A rádiót hallgatva esett le nekem, hogy Dél-Afrikában rendezik idén a foci vb-t. Arról folyt a beszélgetés, hogy mi lesz majd a nagy semmi közepén felépített stadionokkal. Csodálkoztam, hogy mi lenne, majd fociznak benne. Kicsit később jutott el az agyamig, hogy azon a vidéken nem biztos, hogy komoly hagyományai vannak a labdarúgásnak. Ha összejönnek a férfiak este, miután elűzték az oroszlánt és hazaterelték a marhákat, nem ultizni ülnek le az asztalhoz, hanem a tűz mellett guggolva Awari-t játszanak.
Jó, azt tudtam, hogy van a vb, mert tegnapelőtt Fecóval a Széchenyi téren láttuk a hatalmas kivetítőt, hogy meccset közvetítenek rajta. Talán még azt is megmondtam volna, hogy Johannesburgban is vannak meccsek, meg hogy Dél-afrikai Köztársaság, de az nem állt össze, hogy ez az az AFRIKA! A szerengetis, szaharás, dzsungeles, gorillás, zsiráfos, maszájos, busmanos, oroszlános, kafferbivalyos, kilimandzsárós. Az az igazi, mesés, egzotikus Afrika.
Az én értelmezésemben az egzotikus és az afrikai szavak rokon értelműek. Ha egzotikus lányokról van szó, akkor azok nekem nem sárgák és vágottszeműek, hanem feketék és villogófogúak. Félmeztelenek, színes vásznakkal a derekuk körül, fejük tetején óriási korsókat egyensúlyoznak, hullahopp karikát hordanak a fülükben, mezítlábasak, szívósak, erősek, vidámak. És folyton énekelnek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése