Dina leoltotta a bloggervilágot. Ugye én imádom az osztálybasorolást, és humoros is, hogy mindegyik típus megkapja a magáét, de talán kár volt példákat hozni. A legpozitívabb a "Zseni" típus, ez ugye maga Dina és a két legjobb haverja, Mamzel és Mage. (Csak ők ketten vannak linkelve az oldalsávján. Mamzelnél meg csak Dina és Mage. Mage blogján meg csak Dina és Android. Beltenyészet.) De oké, ez még a határon van, ráadásul van nekik mire szerénytelennek lenni. A legnegatívabb kategória az "Unalmas". Ide került Agnus is. Aki pedig nálam oldalsávos, éppúgy mint Dina és Mamzel.
Ez kicsit olyan, mint az ananászt és a kelkáposztát összehasonlítani. Pilinszky verseit és Vavyan Fable-t. Annyira más műfajok, ráadásul az ízlés területére tévedtünk. Pilinszkyt hoztam példának, és őt például én kifejezetten nem bírom. Viszketni kezdek, ha olvasni próbálom. (Jó, olyan nagyon sokszor nem kísérleteztem vele, de elég is volt annyi.) Ennek ellenére, nem mondom, hogy sz*r költő. Nem mondom, mert gyanítom, hogy igazából nem az, csak nekem nem jön be.
A másik "Unalmas" Zetor Leila. Aki egyébként GoldenBlog díjas volt. 2005-ben közönségdíj, 2007-ben 2. hely. Mamzel vadiúj blogdizájnja a GB miatt készült. Ő tavaly "csak" 7. volt, és azzal kampányol, ha idén dobogós lesz, feladja az inkognitóját és író-olvasó találkozót tart, ha meg első helyezett lesz, még bulizni is meghívja pár olvasóját.
A Nők aloldalon van egy interjúrovat. Mamzel után Zetor Leila volt a következő alany. Előtte kettővel meg Agnus. Mage egy bejegyzésében ír az interjúkról. Hogy úgy mondjam kritikusan. Két példát említ, az egyik Agnus, a másik Isolde, aki egyel előzte Mamzelt az interjúk közt. Aki persze a pozitív példa. És érdemes olvasni az interjúk kommentjeit is. Mamzel adatesz Agnusnak is, meg Leilának is. Pedig szerintem nem féltékeny, mert miért is lenne, csak mintha irritálná, hogy valaki olyan nagyon "más". (Most itt nem olyan "másság"-ról van szó, ha valaki itt "látens más" lehet, akkor az pont Mamzel.)
Nem akarok összeesküvés-elméleteket fabrikálni, de ez kicsit összehangolt támadásnak tűnik a konkurrencia ellen. Na mindegy, csak böki a csőrömet a dolog. Mert Dina és Mamzel is nagyon jók nálam, mint bloggerek, mint íráshoz értők, de mint emberből ez levon belőlük. Állásfoglalásként mindjárt felveszem Zetor Leilát is az oldalsávomra. És igen, most aztán látszik, hogy én "Vérnyomás Alapú" vagyok.
37 megjegyzés:
A bloggeretikettnek talán egyik alapszabálya, hogy ne személyeskedjünk, nem?
Ty
Ja, bele is kéne írnunk. :) Csak lusta vagyok foglalkozni vele.
Mindjárt olyan flame lesz itt...
Nem gondolom, mert akik flémelnének, azok szerintem nem járnak ide. És ráadásul ahhoz ketten kellenek. Lásd az Evangélium c. bejegyzést. Oli jött beszólni, és a végén milyen jól elbeszélgettünk. Senki nem anyázott le senkit. Mert nekem ilyen kulturált olvasóim vannak. :)
Ebben van valami. Az én férjemet is valaki leautistázta a szenthalmos beírásomban, de én az ilyenre még a fáradságot sem veszem, hogy reagáljak. Hadd legyen boldog, hogy de beszólt :)
Flame on
A Fantastic 4 Fáklyája a legnagyobb flémer. :D
szemtelen tyúk tévéműsoros besorolása valamivel szimpatikusabb volt ;)
Ott is az történik, ami itt történt: http://zseer.freeblog.hu/archives/2010/06/29/modoros_emigransbe/
Az sértődött meg, aki magára vette, mert oka volt rá.
