Oldalak

2010-02-18

Guszti bácsi bölcsessége

Katám drága, a napokban olvasott valamit, vagy a rádióban hallgatta, nem tudom, de bogár ült a fülébe. Egész lefekvésig bírta, akkor sokáig igazgatta a párnáját, majd felém fordult. Rágta kicsit az alsó ajkát, rámnézett, aztán félre. Elharapta a levegővételt, végül kibökte: "Te Ancsa, szerinted a mi kapcsolatunk kiegyensúlyozott?" Nem éppen az élet értelme, a világ, a mindenség, meg minden, de azért a válaszhoz el kellett gondolkodnom. Először is, mi az, hogy kiegyensúlyozott?
Az olyan, mint a mérleg, amikor a karjai egyensúlyban vannak. Tehát kettő, vagy több dolog egyensúlyban van, kiegyenlítik egymást. Ilyen alapon azt kell mondjam, hogy igen Katám, a kapcsolatunk kiegyensúlyozott. Amennyire felhúzod magad lényegtelen apróságokon, azt én épp annyira letojom. Ahányszor azt kiabálod veszekedéskor, hogy utálsz, annyiszor mondom, hogy én is nagyon szeretlek. Amikor elvonulsz este szó nélkül, akkor van időm a számítógép elé ülni és végignézni egy filmet. Ha főzöl, mosogatok. Ha bevásárolok, felporszívózol. Ha rondán nézel, rád mosolygok. Ha megsímogatsz, átölellek. Ha megcsókollak, visszacsókolsz.
Aztán megkérdezte, vajon ez a szerelem? Eszembe jutott a Nyóckerből Guszti bácsi válasza a kérdésre: "Tudja a rák! A szerelem az csak úgy van. Nézel, elfordulsz és semmi. Visszafordulsz, aztán csak ott van." Szóval a szerelemről nem tudjuk mikor, miért és hogyan jön, egyszer csak jön. Aztán ugyanúgy megy is. Vagyis nem érdemes építeni rá. A megbízhatóság, felelősségérzet, önzetlenség, hűség, stb. többet ér. Talán unalmasnak hangzó dolgok ezek, de levegőt venni, vizet inni sem túl szórakoztató, mégsem panaszkodunk miattuk. Sőt, amíg tehetjük, nem szivesen mondunk le róluk.
"Szóval olyan vagyok neked, mint az éltető levegő?" Igen, mondtam, "az vagy nekem, mi testnek a kenyér, tavaszi zápor, fűszere a földnek". Shakespeare tudta, mi kell a csajoknak. Katám se szólt többet, hozzám bújt, forrón átölelt. ... Most üdvözült mosollyal szuszog. Betakargattam és lejöttem, szaporítani a bejegyzéseket.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

aranyos

Szemtelen Tyúk írta...

Guszti bácsi meg Willie Shakespeare nagy kujon lehetett...
Kell két ellentétes pólus, attól van egyensúly, igazad van.
Ha én is tigris, ő is tigris: bántjuk egymást.
Ha én birkatetem, ő is birkatetem, akkor csak bűzlünk csendben.
Egyikünk legyen tigris, a másik a birkatetem és akkor van egyensúly.

AncsaT írta...

Hát, ez örök vita kérdése. A hasonló a hasonlónak barátja jobban, vagy az ellentétek vonzzák inkább egymást. Lehet, hogy mindegy is, csak a "nagyon" számít. Ha nagyon hasonló, vagy ha nagyon más, akkor arra felfigyelsz. Jé, ez tök olyan, mintha én mondtam volna! Jé, nekem ez soha nem jutott volna eszembe! Ha valami csak "kicsit", akkor vállat vonsz, és mész tovább.

No ez eddig arról szólt, hogy találkoztok, és észreveszitek-e egymást. Egy kapcsolatban, bizonyos dolgokban elkezdtek hasonlítani egymásra. Más dolgokban meg, a korábban aprónak tűnő különbségek óriásinak látszanak. Az előbbi miatt a kapcsolat harmonikus lesz, és/vagy unalmas. Utóbbi miatt izgalmas, és/vagy feszült.

Hogy melyik, az függ tőled, a partnertől, a kialakult kapcsolattól. Attól, amit otthonról hoztatok, amit eddigi életetek során tapasztaltatok, amit közösen kialakítottatok. Vágyaitoktól, elképzeléseitektől, tudásotoktól, ösztöneitektől, szokásaitoktól, előítéleteitektől, hajlandóságaitoktól, motivációitoktól, és még ki tudja mitől.

Hozott anyagból főztök, és az megszabja, hogy leves, főzelék, vagy omlett lesz belőle, de hogy finom lesz, elsózzátok, vagy odaégetitek, az rajtatok fog múlni.

Szemtelen Tyúk írta...

Tűpontos logika.

Megjegyzés küldése