összegzem:
A társadalmi normák mindig is többségi normaként alakulnak ki. Kisebbségként igyekezhetünk ezeket megváltoztatni, ha sérelmesnek érezzük őket, de ez nem járhat azzal, hogy az ÖSSZES normát megkérdőjelezzük, mert azzal a társadalmon kívül rekesztjük magunkat. A toleranciának kölcsönösnek kell lennie, és kisebbségként kompromisszumok sorozatára kell törekednünk, nem pedig a többség legyőzésére, elnyomására. És különösen nem úgy, hogy bűntudatot próbálunk ébreszteni a többségben. Ha a józan ész helyett az érzelmekre próbálunk hatni, manipulatív módon, az gyors eredményt hozhat, de gyorsan vissza is üthet.
12 megjegyzés:
Szerintem a kérdéses cikk nem WTF, legfeljebb egyoldalú, egy, eleve jól elkülöníthető jelenségnek is csak egy aspektusáról beszél.
A cigányoknak (akiknek ez az elnevezése valóban nem becsületsértés, valójában egy egész kis csoportjuk használja a roma nevet magára, pláne magyar szövegben) valóban sokszor "túl kell viselkedniük" magukat - hasonlóan ahhoz, hogy az amerikai feketék is szoktak ilyen tapasztalatokról beszámolni, és aki ebbe nem akar belegondolni, vagy azonnal a "cigánykártyára" gyanakszik, őket is azonnal lehurrogja.
Igazából a doktrinér, agyatlan felfogás, az előítéletek ingalengésének másik fele ott kezdődik, amikor _mindenre_ az a válasz, hogy "peeersze, most azé' mer'cigány vagyok...???".
Nem egyszerű szétszedni, mi az az egzerciroztatás, ami mindenkire vonatkozik (blokk, biztiőr, orvos megítél, ha viseltes ruhában megyek oda), és mi az, ami már pluszban a cigánynak/feketének/bárki egyébnek szól.
De ettől még léteznek ezek a "túlviselkedős" helyzetek is, én ezeket se próbálnám erővel "elsimítani" és azt mondani, hogy ha mindenre felkészülsz és jó gyerek vagy, akkor nem bánthatnak. Sokszor én is kidobom a blokkot, és ha akkor állít meg a biztiboj, akkor én leszek a lopóskutya, holott eszemben sincs ilyesmi, csak nem vagyok 0-24 felkészülve a magyarázkodásra, hogy "jó voltam, ne lőjenek". Ami mondjuk az ilyen helyzetekben segít, az az, hogy én is évekig voltam ellenőr reptéren és én is igyekeztem csírájában leszerelni az érzelmi reakciókat meg a "mert maga azt feltételezi rólam" típusú parákat.
Uh, köszönöm szépen a kommentet, újra kellett olvasnom, miket írtam, mire vonatkozik, mert bár nem volt olyan rég, annyi minden történt közben, hogy már nem nagyon emlékszem rá. Érdekes, hogy milyen gyorsan képes átállni az ember agya, valami egész másra, és korábban lényegesnek érzett dolgokat meg simán kiszelektál.
Talán szőrszálhasogatás, hogy nem a cikkre használtam a WTF jelzőt, hanem WTF-érzésről beszéltem, amit az kiváltott olvasás közben. :) Azt hiszem, a központi téma, amiről írni akartam, a társadalmi norma, mint a többség normája lett volna. Hogy a változás az mindig úgy indul, hogy az új normát csak egy kisebbség fogadja el, aztán az arányok eltolódnak, míg végül a kisebbségből többség lesz, és megszületik egy új társadalmi norma. Ezen lehet dolgozni finoman meg erőszakosan is, de az utóbbi mindig visszatetszést szül a többségben, és hogy a toleranciát mindkét oldalról érdemes gyakorolni, úgy sokkal békésebb lesz az élet. Vagy valami hasonló, de elértem azt a terjedelmet, amit nem szoktam nagyon túllépni, és a végét összecsaptam.
Örülök, hogy olvastad, hogy érzéseket, gondolatokat keltett benned, és hogy azokat megosztottad.