Egyébként tényleg kurvára ellenszenves, de gyáva vagyok odakommentelni Dinának. Eddig szerettem a blogját, de ezzel most sajnos elérte, hogy sztakítsak vele.
Sliver: És korrektebb is. Őnála a bloggerek sorolták be magukat. Önként és dalolva. És közben senki nem sértődött meg.
Névtelen: Persze, igazad van, valószínűleg Agnus és Leila elég magasról tesz erre az egészre, nem hiszem, hogy Dina véleménye volna nekik az etalon. Én a magam részéről azon pöccentem, hogy Agnus írásai nálam jók, én találok benne szellemet, és ha tényleg üres szöveg volna, akkor én is ilyen üres lennék, mert hogy nekem tetszik. Tkp. én éreztem magam leszólva. Egyébként az interjú kommentjeiben Mamzellel meg is tárgyaltuk, hogy marhára nem egyezik a véleményünk.
A magam részéről adtam egy feketepontot Dinának. A vitriolos írásai jellemzően szórakoztatóak, inkább, mint bántóak, ezért nem mondom, hogy nem olvasom többé. De már van egy feketéje. :)
Tyúk (az előző névtelen nulla is én voltam, bocsánat).
Nekem elég egy ilyen post és többé nem olvasom a delikvenst, főleg, akinek Leila unalmas, mert én már évek óta imádom.
Ha a tejre az őszibarack taccsan, attól még nem zárom ki valamelyiket az étrendemből, csak nem vegyítem őket. (És a továbbiakban óvatos vagyok a tejjel, mert tudom, hogy az őszibarack az amelyik jobbat tesz a szervezetemnek.)
Egyébként az "Unalmas" nem azt jelenti, hogy unalmas, a leírás inkább az "üresfejű" definíciójának tűnik. Az a helyzet, hogy én is hajlamos vagyok túlértékelni a koponyám beltartalmát, de ha valakit valamilyen skálán magam alá találnék pozicionálni, akkor is inkább úgy fogalmaznék, hogy "eltér az érdeklődési körünk". Leila matekos megfogalmazása igazán a szívemhez szólt, mikor az interjú kommentjei közt azt írta, "más koordinátarendszerekben mozgunk". Valaki pontosított, hogy "más nívón", ami az emberségre, kedvességre, stb. igaz is.
De lássuk be, fogalmazás- és kifejezőkészség terén Mamzel a kommentjében egy gyöngyszemmel ajándékozott meg minket. Kettő mondatba sikerült beletennie egy tulajdonképpen lehengerlően igaz állítást, miszerint nem ő állította magát mércének, hanem a többiek mérik őhozzá más bloggerek teljesítményét, és úgy megdicsérnie Lillát, ami felér egy halálos sértéssel. Azt írta, szép a haja. Ebből ugye bárki levehette, hogy, ha Leilán valami olyasmit keres, amiről elismerően tud nyilatkozni, akkor azt kizárólag a koponyacsontján kívül találhatja meg.
Odaadnék egy okosságpontot egy ilyen hajkoronáért, komolyan. Az enyém vékonyszálú és kevésbé dús. Már csak azért is, mert tanulni egy egészen kicsit könnyebb, mint a génállományomat kalibrálni.
Ancsa, lehet, hogy másokra gondoltál amikor fléjmelőket emlegettél, de én járok ide.
Tudod mi a különös?
Hogy a bejegyzésem tartalmát senki sem támadja. Az írásban azt vizsgálom, hogy milyen motivációk vezetik a bloggert, és mikor ír bejegyzést.
Te is vállalod, hogy ez -a felosztásom szerinti- Vérnyomás Alapú Bejegyzés. Kár is lenne tagadni.
Mellesleg kedvelem a Vérnyomás Alapú Bejegyzéseket, hiszen benne van a szerzőt motiváló érzés, és átjön a sorokon. Ami hatásos író terméket eredményez.
Szóval a bejegyzés tartalmát senki sem támadja. Mert mit is állít?
Azt, hogy a Tematikus Blogger, akkor ír, ha új, témájába vágó linket dob a Gugli.
Hogy a Pénz Alapú Blogger eladni szeretne.
Hogy az Unalmas Blogger megír bármit ami az eszébe jut.
Hogy a Zseni lenézi ezért az unalmast, és úgy általában a Zseni nagyképű. (Ez egy belső saller, amit magamnak és a barátaimnak osztok ki.)
Ezekre senki sem mondta, hogy másképp van, és ne lenne igazam. Tehát tulajdonképpen a valóságtartalmat mindenki jóváhagyja. Kizárólag annyi az érv, hogy miért írtam le.
(Azért írtam le, mert blogger vagyok, és így gondolom.)
Annyi történik, hogy jön a "jujjujjuj, miért bántod?".
Ez a bejegyzés is ebbe a védelmi reakcióba tartozik.
De kizárólag az Unalmas kategória résztvevőit védik így.
Kérdem én:
Ki fogja megvédeni a szintén példának hozott http://halak.blog.hu/-t?
Ki fogja megvédeni Mamzelt, amiért a Lusta, Sikerorientált Blogger kategóriába tettem a leabugyival.freeblog.hu blogját?
Ebből is látszik, hogy működik az általam kommentben kifejtett "szent tehén attitűd".
Nem vagyok biztos benne, hogy mindent jól értettem, ezért kérdeznék:
Tehát, kizárólag azért nem mondhatok (vagy mondhat Mamzel) véleményt Agnusról és Leiláról, mert Te nem tudod megfogalmazni magadnak, hogy miért nem szereted Pilinszkyt, vagy van ennek a tilalomnak egyéb oka is?
Az alapján állapítottad meg, hogy belterjes vagyok (vagyunk), hogy vállaltam azt a konfliktust, hogy - műfaji megfontolásból - nem linkelem vissza Mamzelt a blogomon (aki nagyon jó barátom, és akinek ez kifejezetten rosszul esett), vagy ennél az állításnál további, titkos körülményt is figyelembe vettél?
Miután Mamzel és Dina emberi értékéből levon, hogy Leilát és Agnust unalmasnak találja, Te magad jobb emberré váltál-e Leila linkelése által, és ezzel a cselekedeteddel sikerült-e az Univerzum egészére jellemző Jó-Rossz arányát visszaállítani a Dina bejegyzése előtti szintre?
Tényleg. Most látom csak, hogy le lett vonva az emberi értékemből, mert nekem nem tetszik Agnus, meg a Zetor.
Azannya.
Ha nagyon szépen kérem, nem lehetne visszaadni az emberi értékembe a levont részt?
Dina
Dina, Mamzel, Mage!
Először is teljesen meg vagyok lepve, hogy reagáltatok az írásra, és ez kellemes meglepetés, köszönöm szépen.
Megyek majd tételesen, csak pár dolog előljáróban. Ami idézőjelben van, az idézőjelesen van mondva és úgy is értendő. (gy.k. nem szó szerint, hanem képes beszédként, hasonlatként)
Névtelen írta: ... de gyáva vagyok odakommentelni Dinának. Olyan "vitriolos" stílusban tudtok "elbánni" azokkal, akik nektek nem tetsző módon és/vagy tartalommal kommentelnek, hogy vannak akik tényleg félnek megnyilatkozni.
Ráadásul, mint az oroszlánok, "falkában" "támadtok". :) Egy órán belül kommenteltetek nálam is mind a hárman. Félreértés ne essék, én nagyon örülök neki! De van aki egy ilyen "össztüzet" nem mer bevállalni, és ettől biztos nem fog benneteket jobban kedvelni.
A magam részéről nem Agnust és Leilát védem, nem szorulnak rá. Azt írtam, hogy én éreztem magam leszólva. Van egy olyan dolog, hogy kognitív disszonancia. Ez vázlatosan azt jelenti, hogy vannak hiedelmeink, véleményeink, és ezek között megbomlik az összhang. Valami nem kerek, és így valamelyik alappillére a gondolkodásunknak, cselekedeteinknek meginog. És ezt valamilyen módon helyre kell állítanunk. Mondok példát:
1) Én jó vagyok, okos, értelmes, van ízlésem, stb.
2) Nekem tetszik a ... folytatásos tvsorozat.
