Párnakönyv

Mesterséges megtermékenyítésem története

A szokásoshoz képest feltűnően termékeny blogoló lettem. Nos ezt a termékenységet mesterségesen idézték elő nálam. Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy írnom kéne. Hozzá is kezdtem az "emlékirataim"-hoz, de megfeneklettem, elakadtam vele. Fecó meg nemrégiben azzal állított haza, hogy könyvet fog írni. Bekapcsolta a szövegszerkesztőt, és pötyögtette befelé a betűket. Meg másnap is. Meg utána is. A színvonal... szóval én elfogult vagyok bogárkámmal, de azt hiszem ezt rajta kívül senki más nem tudja élvezettel olvasni. Viszont mennyiségre előrébb jár, mint én.

Tesómnak nyafogtam, hogy szívesen írnék, dehát nem megy a dolog. Mondta, hogy nem megy, mert nem csinálom. Ha csak a párnámon fekszem és álmodozom az írásról, nem jutok messze, de ha komolyan veszem, dolgozom rajta, segít. Esküdöztem, mire kitűzte a feladatot, hogy egy hónapig minden nap blogoljak. Próbáltam alkudni, de azt mondta, erőltessem meg magam, február a legrövidebb hónap. 28 bejegyzést írjak. Mondtam, hogy az Úristen is csak 6 napot dolgozott a teremtés hetében. Erre abban maradtunk, hogy a hetedik napot megszentelhetem olvasással. 24 bejegyzés és olvassam el Stephen King könyvét: "Az írásról".

Kérdezte, hogy miről fog szólni, amit írni szeretnék. Az nagyjából mindegy nekem, mondtam. Persze azért, mert nem volt konkrét ötletem. Talán olyasmiről, amiről én is szívesen olvasok. Mondjuk, lesznek benne vámpírok és vérfarkasok. De a történet nem a szokásos szupernőstényről szól, hanem egy selejtes vámpírcsajról. Akit a prédának kiszemelt pasinak kell megmenteni és vigyázni rá. Megkaptam, hogy ötletnek is vérszegény, ráadásul nem ez volt a kérdés. Mikor arról beszélünk, miről szól egy történet, az nem a szereplőket és a cselekményt jelenti.

Szólhat a sztori, mondjuk a magányról, a barátságról, a technika fejlődéséről vagy az álmok erejéről. Erről a témáról lesz egy üzenete. Például: A magánnyal együtt feladjuk a nyugalmunkat is, de megéri; A szerelmek jönnek-mennek, a barátság életre szól; A technikai fejlődés felzabálja az emberi kapcsolatokat; A merész álmok teszik jobbá a világot. Ezek így közhelyesnek tűnő gondolatok, ezért csomagolják őket komplex történetekbe. A szereplők és a cselekmény csak a csomagolópapír és a szalag. Olvasni pedig annyi, mint kicsomagolni az üzenetet.

A történetek írásának megvan a technológiája. Hogy hogyan kell hajtogatni a csomagolópapírt. Ez a karakterek megalkotása, a jellemábrázolás. Meg hogy hogyan kötöm össze az egészet. Ez meg a cselekmény bonyolítása. Aztán kell még hozzá némi szépérzék, a csomagolópapír és a szalag mintájának, színének kiválasztásához, a masni megkötéséhez. Ez a stílus. Ez utóbbit próbáljam fejleszteni ezzel a bloggal, aztán majd beszélünk a technológiáról is. Közben meg törjem a fejem a témán, amiről írni akarok.