Olvasgatom a lányok blogjait. Hallgatom Kata történeteit, a kolléganőiről, a volt iskolatársairól. Ott vannak a kollégáim is. Alig találok példát stabil és harmonikus családi életre. Szinte mindenhol megjelenik egy harmadik, aki feldúlja az addigi nyugodt viszonyokat. Felbomlanak a házasságok, szétmennek a párok. Sok helyen gyerekek is szenvednek a helyzettől. Most a mi preapokaliptikus társadalmunk ilyen pocsék, vagy pedig ez általános emberi jellegzetesség?
Egy korábbi postban említettem egy régi Time cikket, ami elég jó leírását és magyarázatát adja a dolgoknak. Többször érveltem az ott leírtakkal, de nem tudtam forrást adni, mert a Time oldalán hiába keresgéltem. Lehet, hogy csak én vagyok béna, vagy az oldal van rosszul felépítve, de nem jött össze. Végül egy kanadai (!) gyermekjogi (!!!) weboldalon találtam meg a cikket. Kicsit hosszú, de aki tud angolul, annak megéri elolvasni. Aki nem tud, vagy akar egy jót vigyorogni, nézze meg a Google fordító féle magyar verzióban.
Tele van érdekes gondolatokkal, új meglátásokkal, sok mindenre magyarázatot ad, jól leírja a jelenségeket, és példákat is hoz. Kiváló cikk, megérdemelné a rendes fordítást, de kellően lusta vagyok hozzá, hogy a nyári szünidőm elején ne legyen hozzá kedvem. Azzal indít az írás, hogy a monogámiát, és a hűséget ezidáig teljesen természetesnek tekintettük. A szoros párkapcsolatot kialakító fajok, jellemzően madarak, az úgynevezett "Love Birds", például a hattyú, egy életre választanak párt, aki mellett kitartanak jóban-rosszban. Az emberek ehhez hasonlóan viselkednek. Desmond Morris is kifejti a "Csupasz majom" c. könyvében, hogy az egész emberi szexualitás evolúciós célja, hogy erősítse a párok közti kötődést, és fenntartsa a családok egységét. Nos, eltelt egy negyed század a könyv születése után, és új szempontok merültek fel. Genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy egyes "hűséges" madaraknál a fészekaljak fiókáinak 40%-a nem az életre szóló pártól való.
Morris fenti könyvét nagyon szeretem. Az a rész mégis rettentően irritált, ahol arról volt szó, hogy azért lett gömbölyű cicim, hogy a ruházat által eltakart seggemre emlékeztesse a pasikat. Az ajkaim meg megvastagodtak, és így a szám úgy néz ki mint egy punci. Felháborító, hogy a kedvenc testrészeimet, mind a pasik kívánságára alakította az evolúció! Viszont ebből a cikkből megtudhattam, hogy a pasik töke a mi csapodárságunk miatt duzzad a gorilláénak a sokszorosára. :)
6 megjegyzés:
Nem hiszem, hogy csak a mi társadalmunkra lenne jellemző. Talán üldőzzük az örökké-együtt jelenséget, de valójában nem vagyunk rá alkalmasak.
Nem tartozik ide szorosan:
Azt hallottam, hogy a Skandináv országokban, ha vállásra kerül a sor és van gyerek a kapcsolatban, akkor a gyerek kap egy lakást, ő ott lakik és a felügyelet van megosztva. hétközben anya lakik vele, aztán hétvégén apa. Így a gyerek van állandó környezetben és sok mindent a gyereknek rendelnek alá, ami szerintem jó -még akkor is ha ez kicsit a másik véglet- mert itthon valahogy általában felnőtt centrikus egy válás.
Ezt a férfi miért vonzódik a dekoltázshoz dolgot én is hallottam már :)
Hmm az evolúció figyelembe vette a ruházatot? Wow
A ajkak, punci hasonlat csak akkor jön össze ha félre fordítom a fejem és bandzsítok, de ha így bámulom meg a csajok száját perverznek néznek ami kategorikusan nem igaz.
Bizony, figyelembe vette. Azoknál a népeknél, ahol az öltözék egyetlen ujjnyi széles öv a derékon (ki van a seggük) pl. Amazonas környéki esőerdők vagy ausztrál őslakók, a csajok csöcse jellemzően laposan és hegyesen csüng, tökre úgy mint a gorilláknál. Egyébként a csecsemők az ilyen csecsből könnyebben tudnak táplálkozni, mert a gömbre duzzadt verziót csócsálva az orruknak szorul a duzzanat és nem kapnak rendesen levegőt.
Próbáld fordítva! A puncit tekerd el 90 fokkal! Megvan? Így most látod, hogy mi ez? Ha igen, akkor a száj esetében is megy majd a forma felismerése.
Desmond Morris nekem is nagy kedvencem, a "Testközelben" szinte a bibliám :)
Azt olvastam nem toom hol, hogy az anyósok azért érzékenyebbek a gyerekük társának félrelépésére, mert az ő vérvonaluk még nem örökítődött át, az csak akkor valósul meg, amikor a gyermekük szaporodott. Hmm.
Jól össze van ez rakva.
A néphit szerint a fiús anyukákból rettenetesebb anyósok lesznek, mint a lányos mamákból. Ennek nem biológiai, hanem társadalmi oka lehet, amiről Engels (igen, a Frigyes) ír, "A család, az állam és a magántulajdon eredete" c. írásában, ahol L. H. Morgan "Az ősi társadalom" c. munkájának eredményeire épít. Mindkettő mű alapvető fontosságú, sajnos csak az előbbit tudom linkelni, angol nyelven.
Megjegyzés küldése