3) Egy számomra mértékadó forrás szerint a ... tv sorozat igénytelen, csak idióták nézik.
Ugye látszik, hogy a három üti egymást. Namost hogy lehet ezt feloldani? 1) pont az tuti marad. Naná, az énképünket nem engedjük csesztetni. Öreg hiba, de többnyire ez van.
A leggyakoribb a 2) pont kihajítása. A puhányok ideológiát gyártanak, hogy nekik nem is tetszik, sőt utálják, csak azért nézik, mert izé. Ha nem mazochista, akkor ez kamu. Tökösebbek meg leállnak, és nem nézik többet.
Független, öntörvényű arcok a 3) pontot lövik ki. Mert ugye mindenki hülye, csak én vagyok normális, és amit mondtam, az úgy is van, az hétszentség. Azaz, az eddig mértékként szolgáló forrásnak megkérdőjelezem a véleményét.
Dina az általam szívesen olvasott Agnus blogot leszólva, kognitív disszonanciát okozott bennem. Találgathattok, hogyan állítottam helyre a lelki egyensúlyom.
Dina!
Flémelők alatt olyanokra gondoltam, akik a balhé kedvéért írnak kommentet, nem pedig a gondolatok cseréjének igényével. Ilyenek eddig nem jártak itt, lekopogom gyorsan.
A bejegyzésed tartalmával senkinek sincs baja. Hogy motivációik alapján osztályzod a bloggereket, okos és szellemes meglátás. Hogy durván kifiguráztad az egyes típusokat, (de ha akarod, akkor legyen csak erőteljes irónia,) az önmagában nem baj. Hogy konkrét példákat hoztál az egyes típusokra, önmagában az sem baj. A kettő együtt viszont jónéhányunknál kicsapta a biztosítékot.
Hogy miért az "Unalmas" kategórán rágott be mindenki? Kiemelem belőle a motivációra utaló részt: hogy bizonyítsa önmagának, és a világnak, ő mennyire érdekes És mi a helyzet a zsenivel? A Zseni legfontosabb motivációja, hogy bebizonyítsa a világnak, általában véve ő mekkora arc. Az egyetlen különbség, hogy a "zseni" már meg van győződve önnön kíválóságáról, saját magának már nem kell bizonyítson. Legalább is, ami a motivációikat illeti, más különbség nincs. Androidus jelezte is neked, hogy szerinte ezt a kettőt össze kéne vonni. Ha tényleg csak a motivációk alapján akarod osztályozni a bloggereket. (Ebben az esetben viszont ti öten - Dina, Mamzel, Mage, Agnus és Leila - egy kategória vagytok. :P Ugyanazon okból, céllal írtok blogot mindannyian.)
Most nézzük az "Unalmas" leírását az előbb idézett félmondat nélkül: Az Unalmas Blogger majdnem minden esetben nő. Általában semmilyen gondolata nincs szegénynek. Ha végre eszébe jut valami, azt azonnal leírja, ... Sajnos ebben nagyot téved. Onnan nézve, ahol ő áll, persze igaza van, a semmihez képest az egy darab gondolat 100%-os fejlődési eredmény, ám a blogszférában az érdekességet mások gondolataihoz mérik. A mezőnyben pedig alulra kerül. Hiába, a gondolkodás is gyakorlás kérdése, a rutintalanok csak érdektelen hülyeségeket tudnak kihozni magukból.
Elég hosszú szöveg, és egy szó sincs benne a motivációról. Ellenben, ha valaki, a két példaként említett bloggerinával szembeni "színtiszta rosszindulat"-nak jellemezné, gondban lennék, ha cáfolni akarnám. A többiből ez a "rosszindulat" hiányzik, azért nem sikít miattuk a nép.
Mage!
Kétszer kezdtem el, és töröltem ki. Elmentem, ittam egy pohár vizet. Nem sört, mert ide tiszta fej kell. A legjobb az lesz, ha rólad nem lesz szó, szigorúan az általad írottakra hagyatkozom. A Dinának írott flame definíciómat felül kell bíráljam, mert a te kommented sem flame. Ahhoz kell a másik félnek a nyílt, leplezetlen és sértő bírálata. Mondok példát: Az "amit írtál az azért hülyeség, mert..." nem flame. Az "ilyet csak egy hülye írhat" viszont az volna.
Szintén nem flame, ha a másikat burkoltan tesszük hülyévé. Például felteszünk neki egy olyan eldöntendő kérdést, amire mindegy, hogy igennel, vagy nemmel felel, hülyét csinálunk belőle. Találkoztam egyszer egy könyvvel, az volt a címe, hogy "Az előfeltevések elmélete". Meglepetéssel vettem tudomásul, hogy a vicces állítás, mi szerint valakinek "azt sem szabad elhinni, amit kérdez", egyáltalán nem paradoxon. Mondatokba, kérdőmondatba is, lehet olyan állításokat csomagolni, melyek a mondat felszíni értelmezésében nincsenek benne. Ezek az előfeltevések. Mondok példát: A "Még mindig veri a feleségét?" kérdére mindegy, hogy igen vagy nem a válasz, benne rejlik, hogy a múltban, többször és rendszeresen bántalmazta a kérdezett az asszonyt.
Ennél most kicsit bonyolultabb receptet láttam működés közben, ami úgy szólt, hogy a vitapartner mondandójával kapcsolatban fogalmazzunk meg kettő darab eleve hamis állítást, hozzuk őket ok-okozati kapcsolatba, és kérdezzük meg, jól értettük-e? Ez zseniális, mert ha igen a válasz, a másik elismeri, nyílvánvalóan marhaságokat beszél, és hülyét csináltunk belőle. Ha nemet mond, akkor visszavonta a szavait, meghátrálásra késztettük, bebizonyítottuk, hogy revideálni kényszerül mindazt, amit korábban mondott, ergó, hülyét csináltunk belőle.
A) nem mondhatok (vagy mondhat Mamzel) véleményt Agnusról és Leiláról
Miért ne mondhatnátok? Mondhattok. Nekem meg szívem joga, hogy ezzel ne értsek egyet. És ezt le is írjam.
B) Te nem tudod megfogalmazni magadnak, hogy miért nem szereted Pilinszkyt
Miért ne tudnám? Csak nektek nem írtam le, mint a témához szorosan nem tartozó dolgot. De ha ez téged érdekel, szívesen: A költői képei nekem idegenek. Mást nem tudok tőle kívülről, ezért a Négysorosával példálózom. Miért a "Plakátmagányban ázó éjjelek"? Miért nem az éjjel magányos és a plakát ázik? Nekem ez túl van kombinálva, és nincs kedvem kibogozni.
Tehát, kizárólag azért A) mert B) ?
Mi van? A pilinszky verselemzéseknek mi köze van a bírálatra adott engedélyhez? Ha most komolyan venném a kérdésed, órákat agyalhatnék rajta, hogy vajon mi a fenét is jelent, vagy mit írtam rosszul, amit ennyire félreérthettél. De a kérdés igazából költői, és úgy fordítható magyarra, hogy "Mond Ancsa, akkor te most hülye vagy, vagy pedig hülye vagy?"
Pont azt emeled ki okként, - hogy Mamzelt nem linkeled, ami egyedül hiányzik ahhoz, hogy mindenki mindenkit alapon körbelinkeljétek egymást, - ami az egyetlen icipici szépséghibája a gondolatmenetemnek. Ettől függetlenül kijelented, hogy Mamzel jó barátod, ami egyáltalán nem baj, megerősítí azt a vélekedést, hogy talán túlságosan is össze vagytok fonódva ismeretségileg, érzelmileg. Olyannyira, hogy hármótok véleménye egy adott kérdésben nem feltétlen értékelhető három független véleményként, hanem tekintsük inkább csak egynek, szemben a másik N darabbal.
Ez nem jelenti azt, hogy az érzelmi alapú támogatást elítélném. Magam is mondtam már olyat egy adott kérdésben, hogy nem is vagyok kíváncsi a másik fél véleményére, mert teljes mellszélességgel a barátom mögött sorakozom fel, pusztán azért mert őt kedvelem, és ha ő úgy érezte, hogy bántották, akkor aki azt tette, dögöljön meg. De megmondtam azt is, hogy mindezt érzelmi, elfogultsági alapon teszem, és nem próbáltam meg racionális érveket gyűjtögetni.
A harmadik, az tényleg csúnya volt. Majd még összeugrasztasz a lányokkal. Nekem tulajdonítasz egy olyan állítást, hogy Mamzel és Dina emberi értékét csökkenti az, hogy unalmasnak találnak két bloggerinát. Ez kérem az ízlés területe. Ami már az ókori rómaiak óta, nem képezi értelmes emberek közt vita tárgyát.
Aztán, hogy Leila is utálhasson, felveted a lehetőségét, hogy csak saját magam fényezése végett tettem ki a linkjét. A modul fejlécében az áll: rendszeresen olvasottak. Lehet, meglepő, de ezek a linkek azért vannak itt, mert rendszeresen olvasom őket. Egy helyen vannak, és rögtön látom, ha valamelyik frissült, mert a lista elejére kerül. Leila blogját már kétszer megnéztem, és nem vettem fel az olvasottak közé, mert az aktuális postja olyan "pilinszkys" volt.
Most, hogy a bloggertipológiában Agnus mellé került, belenéztem alaposabban is, és láttam, hogy nem mind ilyen, sőt, van ami kifejezetten megérintett. És vad dolgokat is könnyedén tudtam dekódolni. Valahol valaki, most nem keresek utána, írta, hogy pl. az "álvemhesség" az micsoda izé. Márpedig ilyen létezik. És akinek már nyavalygott barátnője azért, hogy hiába fogyózik, nem segít, mert egyre csak nő a hasán az úszógumi, vagy ironizált azon, hogy bár késik a mensije, nyugodt, mert sajnos olyan régen volt pasival, hogy még ennyi izgalom sem adatik neki, vagy pedig volt benne valami, amit ki akart fejezni, de az istennek nem sikerült a világra hozni, szavakba önteni, mert talán mégsenemis volt ott semmi, na annak mond valamit az álterhesség fogalma, mint egyfajta diszkomfortérzet szinonímája, színezve azzal, hogy még le is állatozza magát a kifejezés használója.
Mage! Te "Zseniális"-an fogalmazol, és ez nekem tetszik. Örülök, ha írsz hozzám, de ha szeretnéd, hogy érdemben válaszoljak is rá, akkor légy szíves nem kifacsarni a szavaimat. Nem "fenyegetőzés", hanem egyszerűen egy ígéret, leginkább magamnak, hogy a továbbiakban az ilyen jellegű kommentjeidet egyszerűen figyelmen kívül fogom hagyni. Nem azért, mert mint mondják, "Hülyével nem érdemes vitatkozni, mert még összekevernek vele.", mert jelen esetben szó sincs erről. Te nagyon is okos vagy, élvezet lehet veled értelmes dolgokról értelmesen eszmét cserélni, és megértem Mamzelt és Dinát, hogy bírják a fejed, és még valahol irigylem is őket, hogy ebben az intellektuális élvezetben lehet részük. Hanem azért, mert egyszerűen túl sok időbe kerül, hogy árnyékbokszot űzzek szélmalmokkal, és ha szánt szándékkal félreértelmezzük egymást, elbeszélünk egymás mellett, annak nem látom semmi hasznát, értelmét.
Dina kedves!
Megtisztel, hogy olvasol és kommentelsz hozzám. Örülnék neki, ha ez a jövőben is így lenne. Annyit kérek csak, hogy mikor nekem akarsz válaszolni, akkor az én általam mondottakra reagálj, ne arra, amit más valaki tulajdonít nekem. Az emberi értékedből nem óhajtottam levonni, azon az alapon, hogy ki tetszik és ki nem neked. Fentebb már említettem a rómaiakat, hogy azt mondták: "de gustibus non est disputandum" (ízlésről nincs mit vitázni). Nézzük, én mit írtam!
Mert Dina és Mamzel is nagyon jók nálam, mint bloggerek, mint íráshoz értők, de mint emberből ez levon belőlük.
Mi az az ez? Ha a megelőző szövegből nem derült volna ki, egy későbbi kommentben egyértelműen benne van:
Leila ... azt írta, "más koordinátarendszerekben mozgunk". Valaki pontosított, hogy "más nívón", ami az emberségre, kedvességre, stb. igaz is.
Az én mondataimban, benne foglaltatik, hogy ami az írásaitok színvonalát, élvezetességét illeti, messze nem értek egyet az alacsonyabb szinvonalra történő besorolással. Más kérdés, hogy másokkal mennyire bántok emberségesen, kedvesen. Nekem, a kommentekben történő megnyilatkozásaitok alapján úgy tűnik, hogy sokkal-sokkal kevésbbé. Nem próbáljátok megkeresni a közös a nevezőt, elcsitítani az indulatokat, kideríteni, hogy esetleg valami félreértés miatt hadakozik a másik, hanem rövid úton ledorongoljátok, inkább még szítjátok a lángokat, mintsem oltsátok. Ez még talán vicces is, és mulat rajta az ember, mint a cirkuszban, mikor a bohóc arcába tortát nyomnak, de ha olyannal történik, akit kedvelünk, akkor az már nem jön be annyira.
Persze ez is egyfajta eszköz, stílusjegy, és a saját blogunkon nincs is vele semmi baj, mert aki nem óhajt részt venni a "cirkuszban", nem megy be az "előadásra", de legalább is nem lép ki a "porondra", és akkor nem kap "tortát az arcába". Ezzel nincs is gond. De Agnus és Leila nem váltottak belépőt, mégis kaptak a tortából. Sokan vannak, akik olvasnak benneteket is, és őket is. Most átélhették a kognitív disszonancia érzését:
1) Én rutinos blogolvasóként kellő ízléssel rendelkezem, hogy eldöntsem, melyek az olvasásra érdemes blogok.
2) Nagyon szeretem olvasni Dinát, Agnust és Leilát, mert jókat írnak.
3) Dina azt állítja, hogy Agnus és Leila "buta mint a föld", amit írnak "szemét".
Na most ezt a helyzetet kell feloldják magukban. AZ 1) az ugye nem játszik, azt nem kérdőjelezi meg magában senki. A 2)-ből ki kell hogy vegyenek valamit. Vagy Dinát, vagy Agnust és Leilát. Agnus és Leila nem tett semmit a disszonáns helyzet kialakulásáért, és utólag sem nyilvánultak meg ezzel kapcsolatban, ami indokot szolgáltathatna ellenük. Ha őket hagyná ki valaki, hogy tényleg milyen vacakok, akkor az az 1) pontot is megsértené, mert eddig ezt ők miért nem vették észre maguktól? Ha Dinát hagyják ki, akkor erre a 3) pont kellő indok. Ha valaki laszólja a kedvenceinket, legyen az maga is kedvenc, kiesik a kegyeinkből.
Félénken jegyzem meg, anélkül, hogy bármifajta egyedülüdvözítő megoldásra tennék javaslatot, hogy a kognitív disszonancia feloldásának létezik még egy lehetséges módja. a 3) pont is kilőhető, persze ezt maguk a háborgó blogolvasók nem tudják megtenni. És itt nem arra gondolok, hogy ezentúl Agnust és Leilát kötelezően szeretni kell, hanem, hogy a sértő, bántó élét el lehet venni a dolognak. Korábban már elemeztem, hogy az erőteljes megfogalmazás ÉS a példák említése EGYÜTT okozza a "népharag"-ot. A kettő ok közül az egyiket is elég kiküszöbölni, és feloldódik a konfliktus.
Mamzel!
Leila hajának csodálatában egyetértünk! :)
Remélhetőleg az emberi értékek kapcsán esett félreértésből is sikerült kimagyarázkodnom, és akkor talán nincs is köztünk semmilyen nézeteltérés.
Elolvastam mindent.
Nagyon szép.
Nagyon hosszú.
Nagyon nem érdekel.
Nekem itt az emberi értékemből le lett vonva, azért mert nekem nem ugyanaz tetszik, mint neked, és ezt a tényt kifejtettem a blogomon.
És ebben a hosszú fejtegetésben sehol sem kaptam vissza a levont részt.
Szimpatikus vagy, ám ez a gondolat akadálya annak, hogy bármi másra reagáljak, mint erre. Ezért -a szimpátia miatt- adtam lehetőséget, hogy meggondold ezt a kijelentésed. Jó lett volna, ha azt válaszolod, hogy erős felindulásból írtad, és nem úgy értetted, és inkább levennéd. Kár, hogy nem éltél vele.
