2011. december 31., szombat

BÚÉK 2012

Végre egy kis nyugalom. Kata és Fecó elmentek Kata nővéréékhez, ahonnan majd átmennek a mamáékhoz. Nekem felmentésem van éjfélig. Akkor utánuk megyek én is, pezsgővel koccintunk, aztán szépen hazajövünk, bebújunk az ágyba, és az év első napja lévén babonából azt csináljuk, amit majd reményeink szerint egész évben fogunk. Furcsa egy babona, szerintem marhaság, de mondjuk olyan nagyon nem fogom bánni az éjszaka, csak majd utána napközben, mikor Kata nem akar majd főzni, mosogatni, meg semmi ilyesmit csinálni. Én persze majd megfőzöm az ebédet, elmosogatok, aztán tanulok, meg reményeim szerint végre befejezem a könyvet, amit szerkesztek. Ma akartam a végére jutni, de hát ember tervez, a csaja meg végez.

2011. december 29., csütörtök

Az igazság (4. rész)

Elmondta Timynek James ajánlatát, és célzott rá, hogy hajlik annak elfogadására. Ezen persze összevesztek, csúnya dolgokat vágtak egymás fejéhez, majd szorosan összeölelkezve sírtak kicsit, végül hevesen és vadul szeretkeztek. Aztán Lily feleségül ment Jameshez. Az esküvőt szűk körben tartották, csak James három barátja vett részt rajta, családtagok egyik részről sem, és persze Timy sem volt ott. Az első évben a fiúval madarat lehetett volna fogatni, olyan boldog volt. Dumbledore azonban addig sugdosott a fülébe, míg keserűség ébredt a szívében. Lily gyakran házon kívül töltötte az éjszakát, olyankor hajnalig éberen hánykolódott, maga elé képzelve feleségét, amint Perselus Piton ölelgeti. Hogy elterelje figyelmét kínzó gondolatairól, engedett Dumbledore unszolásának, és aurornak állt. Ettől kezdve egyre kevesebb időt töltött otthon, amit Lily igazából nem is nagyon bánt.

2011. december 25., vasárnap

Álomszerűtlen álom

Mindig is részletgazdagok voltak az álmaim. Sose értettem, mikor arról olvastam, hogy jó színesben álmodni. Hát van fekete-fehér álom? Nekem az volt az extra, amikor aludtam és felébredtem, és elég furcsa helyen találtam magam, aztán még egyszer felébredtem, mert az első ébredést csak álmodtam. Vagy amikor láttam egy kamiont, ami mögé beszaladtak emberek, és mégis láttam őket. Hátulról, mert nem egyetlen nézőpontom volt, hanem mintha több helyen is lettem volna, több irányból láttam ugyanazt, és a legfurcsább az volt benne, hogy az egész kép teljesen természetes és átlátható volt, nem zavarodtam össze tőle. Vagy amikor álmomban tudtam, hogy álmodok, és ebben a tudatban cselekedtem, sőt, az akaratommal befolyásoltam, hogy mi történjen. Mostanában meg egészen komplex történeteket szoktam álmodni, dramaturgiailag jól felépített cselekménnyel, semmi álomszerű homály vagy érthetetlenség. De az már nekem is furcsa volt, hogy most logikailag helyes, összetett érvelést álmodtam. Ez még normálisnak számít?

2011. december 23., péntek

Magyar grammatika

Fészbukon írta valaki, hogy van egy olyan oldal, hogy "Kérj egy idézetet a 10 éves Magyar grammatikából!", és milyen jó, mert egy szót se lehet érteni belőle, de annyira, hogy az már röhejes. Gondoltam, én is röhögök egy jót. De nem jött össze. Egyrészt, mert én rohadtul értettem, másrészt meg nem találtam viccesnek, hogy egy ilyen című könyv ilyen mértékig érthetetlen egy magyar ember számára. Persze, hogy ez a szerzők, az átlag magyarok, vagy az oktatás hibája, az további elemzést érdemelne.

Mindjárt Karácsony

Na, megjött a karácsonyi fílingem. Reggel állat hideg volt, valami kis hószerűséggel a kertben, és nyakra-főre jönnek a karácsonyi üdvözlő emilek. A legtöbbjét tudnám nélkülözni, tanítványoktól, volt tanáraimtól, kollégáktól stb. Én nem akarok ezzel bosszantani senkit, ezért így blogon keresztül kívánok mindannyiótoknak nagyon szép, nyugodt, pihentető és szeretettel csordulásig teli Karácsonyt! Erre a jó kívánságra nem kötelező illendőségből válaszolni, elég rábólintani és elmormolni, hogy neked is, amit az ember az e-mailekkel nem tesz meg ilyen egyszerűen. Legalább bekopizom mindenkinek ugyanazt a szöveget, és visszaküldöm, egy karácsonyos csatolt képecskével. Persze milyen volt az, amikor még nem volt mél meg esemes? Már alig emlékszem, hogyan körmöltük a képeslapokat. A posta gondolom visszasírja azokat az időket.

