Oldalak

2011-12-23

Magyar grammatika

Fészbukon írta valaki, hogy van egy olyan oldal, hogy "Kérj egy idézetet a 10 éves Magyar grammatikából!", és milyen jó, mert egy szót se lehet érteni belőle, de annyira, hogy az már röhejes. Gondoltam, én is röhögök egy jót. De nem jött össze. Egyrészt, mert én rohadtul értettem, másrészt meg nem találtam viccesnek, hogy egy ilyen című könyv ilyen mértékig érthetetlen egy magyar ember számára. Persze, hogy ez a szerzők, az átlag magyarok, vagy az oktatás hibája, az további elemzést érdemelne.
Ez volt a "legszebb" idézet: Az affixumok relatív zártsága pedig azt jelenti, hogy a tövek és a toldalékok osztálya közötti határ nem merev. Az affixumok ugyanis gyakran önálló szóból keletkeznek (a fordított folyamat igen ritka), s egy adott szinkrón metszetben éppen az átmenetiség jellemzi őket.
Igazából ez nem is olyan durva, ha az idegen szavakat lefordítjuk belőle. Az affixum az olyan toldalék, amivel a tőszavainkat feldíszítjük, mint egy karácsonyfát (hogy valami aktualitása is legyen ennek az írásnak). Ilyen dísz a képző, a jel, a rag; gondolom ezek ismerősen csengenek. Persze szokás ezt még cifrázni, mert az affixum lehet
* szuffixum: a szótő után jön, a magyarban ez a leggyakoribb, pl. szép-ség.
* prefixum: ami előre jön, mint például az igekötő, meg-szépül.
* infixum: ami beékelődik a szó közepébe. A magyarban ez nem divat.
* cirkumfixum: körbeveszi, azaz elé és mögé is kerül, mint a felsőfok, leg-sze-bb.
A szinkrón azt jelenti, hogy egy időben kell vizsgálni több dolgot, a diakrón meg azt, hogy nézzük meg, hogy hogyan volt valami eltérő időpontokban.
A toldalékok keletkezése önálló szavakból sem egy ördöngösség. Leves + benne -> leves+benn -> levesben. Fordítva ritkább. Mondjuk a melléknevek felsőfokából a leg- önállósult, és használjuk úgy, mint pl. a "Legek könyve". Tehát a tövek és a toldalékok nem válnak szét élesen. Önálló szavakból jelenleg is alakulnak ki toldalékok. A -fajta, -féle, -szerű utótagok helyesírásában nem véletlenül szoktunk elbizonytalanodni. Önállóan már csak a fajta használatos, a másik kettő már nem, ugyanakkor a megnevezésük (képzőszerű utótagok) is jelzi, hogy nem "rendes" toldalékok, csak olyasfélék. És, hogy ez napjainkban is alakul, pillanatnyilag átmeneti helyzetben vagyunk, amikor a leg önálló főnév lesz, a -fajta meg képző, de még nem szilárdult meg teljesen, szóval ettől jellemzi ez a kettőt az átmenetiség ebben a szinkrón metszetben.
Van ebben bármi bonyolult?

9 megjegyzés:

Proliblues írta...

Ha úgy magyarázzák, ahogy te, akkor nincs. :)

Tyúk írta...

Attól a ponttól kezdve, hogy az x-betűt tartalmazó kifejezéseket nem kell megnéznem a szótárban, semmi baj vele.

AncsaT írta...

Az előző három postomra nem jött komment. Gondolkoztam, hogy mivel kelthetném fel az érdeklődést. Látom, ha egy leszbi blogon a nyelv használata a téma, az mindjárt izgalmassá válik. :D

QuaoaR/ex-Fricc írta...

;P
(Egyébként tényleg egyszerű ez, csak a Nádasdy Ádám-féle Bevezetés a nyelvtudományba c. kurzust kell választani. :D)

AncsaT írta...

Ha az ELTE-re járnék, biztos beültem volna az előadására, de Szegedről nem olyan egyszerű ezt megoldani. Neked látom sikerült, mert a "Nádasdy Ádám-féle" helyesírása nem fogott ki rajtad. :)

QuaoaR/ex-Fritz írta...

A helyesírást haddjuk... :')
Nekem ez a bácsi jutott: http://gps.host-ed.net
SZTE-n is van pár nagy nyelv-ész, hm? :)

("Látom, ha egy leszbi blogon a nyelv használata a téma, az mindjárt izgalmassá válik." -> "Használd a nyelved!" címmel máris százas olvasottságot zsebelnél be. Mondjuk, így is elég "bulváros" címeid vannak. ;))

AncsaT írta...

Jaj, ez olasz! :) Nálunk is van egy, akinek az egyik szakja az olasz volt, a diákok mind angolul tudnak, van, aki németül, erre folyton olasz példákat kapunk, olasz összehasonlító nyelvészetből olyan perfektek leszünk lassan, hogy csak na. :))

A százas olvasottság az így is meg szokott lenni, még a gyengébb napokon is, mikor már 3-4 napja nem tettem ki új postot. :) Nem tudom, hogy a bulváros címek miatt-e, de az igaz, szoktam igyekezni, hogy lehetőleg "ütős" címet adjak. :)

A.P.M. írta...

Atyaég! Feltört néhány elfeledett emlék a fősuliról! Valahogy soha nem bírtam megszeretni a nyelvészeti órákat, pedig relatíve jó tanáraim voltak. Az magyar és a világirodalom órákkal meg az volt a bajom, hogy soha nem a kötelező műveket és a hozzájuk csatlakozó szakirodalmakat olvastam... Valahogy mindig az utamba sodort az élet egy jobb könyvet, meg egy pipec sörözőt :)

AncsaT írta...

A nyelv szerintem méltatlanul elhanyagolt terület, és borzalmasan rosszul oktatják. Nem értik a jelentőségét. A nyelv a gondolkodásnak nem a terméke, hanem az eszköze. Sokak gondolkodása elsősorban verbális alapú. (Én nagy részben képekben is gondolkodom, de mint kiderült, ezzel nem mindenki van így.) Akinek a nyelvről való ismeretei hézagosak, annak a gondolkodása se lehet olyan tökéletes, mint megfelelő nyelvi háttér birtokában lenne. Az intelligencia növelésének leghatékonyabb módja, ha nyelvi ismereteket adunk át.

Megjegyzés küldése