Még mindig hajlamos vagyok, mint "rocker csaj"-ra gondolni magamra. Az öltözködésemben még fellelni ennek a nyomait, de zenei ízlés terén már nehezen tartható az állítás. Azt vettem észre magamon, hogy zavar a túl hangos zene, a rekedtre ordított hangon artikulálatlanul elhörgött szöveg idegesít, sőt már el tudok képzelni szebbet is, mint a gerjedő elektromos gitár sikítása.
Mi több, egyre gyakrabban azon kapom magam, hogy leragadok a Bartók Rádió műsoránál. A mobilomban van rádió, és egyenként lehet csak léptetni rajt az állomásokat. Elindulok a Kossuthtól a Rádió88 felé, de félúton hallok valami komolyzenét, és ottragadok. Csajkovszkij, Verdi, Haydn, mind bejön nekem, sőt mostanában már Prokofjev és Bartók (!) egyes művei is.
A múltkor is ráhangolok az MR3-ra, szól valami ismerős. Hogy ez Vivaldi, afelől nem volt kétségem. Hasonlít kicsit, de tuti nem a Négy évszak. Hanem... mondjuk... legyen az... A-moll hegedűverseny. Nem sokára vége lett, bemondták a művet. Eltaláltam. Egy rockertől azért ez nem rossz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése