A Prince & Knight című képes mesekönyv ötlete alapvetően jó. A meleg herceg rátalál álmai lovagjára. És boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Ahogy azt egy mesében kell. De. Ha már annyira rettentően nyitottak, elfogadók, modernek és humánusak vagyunk, akkor azért érdemes lenne figyelni egyre s másra. Például a mese súlyosan kirekesztőnek tűnik a sárkányokkal szemben. kimondottan negatív színben tünteti fel őket. Pedig józan ésszel belátható, hogy egy sárkánynak jobb dolga is lehet, mint hogy naphosszat öncélúan pusztítson, romboljon, kárt okozzon. Meggyőződésem, hogy emberi fosztogatók által kiirtott, felgyújtott falvakat varnak szegény sárkányok nyakába. Mert egy sárkány tökéletes bűnbak. Nem fog sajtópert indítani, és helyreigazítást követelni a nagy nyilvánosság előtt terjesztett rágalmak miatt.
Kerestem képeket a mesekönyvből, találtam is jó párat, a mese nagyja ki is derül belőlük. Olyat azonban nem találtam sehol, amiből kiderülne a sárkány sorsa. Persze nem ez áll a történet középpontjában, és gondolom, az ünnepelt meleg párra nem vetne jó fényt, ha a megismerkedésük körülményei túlzott reflektorfényt kapnának, hogy mondjuk a közös érdeklődés, ami összehozta őket, az állatkínzás. Vagy hogy szórakozásképpen ritka és védett fajokra vadásznak. Ha Erdélyben a túlszaporodott medvékre úgy kell kikönyörögni a kilövési engedélyt, akkor egy kihalófélben lévő sárkány sokkal inkább védelmet érdemel. A sárkányok sajnos úgy jártak, mint a cápák. Spielberg filmje óta mindenki vérengző szörnyetegnek tartja őket, pedig évente alig pár tíz cápatámadás történik, és általában ezek sem végződnek halálesettel. Egy különleges és érdekes fajt a kihalás szélére sodorhat, ha indokolatlanul rossz hírét keltik, ha felelőtlenül gyűlöletet szítanak ellene.
Megnéztem az elérhető képeket abból a szempontból is, hogy hogyan ábrázolják a nőket. Az rendben van, ha egy mesekönyvben a férfiak közti szerelem legitim voltát hirdetjük, de eközben nem kéne leértékelni, háttérbe szorítani és a testükre redukálni a nőket. A történet arra utal, hogy egy hercegnő önmagában értéktelen, csakis egy dologra jó, hogy egy herceg oldalán szerepeljen, feleség legyen és anya, akivel reprezentálni lehet az állami ünnepeken, és megszüli majd a trónörököst, aki természetesen kizárólag férfi lehet. (Illetve még erre sem kell, hisz a történet szerint gond nélkül lecserélhető egy hímnemű lovagra.) A rajzoló kínosan ügyelt rá, hogy színesbőrű hercegnőt is rajzoljon, de a nők mindegyike extrém módon karcsú, ami csak két dolgot jelenthet. Vagy diszkriminálja a túlsúlyos vagy épp csak normális BMI-vel rendelkező, teltebb alkatú nőket, vagy pedig az ábrázolt nők fűzőt viselnek a ruhájuk alatt. És ki tudja, talán erényövet is, csak az nem látszik.
Teljesen normális, sőt támogatandó cél, ha a másság elfogadását be akarjuk építeni a nevelésbe, már egészen korai életkorban. De ezt nem szabad ész nélkül csinálni. Egy ilyen mesét középkori, feudális környezetbe helyezni talán nem a legjobb választás, vagy ha ragaszkodunk hozzá, akkor nagy körültekintést igényel. Mert a gyerekek nem hülyék, és szoktak gondolkozni, ami a mesekönyvszerzők nem mindegyikéről mondható el. Egy hagyományos, mesebeli királyságban a hatalom utódlása férfiágon történik, az uralkodót a legidősebb fiúgyermeke követi a trónon. A nők jogai minden téren korlátozottak, nő saját jogon többnyire nem uralkodhat, egy özvegy királyné is csak mint a fiúgyermeke, a kiskorú király gyámja lehet ideiglenesen régens, amíg a gyermek felnő. (Ahol nő uralkodik, ott jellemzően a királynő gonosz varázslattal biztosítja a hatalmát, és kegyetlenül elnyomja az alattvalóit.)
Gondoljuk végig, mi történhet, ha a koronaherceg menyasszony helyett vőlegényt hoz a házhoz. Először is, kettejüknek akármennyire is szeressék egymást, nem lesz törvényes örököse. Mert a trónt csak az uralkodó egyenes ági fiúgyermeke örökölheti, aki törvényes házasságból született. Mert ha nemzene is fattyút a király (akármennyire is felvilágosult egy mese, talán a házasságtörést nem kéne propagálni), az ő trónigénye vitatható lenne. Épp ezért az örökbefogadás vagy a béranyaság sem járható út. Ezért a királyfi melegházassága a vérvonal kihalását fogja hozni. Az szép, ha a szülei támogatják a választásában, és boldog életet kívánnak neki, de mint az állam vezetői, súlyos felelőtlenséget követnek el, ha haladéktalanul nem tetetik el láb alól a csillogó páncélú lovagot, hisz így borítékolják az örökösödési háborút egy generáció múlva.
De már ezt megelőzően is, ha a trónörökös hercegből király lesz, és a trónon egy másik férfi ül mellette, az súlyosan veszélyezteti a hatalom stabilitását. A királyi férj, lévén férfi, vezethet hadsereget (amihez csillogó páncélú lovagként valószínűleg jobban is ért, mint a mesében szereplő herceg), és nemi diszkrimináció miatt nem tartanák elképzelhetetlennek a trónigényét a főurak. Ha mondjuk a törvényes uralkodót "véletlenül" szerencsétlen vadászbaleset érné, és elhalálozna. Ebben az esetben az özvegy egy férfi volna, akiből akár király is lehetne. Mert már egyébként is megkoronázták, eddig is trónon ült, valamilyen mértékig részese volt a hatalomnak, és az információknak, ő van birtokon belül a királyi székhelyen, és közeli kapcsolatban áll a végrehajtó hatalmat irányítókkal. Ellenben nem leszármazottja az uralkodó dinasztiának. Sőt, nem kizárt, hogy még csak nem is az ország szülötte, amit tudunk róla, annak alapján jó eséllyel csak egy gazdasági migráns. Még ha tényleg baleset is volt a baleset, és nem meggyilkolták az uralkodót, akkor is durva trónviszályt vélelmezek egy ilyen esetben.
Ezek mind logikus felvetések, és ne gondoljuk, hogy a gyerekek fejében nem fordulhatnak meg ilyen gondolatok. Ami szomorú, hogy az elfogadást pártolni kívánó mesekönyv szembeállítja egymással az értékeket. Mert a család és a gyermek is érték. Akkor is, ha jobboldali, illiberális rendszerek is értéknek tartják. A jó hír, hogy ezek a mai világban már nem feltétlenül zárják ki egymást. Vannak felvilágosult országok, ahol meleg párok is fogadhatnak örökbe, leszbikusok számára is elérhető a mesterséges megtermékenyítés. Ha változást akarunk elérni a társadalomban, azt ne veszítsük szem elől, hogy a gyerekek eredendően toleránsak. A kirekesztést, az intoleranciát a szüleiktől tanulják el. Nem lehet eredményt elérni, főleg nem ilyen átgondolatlan módon, ha a egyidejüleg szülők, nagyszülők gondolkodásán nem tudunk változtatni. És ennek talán nem ez a legcélravezetőbb módja. Nem tudom, hány gyerek kap majd ajándékba ilyen mesekönyvet, de én nem fektetnék nagy összeget a magyar kiadás megjelentetésébe.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése