Az eső ma is esett. Tegnap este Kata kitapétázta alufóliával a kémény tövét. Korrekt megoldás, egy vízcsepp sem került a padlódeszkára. Sajna a tető még mindig nedves, nem tudom szilikonozni a réseket. Egyébként is elhalasztanám, mert tesóm elszántságom és akrobatikus képességeim elismerése mellett, kétségbe vonta gondos előrelátásomat. (Na jó, ez így tényleg túl szelíden van megfogalmazva, a "tyúkeszű liba" szóösszetételhez képest, amit használt.) A lényege az volt a mondandójának, hogy nem a legszerencsésebb akkor mászkálni a háztetőn, amikor nincs itthon senki, aki mentőt hívjon hozzám, ha le találok szaltózni róla. Igaza van, megvárom Katát. Meg ahogy nézem, a holnapot is. Megint esik.
Állítólag 120 éve nem esett ennyi eső májusban, mint most. Lassan abbahagyhatná, elvégre már június van. Legutóbb, mikor 40 napig esett, nem lett jó vége. Most ide kívánkozna egy csomó dolog a világvégéről meg az apokaliptikus jóslatokról, de még korai. Majd két év múlva. Különben is, a cím szerint kellemes dolgokról akartam írni. Például az esernyős esetről.
Zuhog az eső. A buszmegálló, ahol állunk, csak egy oszlop, rajta a menetrend. Még egy eresz sincs a közelben, ami alá be lehetne húzódni. Én készültem a nedves időre, hatalmas férfiernyővel indultam el otthonról. Dédapáink korából ittfelejtett relikvia, fogója hajlított bambusz, másik végén félarasznyi fémtüske, komoly önvédelmi fegyvernek is beválik, szétnyitva pedig akkora, mint egy cirkuszsátor. Ez alól nézelődöm, mit látni a vízfüggönyön át.
Két csajszi, a húszon inkább alul, mint túl, szorong egy zsebbe való ernyőutánzat alatt. ("Kici elnyő, nagyon occó.") Jön egy busz, amelyiké az ernyő, felszáll, és viszi magával a kínai ipar kiváló termékét. A másik lány karba fonja a kezét, behúzza a nyakát, és ázik. Elegáns és kevésbé elegáns "urak" nézik, ahogy szivacsot játszik. Én lépek oda hozzá, és tartom fölé az ernyőm, "Gyere, állj alá, mert szétázol!". Hálás kutyatekintettel köszöni, és lép közelebb.
Kicsit zavarban van, kérdezgetem, hogy oldódjék. Elmondja melyik buszra vár, igen iskolából jön, elsőéves, nem kollégista, haza megy. A végén már a nyárnak a vizsgák utánra tervezett részéről mesél. Amire ő vár, megérkezik a jármű. Mikor fellép rá, még visszafordul, hogy rám mosolyogjon. Kis napsütést lop a potyogó esőcseppek közé.
Kicsit zavarban van, kérdezgetem, hogy oldódjék. Elmondja melyik buszra vár, igen iskolából jön, elsőéves, nem kollégista, haza megy. A végén már a nyárnak a vizsgák utánra tervezett részéről mesél. Amire ő vár, megérkezik a jármű. Mikor fellép rá, még visszafordul, hogy rám mosolyogjon. Kis napsütést lop a potyogó esőcseppek közé.
A másik örömteli dolog, hogy írtam. Egy első jelenetet. Egy korábban már hamvába holt ötlet alapján, mindenfajta tervezés nélkül. Nincs mondanivalóm, nincsenek kidolgozott karaktereim, sem konfliktus, sem megoldás, nem ismerem az elkövetkező eseményeket, a végkifejletet. Ez olyan felszabadító érzés. Persze, amit komolyan meg akarok írni, annak nem állnék neki így, nehogy majdan ki kelljen dobnom, vagy teljesen átírnom az egészet.
Azt hiszem, tesóm ezért mondta, hogy írjak valamit, csak úgy, cél nélkül, hogy ezt az érzést megtapasztaljam. Talán így több kedvem lesz visszatérni a félbemaradt munkához. Hogy rájöjjek, ezt élvezetből kell csinálni, mert ez nem "munka", hanem színtiszta szórakozás. Tudom, idióta dolog kuncogni olyan sorokon, melyeket én írtam le egy perccel korábban, de jól esett. Nem érdekelt, mit gondol az, aki majd olvassa. Csak írtam kifelé magamból a hülyeségem, és vigyorogtam saját magamon.
Tegnap éjszaka "zseniális" volt a szöveg. Ma reggel még "egész jó". Mikor hazaértem melóból, úgy véltem "nem rossz", most "tűrhető"-nek gondolom. Ha holnapra nem lesz "elmegy"-nél gyengébb, akkor elpostolom.
3 megjegyzés:
Ha mondjuk én mint egy "úr" felajánlom neki, hogy álljon az esernyőm alá akkor simán zaklatásnak veszi. Az elutasítás tuti és még némi megvető pillantás is mert tuti megakartam szexuálni a nyílt utcán, esernyővel a kezemben.
Ha USÁban lennénk fel is jelentene szexuális zaklatásért.
Nem lehetek udvarias mert nem értik meg, nem fogják fel, hogy csak kedves akartam lenni.
Ha egy fiatal lányt engedek előre akkor simán csak előre vágtat semmi jel, hogy észre vette a figyelmességet. Bizony 40 felettinek kell lennie a nőnek, hogy mosolyogjon és valamilyen jelet adjon, hogy értékeli a figyelmességet.
Ez azért elég kényelmes és biztonságos álláspont. Én a magam részéről belekarolnék Hasfelmetsző Jackbe is, ha ernyőt tartana fölém a zuhogó esőben. És innen már csak egy lépés, hogy hagyjuk vízbefulladni a csajt, hisz ha kihúzzuk, még zaklatást kiállt.
Másrészről elmebeteg dolog az az amerikai módi, hogy megsértődik egy nő, ha ajtót nyitnak neki, meg fel akarják adni rá a kabátot. Ez egyfajta előzékenység, amit manapság elvárni vagy kikövetelni semmiképp sem jogos, de ha valaki önként adja, visszautasítani tuskóság. Ha előre enged egy pasi az ajtóban, az még nem jelenti azt, hogy meg akar dugni. Pontosabban meg akar, de akkor is, ha nem enged előre. Hogy most udvarias szeretne lenni, vagy a seggemet akarja stírölni, minek találgassam, annyira nem érdekel.
És szerintem, ez egyfajta tisztelet dolog is. Láttam már fiatal nőt, idős tatát előre engedni. És a bácsika elfogadta az előzékenységet, nem akart feljelentést tenni, hogy mostan őt diszkriminálták a kora miatt.
Jack csak prostikat ölt, te biztonságban lennél. Egyébként ha lehetőségem van, igen előre engedem azokat akiket szerintem kell, segítek a szék kell, meg a kabáttal. De ettől nem tartom magam úrnak.
Megjegyzés küldése