Persze, annyiban én se vagyok az azonnali nácizás barátja, hogy az erő, meg a határozottság nem azonos a másikról azonnal rosszat feltételező, erőszakos bizalmatlansággal, amikor nem látom a másik felet, csak tolom rá az igazamat. Ennek viszont egy mellékága az, hogy nem minden esetben működik a "both side-ism" típusú békítés (például pont hatalommal, privilégiummal való - akár direkt, akár akaratlan - visszaélés esetén. Ez az angol szó nekem pl a közelmúlt Artsakh-is történései kapcsán jött szembe. Tudniillik, hogy Azerbajdzsán, háta mögött a teljes török apparátussal, sőt, terrorszervezetek segítségével, nekimegy Örményországnak, aki háááát... kényszerből, mert ilyen szomszédja van, fenntart egy, a GDP-je vagy tíz százalékát felemésztő milíciát, de valahogy nem ez a főprofilja, na. Főleg nem ezzel az új, européer, balos kormánnyal).
Gugliznom kellet, hogy mi az az Artsakh, Hegyi-Karabah néven ismerősebb. De tényleg nagyon érdekes téma, különösen párhuzamba állítva Ukrajna és a Krím helyzetével. Karabahot Sztálin, a Krímet Hruscsov egyetlen tollvonással csatolta Azerbajdzsánhoz illetve Ukrajnához. A lakosság nagy része szeretne visszatérni a többségi etnikum anyaországához. Ha népszavazást rendeznének, egyértelmű lenne az eredmény. A nemzetközi jog, a nemzetközi diplomácia mégis a korábbi, az ott lakók akaratával ellenkező helyzetet ismeri el. A sajtó viszont érdekes mód mindkét esetben az erősebb, eredményesebb felet ítéli el, noha az egyik annektált egy területet, a másik meg a saját területi integritását védi.
Az, az. Még a szovjet időkben Sztálin nagy bölcsességében, ami tudvalevőleg volt neki, odaajándékozta Azerbajdzsánnak. Azeriek azóta a plafonon vannak, hogy az az ÖVÉK. Igaz, 89% örmény lakik ott, aki békében megvan a többivel, akik főleg tatárok meg oroszok, de az azeriek szerint az az övéké és kész. Ráadásul amióta ez a helyzet, csak véletlenül és elvétve nem sikerült sportszerűnek lenniük, szóval amikor valaki az azeriek igazát emlegeti, kicsit morcos leszek. Pashinyan, a 2018-ban megválasztott, az elődjéhez képest balos, européer beütésű miniszterelnök meg akkor ült le velük tárgyalni, amikor bedobták, hogy "ja, ők csak át akarnak járni" (megnéztem a térképen, és elég hülye a szitu: ha Örményország része lenne Karabagh, gyakorlatilag keresztbe lenne feküdve Azerbajdzsánon). Na ebből lett most az, hogy szerencsétlen Pashinyant le akarják váltani (minek ül le ezekkel a vadakkal tárgyalni, minek ül be Putyin meg Aliyev közé, hát kétfelől röhögik körbe... megtehette volna még,hogy még nyomja az emberéleteket meg az erőforrást Artsakh-ba, akkor meg az lenne a baj, lásd Demirchan, '96, parlamenti lövöldözés), kitelepítések (már nincs nagyon kit, mert az átadott területekről mindenki megindult északnak), meg az azzal való csuklóztatás, hogy nem eresztik haza az örmény hadifoglyokat. Az övéik már mind otthon vannak. Szóval izé. Gondolom ők se ilyennek születnek, de nagy baj az, hogy elég komoly méretekben direkt inkorrekt, rosszindulatú embereknek nevelik a gyerekeket Azerbajdzsánban:(/már ami a szomszédot illeti, mert "az csak örmény"... gondolom egymással nem ilyenek/.
Lehet, hogy akad marhaság a kommentben, a Demircsanban nem vagyok biztos, örmény nemzetközi médiából tájékozódom (ami van angolul:), meg igazából a transzliteráció szokott megviccelni, hogy mire írjam át a neveket:)
Nehéz az ilyen helyzeteket átlátni, megérteni, mert nagyon sok vonatkozásuk van. A nemzeti öntudat, sovinizmus csak az egyik. Vannak például stratégiai (katonai, gazdasági stb.) szempontok is. Ilyenkor én rá szoktam nézni a térképre, és most pl. jól meglepődtem. Nem tudtam, hogy Azerbajdzsánnak van egy exklávéja, Nahicseván, amitől Örményország déli nyúlványa választja el. És itt, délen van Karabah is, ami ha átkerülne Örményországhoz, akkor az exklávét még nagyobb távolság választaná el a főbb azeri területektől, vagyis katonailag teljesen védhetetlen lenne, gazdaságilag, közlekedésileg pedig még jobban elszigetelődne. Így már világos, hogy az azeri vezetés miért ragaszkodik foggal-körömmel Karabahhoz.
