A múltkor az önbecsülésről írtam, amiben említésre került a mellbevágó kérdés is. Mellbőségünk (-formánk), mint az önbecsülés tényezője. Noha ez csak az egyik gondolat volt, a kommentek kizárólag erre koncentráltak, így ez a (test)rész úgy gondolom, megérdemli, hogy külön foglalkozzunk vele. (Egyébként pedig számítok rá, hogy itt meg a hozzászólások csakis a belső értétekről szólnak majd.)
Engem kicsit meglepett az a nyíltság, amivel egy publikus fórumon nyilvánosság elé tárta mindenki az általa hordott fehérnemű méretét. Mint a fiúk, amikor azt tárgyalják, hogy kinek hány centis a f*sza. Illetve nem, mert itt szerintem senki nem toldotta meg a valót. :) Az az állításom viszont alátámasztást nyert, hogy senki nem elégedett maradéktalanul. A-tól C-ig nagyobbat akarunk, D felett meg kisebbet.
Hogy az önérzet, a büszkeség és a kebelméret közt van összefüggés, azt szólások is jelzik. A rátarti, "nagy mellénnyel" mondja a magáét, és közben "dagad a keble a büszkeségtől". Biztos tudtok még ilyeneket. Meg ahogy a zuhanyzóban lopva egymásét méregetik a srácok, mi is, bár talán kevésbé lopva, nézegettük tornaóra előtt és után, hogy kinek mekkora. És a hangadók, valamilyen "véletlen folytán", pont azok lettek, akiknek sikerült alaposan kigömbölyödniük.Katámmal ha csúnyán összeveszünk, és elkezd durván beszélni, felfújom magam. Közel lépek hozzá, kihúzom magam, hogy fölétornyosuljak, nagy levegőt veszek és kidüllesztem a két számmal nagyobb melleim. Ilyenkor először hátralép, majd kakaskodva lábujjhegyre áll, és csípőre teszi a kezét, amitől a vállai nagyobbnak látszanak, de a mellméreten ez ugye nem sokat segít. Ha pedig azt akarom, hogy végképp elfajuljon a helyzet, mert mondjuk Fecó úgysincs otthon, és esély van egy dühös-marcangolós szexelésre, akkor átmegyek aljasba. A mutatóujjammal böködni kezdem a szegycsontját minden egyes "te" szónál, abban a mondatban, ahol egyszerre nevezem szellemileg visszamaradott csitrinek, és célzok rá, hogy egy évtizeddel idősebb nálam.
Az összefüggés, ha van egyáltalán, nem triviális, és sok más tényező is beleszól, de szívesen olvasnám hozzászólásaitokat olyan témákban, mint a nőközösségeken belüli rangsor és a két lány párkapcsolatában jelenlévő dominancia, és ezekhez viszonyítva a mellméretek különbsége.
11 megjegyzés:
Á, nincs ilyen rangsor, csak ha a mellméret kellő önmenedzseléssel jár. Nálunk a melóban a királylány Kitty dominál, aki tök lapos, kb. 85AA mérettek, de ő egy papírlapot arrébb nem tesz, és elvárná, hogy mindenki az ő hangulatához igazodjon és mindenki ugorjon, ha segítségre van szüksége. A következő mellméret Marika, olyan 75a-b, kifejezetten szervilis nőszemély, keresztezve egy viperával, nem sok vizet zavar, leszámítva, hogy az agyunkra megy, annyira ostoba. Utána jövök én a 75C-vel, aktív, lobbanékony emberként mindig zajlik körülöttem az élet, amitől a többiek valószínűleg már agybajt kapnak, elég fárasztó lehetek, és folyton veszekszem a főnökkel. Sziszi imádja a stílusomat, ő elismer engem "főnöknek", olyan 80E mérete lehet, gyönnnyörű cickója van (erről már írtam a blogomban, amikor kifejtette Sziszi, hogy szexelne velem - hát én is vele...). Na, hol tartottam. Szóval elvileg Sziszi lenne a domináns, de ő teljesen normális. Határozott, nyílt, egyenes ember, de szerény.
És ha négyen nők ott vagyunk egy szobában pl. névnapozás alkalmával, ahol ott a többi pasi. Kb. úgy néz ki a felállás, hogy Kitty próbál királylánykodni, de fiúk átnéznek rajta, Marika ugye meghúzza magát a sarokban, mintha milyen kurva szerény lenne, őt szintén nem veszi észre senki. Aztán ott vagyunk mi Sziszivel, Sziszi a nagy csöcsikéivel és a végtelenül kedves természetével, én meg a közepes dudáimmal és a vagány-dögös szerkómmal meg a hülye dumáimmal, és gyakorlatilag mi ketten létezünk nőként a férfiak számára. Ez nagyobb társaságban is így van. Pl. konferencián Sziszinek meg nekem elég ott állni és mosolyogni, hétszentség, hogy hozzánk jönnek oda a cégvezetők, nem a peckes királylányhoz .... de nem vagyok benne biztos, hogy ez mellmérettől függ. Inkább attól, hogy Sziszi meg én nem akarjuk mindenáron magunkra vonni a figyelmet, jól elröhögünk ott magunkban, de lehet hogy éppen ez a vonzó, ahogy ott szeleskedünk és összetoljuk a cicinket, hihihi :)
Bocs, nem olvasom át, mert akkor biztos nem küldom el.
Ez nagyon jó, köszönöm. Most megyek áttúrom a blogodat az említett írás után. :)
:) Nem nagyon kell túrni, a "csajozás" címke alatt van.
Megtaláltam. Már többször megjegyeztem, hogy kezdetben azt hittem, én vagyok bonyolult, meg a körülményeim, de aztán folyamatosan meggyőztök róla, hogy nem is, mert hozzátok képest én még unalmas kispolgári életet élek. :)
Nyugi, mindenki így van ezzel ám :)
Ja, Ancsa, nem is mondtam, mekkorát nevettem, amikor elküldtem ehhez a bejegyzésedhez a fenti első kommentet (cici rangsor), Ugyanis képzeld, az volt a szóellenőrzés, hogy NONSIZE
hihihi :))))
Mocsok gugli, mindig figyeli a tartalmat!
Egyszer kíváncsiságból teszek reklámblokkot, hogy lássam, miket tart az írásaim témájához illőknek. Vagy nagyon röhögni, vagy nagyon háborogni fogok. :)
Tyúk munkahelyén az van, hogy sok a nő.
Szöszi vezet. Töltöttgalamb alkat, hatalmas, mondom: HATALMAS mellek, ráadásul lasztiformájúak. Őrmesteri modor, mindent tud, csak ő tud, mindenki más szar.
Méretben én vezetek, de én úgy verem vissza a férfipillantásokat, mint a velencei tükör, olyannyira, hogy már nekem nyújtják a pezsgős- és borospalackokat kinyitni - tehát engem is férfinak tekintenek.
Az önbizalmam... Hát az van, hogy a nullához konvergál. Kivágottban 300%-os. Tipikus, hogy ha rosszul érzem magam, akkor a meglévő méreteimet néhány számmal is képes vagyok nagyobbnak láttatni.
Van Legidősebb Kartársnő. Pici, gömbölyded, dudailag erős 90C, ő gyakorlatilag mindenhez ért úgymond. Az önbizalma egy 50 éves élettapasztalattal rendelkező nőé. Mindent megold, nem AKAR tetszeni senkinek, csak az urának.
Van a Latincica, aki hű, de neki olyan 80C-je lehet, de mindig kint van és felpolcolva, tehát a szemmérték csődöt mond. Ez az átlagméret, nem?
Ő amúgy csendes, a világért sem tenné-venné magát, csak simán kedves, simulékony. A cickói mindig közszemlére vannak téve, a mínusz 12 fokos télben is.
Van a tyúkica secret crush-ja, akinek pici de hetyke, ő főnök, úgy is viseli a pici-de-hetykéit mint egy főnök, dülleszt, és mindenkinek folyton a mellbimbóira téved a pillantása (nemre és korra való tekintet nélkül). Önbizalma fergeteges.
Végül Indián Hercegnő. Picikék, de annyira, hoy az A-kosaras push upban is csak valahol vannak a cickói. Nem szereti őket, mert meggyötörte a szoptatás, a sok fogyás meg ilyesmi. Önbizalom nulla, ezt iszonyú agresszivitással és kőfejűséggel kompenzálja.
Plusz egy: az apácatermészetű és külsejű Tanárnéni. Melle alig, valóban a jelentéktelen méretű, amelyről azt gondolom hogy vagy hatalmas mellbimbó (mell nélkül), vagy nagyon pici mell, ami a mellkasát domborgatja. 11 évesen hordtam ilyet.
Attól is pirul, hogy megdicséri az ember Secret Crush szoknyáját és az alatta tartózkodó combokat. Ha durva pirulás van, akkor még agresszív is, és ránk szól.
Van még a főnök, de ő ebben nem vehet részt, hiszen eleve főnök, tehát eleve ő az alfanőstény, ha hintaló leszek is.
Azt hittem, hogy nincs köze a mellméretnek a rangsorhoz. Bakker, de van. Hmm.
Köszönöm szépen az elemzést. A kutatási hipotézis lassan igazolódni látszik. :) Remélem kapunk még néhány közösségvázlatot, és várunk párkapcsolati leírásokat is.
hát nálunk én vagyok a lapos. kicsi vagyok, vékony így alkatilag deszka. (mondjuk seggem még éppen van)A kosarasat hordok. még a saját húgom is cikizett vele, de aztán ráhagytam és a védjegyemmé vált és mostmár nem igazán izgat, csak ha ebből kifolyólag nem találok magamra semmi ruhát .
Viszont volt egy barátnőm (csak barátilag) akinek azért voltak elég nagyok és nagyon hangsúlyozta őket. volt hogy nem vett fel rendes pólót, csak ilyen cipzáros felsőt, meg egyszer egyik órán a fülembe súgta, hogy nincs rajta melltartó, aztán meg nagyon örült magának, hogy egész nap figyeltem. Aztán meg nekem nyafogott hogy ő milyen lapos...
Viszont bármekkora mellei vannak ő mégis tucat lány. olyan se csúnya, se szép. Én meg laposan is megtaláltam magam, nem szégyellem, és van saját egyéniségem. Így én úgy gondolom hogy magában a nagy mellek is értéktelek, ha nincs mögötte semmi.Elena37
A külső csak külső. Értékkel mások ruházzák fel. Mert mondjuk E.T. bolygóján a legdögösebb fehérneműmodell csaj is fertelmesen rondának számítana. :)
Persze alábecsülni sem szabad a testi jegyek fontosságát. Csak tudni kell a helyét, a valódi értékét ezeknek a dolgoknak. A szombat esti buliban, egy félhomályos szórakozóhelyen, ahol üvölt a zene, és esélytelen az egzisztencialista filozófiáról eszmét cserélni, valószínűleg a D kosaras melltartó az adu ász.
Viszont világosban, ha nem csak szexelni akar az ember, a mellméretnél sokkal fontosabb lesz a másik gondolkodása, műveltsége, az ízlése, hogy mit szeret, mit nem. Ha meg még együtt is akarunk lakni valakivel, akkor az, hogy hogyan főz, mennyire házias, képes-e rendet tartani maga körül, mennyire hajlik a kompromisszumra, mi a hozzáállása a pénzügyekhez, mennyit alszik, mikor fekszik, mikor kel, stb.
Ha meg valakivel alaposan összegabalyodott az ember, a külső elveszti a jelentőségét. Engem világéletemben lenyűgöztek a barokkos formák, a szőke, kékszemű cicababák. Mégis, nincs az a playboy nyuszi, akiért a barna, AA-s csajomat elcseréljem. Mert itt nem a méretekről van szó, hanem a lassan 10 évünkről, az életünkről, a jóról, rosszról, amit együtt átéltünk, arról, hogy számíthatunk egymásra, hogy bízhatunk a másikban. Ez így elég nyálasnak hangzik, de ezek a dolgok időtállóbbak, a korral nem öregszenek, nem csúnyulnak meg. Sőt.
Megjegyzés küldése