Szegény Mikulás

Szegény Mikulást nagyon sajnáltam. Bementünk a multihoz, majd elmesélem miért, az is szép történet, és láttuk szegény öreget. Ült a kissámliján, előtte hosszú, tömött sorokban a gyerkőcök, és mindegyik énekelt neki. Nem egyszerre, egyenként. Akiket hallottunk, egyik se a Kodály-módszerrel tanulhatta az ének-zenét, mert olyan falsok voltak, ami már az én fülemet is hasogassa. Mondtam is a gyerkőcnek, hogy szegény Télapó szerintem revolverért kotorászik a zsebében, csak még nem tudni, hogy magát lövi főbe, vagy a soron következő gyereket. Mondta Fecó, hogy mehetünk tovább, nem akar beállni a sorba cukorkáért. Tessék kérem, így kell egészséges életmódra nevelni a gyerekeket!

Aztán a Télapó előhúzta a kezét a zsebéből. Mobiltelefon volt benne. Olyan messze voltunk, hogy nem hallottunk semmit, de mondtam, hogy én tudok szájról olvasni, és "szinkronizáltam" a beszélgetést:
- Helló Rudi, te vagy az? Mizu, jól vagytok?
...
- Hogy micsoda? Rendőr?
...
- Mi az, hogy tilosban parkol a szán?
Na, ekkor már mondta a gyerek, hogy hagyjam abba, mert bepisil. De még nem volt vége, elememben voltam.

Igazából azért mentünk a boltba, mert a múlt héten az anyja vett a gyereknek (a papától megörökölt telefonjába) memóriakártyát. Otthon belerakjuk, erre nem működik. Sőt még a telefont is össze-vissza elállítgatta. Mondtam, hogy ez utóbbi inkább a gyermek lehetett, nem a kártya, de ők biztosak voltak benne, hogy valami vírus, vagy ilyesmi a bűnös. Persze az én telefonomban semmi gond nem volt az új kártyával, így rákerestem a neten. A telefon szép, csili-vili, csak éppen az SD kártya ne legyen SDHC és max. 2 GB, amit megeszik. Persze akkor sem ők voltak a hibásak, az eladó adott rosszat. És menjek, cseréltessem vissza én.

A gyerekért mindent, fogtam Fecót, mentünk a boltba. Persze rohantam, hogy ottérjem még a suliban, a kerti, favágós ruciban, a hajam merő kóc, a kályhába előtte gyújtottam be. Még egy koromcsík is volt az arcomon, Fecó szólt, hogy töröljem le. Mondtam minek, figyeljél! Mentünk az ügyfélszolgálatra, mondtam a bamba Barbi kislánynak, hogy "Háelóka, figyu, itten váttük a gyáreknák ja mámórija kárgyát, de hijába pákógáttyuk a tálefonnyába, a nám szól! A száomszéd az illen intárnetguru, az aszonta, a zesdé kárgyábú nem köüll a hácé csak a esdé, mág ho a káttő giga ippeg elég lött vón, nám köll a nígy mer aszt nám eszi mán."

Fecó nézett nagyon, majd kiesett a szemén, hogy milyen mucsai lettem. A csajszi meg ijedtében majdnem lenyelte a rágóját. Megcsinálta rögvest a visszavételi papírokat, és mondta, hogy vásároljuk le az árát. Na, kapott tőlem, hogy a kisebb kártya tuti olcsóbb lesz, nehogy már benyeljék a lóvét, tessék kipengetni a maradékot, mer' baj lesz. Elment a pénztárhoz, és letárgyalta, hogy visszakapjuk kápéban a különbözetet. De ezzel még nem volt vége, az új kártyát visszavittem hozzá, hogy rakja bele a telefonba, az a biztos. Kibontani alig bírta a műkörmeivel, aztán meg, számoltuk!, tizennegyedik kísérletre sikerült belehelyeznie a telefonba a kártyát. Hazáig röhögtünk.

És, hogy igazán gonosz legyek Télapóval, itt a borderlájn közösségi mikulásos történetem is.

(A feladat a következő volt: Írjatok rövid történetet, verset, esszét, mindegymit, amelyben a következő szavak szerepelnek: Mikulás, manikűrkészlet, macskaajtó, marijuana, globális felmelegedés, fekete retek és colon kúra. Mindegyik szónak szerepelnie kell!)

Piros sapkás, nagy darab, ősz szakállú fickó nyögdécsel a kettes belen. A röntgenről küldték fel kolonoszkópiás vizsgálatra. A doki, kezében a röntgenképpel nagyon röhög.

– Jóember, mi az isten történt magával?

– Jaj, ne is kérdezze doktor úr! A nyugdíj mellé kell valami kis mellékes, hát elmentem Mikulásnak egy futárszolgálathoz. Tudja, csak ilyen ünnepi kisegítőnek. Ez már a harmadik napom, eddig nem volt semmi probléma. Néhány kisgyerek azt hitte csak kamu a szakállam, és megpróbálták lerántani. Egy 90 éves nagymama meg el akart csábítani, de szerencsére megúsztam. Ma viszont kaptam egy pici csomagocskát, hogy kézbesítsem ki egy harminc körüli fiatalembernek. Nem volt benne semmi gyanús, miért ne kaphatna ajándékot.

Nagyon kedvesen fogadott, beinvitált, hellyel kínált, hozott egy csésze forraltbort is. Elbeszélgettünk, aláírta az átvételt, sőt megkínált egy cigivel. A rosseb tudta, hogy marijuana van benne. Meg, hogy a csomagban manikűrkészlet. Amitől megsértődött a fickó. Kibontotta a csomagot, és elkezdett óbégatni, hogy a mocskos anyját annak a szemétládának, majd megmondja ő, hogy kinek a körme alatt virít a fekete retek, azzal elkezdett hadonászni, meg ordibálni, hogy vigyem innét ezt a vackot. Mondtam, hogy én kézbesítettem, innentől az övé, csináljon vele, amit akar, és indultam volna, de a fránya forraltbor meg a marijuana megtréfált, és úgy elszédültem, hogy pár lépés után zakóztam egy hatalmasat.

Neki a bejárati ajtónak. Nem törtem össze magam, mert alul volt rajta lyuk. Viszont a fejem beszorult a macskaajtóba. A fickó meg óbégat, hogy a francba velem, a francba az ajándékkal, és, hogy akár fel is dughatom magamnak. De nem várta meg, hogy mit szólok az ajánlatára, ő maga intézkedett.

Jaj, nagyon szégyellem magam ettől a vizsgálattól. Bár, amióta van ez a globális "felmelegedés", állítólag nem olyan ciki, ha az egyik férfi a másiknak a seggében tesz-vesz. Mondja doktor úr, nagyon fog fájni? Rosszabb lesz, mint a colon terápia?