2011. december 22., csütörtök

Lelépni a pedálról

Nem árt néha visszavenni kicsit a gázból, lelépni a pedálról. Szerencsére az év végi ámokfutás lassan mérséklődik. Ma már nincsenek kölykök. Tegnap is szélnek eresztettük őket ebéd után, aztán tantestületi karácsonyozás volt. Kihúzott nevek alapján megleptük egymást valami aprósággal. Kikötés volt, hogy nem szabad semmit vásárolni, készíteni kell, vagy otthon már meglévő, "használt" dolgot ajándékozni. Ahogy néztem nem sokan értek rá készíteni bármit is, így a régi dolgainkat adogattuk tovább. Én elpasszoltam egy könyvet, és kaptam egy 256 MB-os pendrájvot. Egész estés filmeket nem fogok rajt hurcolászni, de az itt bent leszedett ebukoknak tökéletes lesz. Legalább nem keverednek össze a "hivatalos" dolgokkal, beadandó dolgozatokkal, tanulók javítandó feladataival, iskolai dokumentumokkal. A saját kütyümön be kellett tömörítsem (titkosítva és kamu néven) a cuccaimat. Mert mondjuk kínos lenne odaadni az USB kulcsomat egy kolléganőnek, hogy szedjen le róla valamit, és ott figyelne rajta a "Lesbian Kamasutra" c. mappa.

2011. december 19., hétfő

Aranyvasárnap

Eszembe jutott, hogy már kevesebb mint egy hét van Karácsonyig. Kata tesójáéktól megkaptuk a karácsonyi üdvözlőlapot; postán küldték el, Nagykarácsony postahivatalának bélyegzőjével ellátva kaptuk kézhez. Kíváncsi lennék, hogy tényleg elviszik-e a leveleket Nagykarácsonyra, ahol az ottani postáskisasszony álmos szemmel nyomkodja rá hajnali kettőig a bélyegzőt a levelekre, vagy csináltak ezer bélyegzőt, és szétküldték a postahivatalokba, ahol csak ráütik (gondolom felárért), mielőtt menne a többi közé. A kolléganőim másról sem tudnak beszélni, csak, hogy ki mit tervezett az ünnepi menübe. Nem értem az izgalmat, Kata szüleinél 10 éve halászlét eszem, túrós csuszával, meg diós és mákos bejglivel. Kata azt mondja, hogy nem emlékszik rá, bármikor is más lett volna a karácsonyi ebéd.

2011. december 13., kedd

Melléduma

Múltkor a rádióban, csak úgy fél füllel hallgatom, hogy valami kormányzati fószer nyilatkozik: "... a magyar kormány számára prioritás a munkahelyek számának megőrzése, sőt akár emelése is." Mivan? Hová lett az egymillió új munkahely? Már mikor meghallom "népünk bölcs vezérének" hangját, hogy azt mondja "mondjuk ki nyíltan", na, akkor tudom, jön valami mellébeszélés. Mert már az ember gyanakszik, különösen, ha valami "véletlen" nagyon jól jön valakinek, vagy valami egyébként nem igazán érthető. Mit például Jacques Chirac büntetőpere.

2011. december 10., szombat

Még élünk!

Még élünk, csak én tűntem el kicsit. De ma leadtam az utolsó két beadandómat. Erre a hétre. Jövő keddre kell még egyet. És akkor már csak kettő marad. Rettenetes. De legalább holnap pihen... pihenésképpen könyvet szerkesztek majd, mert azzal le vagyok maradva iszonyatosan. Ma viszont blogolok egy kicsit. Egy csomó dolog kimaradt közben, amiről már nem is fogok írni. Tesóm levágta rövidre a télapószakállát, tíz évvel fiatalabbnak néz ki, de nem ezért, hanem, hogy a fogorvos megtalálja a száját. Katával összevesztünk, aztán meg kibékültünk. Nem fogjuk 180-as árfolyamon végtörleszteni a svájci frank hitelünket, nem ad kölcsönt rá egyik bank sem, mert szerintük nem keresünk eleget. Meg ilyesmik.

2011. december 5., hétfő

Szegény Mikulás

Szegény Mikulást nagyon sajnáltam. Bementünk a multihoz, majd elmesélem miért, az is szép történet, és láttuk szegény öreget. Ült a kissámliján, előtte hosszú, tömött sorokban a gyerkőcök, és mindegyik énekelt neki. Nem egyszerre, egyenként. Akiket hallottunk, egyik se a Kodály-módszerrel tanulhatta az ének-zenét, mert olyan falsok voltak, ami már az én fülemet is hasogassa. Mondtam is a gyerkőcnek, hogy szegény Télapó szerintem revolverért kotorászik a zsebében, csak még nem tudni, hogy magát lövi főbe, vagy a soron következő gyereket. Mondta Fecó, hogy mehetünk tovább, nem akar beállni a sorba cukorkáért. Tessék kérem, így kell egészséges életmódra nevelni a gyerekeket!