Ugyanígy előre látható volt a Krím sorsa. Oroszország a Földközi-tengert a krími tengerészeti bázisairól tudja felügyelni. Ukrajna pedig vészesen kezdett sodródni az amerikai érdekszféra irányába. (A Trump-Biden küzdelem során érdekes információk kerültek elő.) Sőt, megkezdte a NATO-csatlakozás folyamatát. Most komolyan? A NATO egy Oroszországgal szomszédos (és régóta konfliktusban lévő) államot vesz fel tagnak? És akkor majd az orosz haditengerészeti bázisok egy NATO tagállam területén lesznek? Esetleg az USA saját bázist létesít az oroszokétól pár kilométerre? Az a stratégiai elemző/tanácsadó, aki azt képzelte, hogy az oroszok ezt szó nélkül benyelik, az ostoba. Vagy eleve az volt a cél, hogy belehajszolják Putyint egy katonai konfrontációba.
Vicces, de Oroszország biztonsági szempontból kisebb kockázatot jelent, mint az USA, stabil a kormányzata, világosak, átláthatók a stratégiai érdekei. Ehhez képest az USA stratégiája négyévente hatalmas kanyarokat vehet, és alkalomadtán képes csak azért háborút indítani valahol a világban, hogy elterelje a választók figyelmét a belpolitikai gondokról.
Na ja, csakhogy ezt az azeri vezetőség úgy kommunikálja, hogy az egész kell nekik, mert az az övék, és pássz, nem pedig, hogy át akarnak járni. Tehát a helyzet komplexitását az adja, hogy ha tárgyalni akarnának, valószínűleg az örmény vezetés nem intene be nekik, hanem megkönnyebbülne, hogy "na vééégre normálisan viselkedik a bunkószomszéd". De tosznak tárgyalni, inkább ilyeneket akcióznak, hogy bemennek Tavushba (Örményország egyik északi megyéje, semmi köze semmihez), és ott lövöldöznek harmadik figyelmeztetésig civil épületekre, óvodára, erre-arra. Ez még pár hónappal a háború előtt volt. Szóval, hogy nem megoldani akarják a problémát, csak kibaszni a másikkal és megmutatni, ki a jani.
Oroszország stabil és követhető, igaz. Viszont nekem a tárgyalások alatt végig volt egy olyan érzésem, hogy Putyin még ki is használja, hogy Pashinyan tőle kér segítséget, így bemárthatja egy kicsit az övéi előtt. Van ugyanis egy olyan konteó, hogy Pashinyant felbérelték, hogy "tegye tönkre Örményországot" (persze ezt főleg a jobbosok mondják, akik visszasírják az előző nomenklatúrát). Amikor aláírta a szerződést Aliyevvel, sokan kormányostul le akarták váltani, mondván nincs ellentartása, megeszik, mert nem az a típus, mint pl Kocharian volt (aki viszont maga is Karabagh-ba, Stepanakertbe valósi és tavalyelőtt volta tárgyalása korrupció miatt. És ő ha jól tudom, elnök volt, nem miniszterelnök).
Na, most jól szétoffoltam ezt a posztot, de nem baj, ennek is van értelme.
Off, nem off, engem érdekel, mert ez az örmény-azeri dolog nekem jórészt kimaradt, csak annyi jött át a történetből, hogy lőnek egymásra. Ami a sajtóban, médiában megjelenik, az főként propaganda, a plebsnek szóló, politikai befolyásolásra szolgáló közlés. Valahol biztos folyik tisztességes, oknyomozó újságírás is, komoly, nagy lapokban (bár manapság efelől is vannak kétségeim, ha befolyást akarnék gyakorolni, először ezeket a lapokat vásárolnám fel, és ültetnék a nyakukba egy hűséges főszerkesztőt), csak ez online is fizetős tartalom, és erőfeszítést követelne, hogy bemenjek egy könyvtárba, vagy túrjak utána a neten.
Ráfogom, hogy fontosabb dolgokkal vagyok elfoglalva, ha meg másokról van szó, akkor a :TLDR kultúráját emlegetem. :)
Na, az egy külön móka, hogy valamit hogyan/mennyire kommunikálnak. Eleve a magyar kormány bármennyire is mondja a keresztény Európát meg arabozik lelkesen minden adandó alkalommal, gondolom boltolhatott valamit az azeri kormánnyal (Azerbaijani laundromat...?), mert amióta '13-ban (?) hazaeresztették a baltás Safarovot (azóta ezredes), meg se mernek nyekkenni a témában. Hát van nekünk ám egy Azbej Trisztánunk, aki, miután hónapokig csak úgy került elő a neve, hogy de jól eltűnik, mikor dolog van, nyilatkozott reaktíve egyet, hogy mindenki nyugodjon le a pékbe, ő küldött adományt oda. Ő a nagy keresztényvédő és hát, ööö, izé, örmény. Jó, ne rajta verjük el az egész port, de ő is a nagy egész részeként viselkedik kicsit furán.
Artsakh egyik komoly problémája, hogy nem nagyon van, pláne nem volta közelmúltig kommunikálva,hogy van ott egy ilyen szitu, történnek dolgok. Láttam már értelmes, felnőtt embert látványosan megvilágosodva megdöbbenni azon, hogy van olyan ország,hogy Örményország:) Jó, én se tudom az összes -sztánt pontosan elhelyezni a térképen, nem is vagyok erre büszke (nem mondom, hogy tudományom megáll a Hayastan nevűnél, de majdnem), de tök meglepő volt ez nekem. Jó, arra én is most döbbenek rá egyre-másra, hogy mi van ott, mivel foglalkoznak emberek, mit dolgoznak, mit csinál a városi ember, mit a vidéki, hogy állnak a gazdasággal, oktatással. Meg a szomszédokkal...
Nekem gugliznom kellett, hogy Hayastannak az örmények hívják a saját országukat. :) De gondolom egy mexikói számára is ugyanilyen meglepetés, hogy Magyarország az ugyanaz, mint Hungary. És ne csodálkozzunk azon se, ha egy ausztrál keveri Budapestet meg Bukarestet, mikor nekem is összefolynak az örmények, grúzok, azerbajdzsánok, és hogy Abházia, Karabah meg Dél-Oszétia kiből akar kiválni, az térkép nélkül nem megy.
Na és várjál, mert Hunastan meg szerintük (mármint az örmények szerint) micsoda? Görögország!:) Hungaria a Magyarország.
Szóval ezek az országnevek is jó kis kavart tudnak okozni. A másik kedvencem a Grúzia/Georgia/Sakartvelo-féle macska-összezavaró kft. Azt nem is tudom, hogy ők egyébként minek örülnének, de a Grúziától másznak falra elvileg. Nekem meg automatikusan az jön a számra, és elég sok ööööö... ...kartvéli zenét szoktam hallgatni, szóval vannak is emlegetve.
Nekem sincs teljesen tiszta képem a régióról, ahányszor el akarok valamit helyezni valamit a térképen (hol van Tavush? Hát Gyumri...? Odavalósi az egyik kedvenc zongoraművészem, Tigran Hamasyan), meg kell nézzem a térképen. Abházia például tudtommal a grúz (khm, izé, mint fentebb részleteztem vala:) határ mentén van, Karabah az ugye ugyanaz, mint Artsakh, és jelen pillanatban se Örményországhoz, se Azerbajdzsánhoz nem tartozik, de minden örményül van kiírva, viszont ha repülővel mész oda, lelőnek az azeriek. Dél-Oszétia, na, annak illene utánanézzek, ezek, meg az ingusétiek azok, akikről tudom, hogy vannak, de hogy hol...?
Ezek szerint Hunasztán az nem a hunok országa, nem Hunnia vagy Hungária, hanem Görögország (vagyis Hellász a görögök szerint). :) Elképzelem a történészeket, ahogy próbálnak beazonosítani egy sziklába vájt feliratban említett népet, a felirat ősi nyelvének írott változatából, aminek már senki sem tudja a kiejtését. :))
Megjegyzés küldése