"Mert Dina és Mamzel is nagyon jók nálam, mint bloggerek, mint íráshoz értők, de mint emberből ez levon belőlük."
Nem kell a melléduma, ezt nem Mage mondta. Tőled idéztem.
A faluban, ahol félig nevelkedtem azt mondták, hogy nem lehet bszni is és szüzen is maradni.
Hiába magyarázod hosszasan, hogy miért írtad, amit, attól még ott van, és a szavaknak továbbra is ugyanazt jelentik. És és a kirajzolódó jelentés összeáll egy gondolattá, amiről van egy igencsak vaskos véleményem.
Dina
ui.:
Ha három embert emlegetsz egy bejegyzésben, miért lepődsz meg azon, hogy idejön mind a három kommentelni?
Kedves Dina, bocsánat, ha hosszú voltam, most rövidre fogom.
Nem azért látok benned hiányosságot, mert nem ugyanaz tetszik neked mint nekem. Ezt kifejezetten cáfoltam. Helyenként durván fogalmazol, és van, hogy nem törődsz vele, hogy másokat megbántottál. Ezt tettem szóvá.
A véleményem továbbra is ez, de ha úgy érzed, hogy a megfogalmazás sért, azért elnézést kérek, ne haragudj. Az "emberi értékeid" csodálatosak, elismeréssel adózom előttük. Csak azt sajnálom, hogy időnként gorombán, sértőn bánsz másokkal. Így jó? :)
Hogy idekommenteltetek az meg azért lepett meg, mert mint mondják: "A kutyaugatás nem hallik az égig." Eszembe se jutott, hogy esetleg olvashatjátok.
Az, hogy "megsértettél, ezért nem is válaszolok neked", az nem egy Univerzális Főérv? Mit csinálsz most, hogy bocsánatot kértem? :)
Ancsa,
vedd ki egy rövid kísérlet erejéig a számításaidból, hogy célunk az emberek szimpátiájának elnyerése.
Remélem, így már világos.
Mamzel, akkor miért "fáj" Dinának, hogy a szememben "az emberi értékei" csökkentek lennének?
Úgy általában az emberek szimpátiája nem érdekes, csak pont az enyém? Ezt még én sem hiszem el.
Én itt meg lettem dícsérve, hogy zseniális vagyok, és a blogom is az, meg élvezet lehet velem beszélgetni.
Nos, én ezek után kiszállok a vitából.
Tudnám folytatni, de nem akarom. Győzött a hiúság.
Ma is boldogan fekszem le aludni.
(Figyelem, ha valaki nem tudná, hogy lehet engem leállítani: hát így.)
(Jut eszembe, ha ennyire tetszik a blogom, biztos rendszeresen olvasod, tehát hamarosan megjelenik a gyakran olvasottak között is a linkem. Nagyon örülök ennek.)
Mage, lécci mondd, hogy a "tudnám folytatni, de nem akarom", a csak egy 2. típusú Univerzális Főérv, és igazából nem is untattalak!
Egyébként pont most olvasom az Interview 2 c. bejegyzésed. Egy levélben hívták fel rá a figyelmem, melyben azt írják nekem, hogy nagyon féltenek, és vigyázzak magamra, ne "rángassam az oroszlánok bajszát", mert még "széttépnek". Még csak a felénél tartok, mert láttam, hogy újabb kommentem érkezett, ami jobban érdekel, mert ezt direkte nekem írtad, de majd befejezem, így felibe-harmadába nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni.
Meg 2-3 bejegyzésből sem. Elolvasok még néhány másikat is, és ha tetszik, tényleg kiteszlek az oldalsávra. Tudom, ha Mamzelt nem is linkeled, azért nem lennél szomorú, ha itt is együtt lehetnétek. :) Egyébként az Androidus, akit nálad leltem, egyre szimpatikusabb. Neki már nem sok kell hozzá, hogy kikerüljön, csak még nem olvastam elég bejegyzését egy ilyen "fontos döntés" meghozatalához.
Puszi: Ancsa
"Az "emberi értékeid" csodálatosak, elismeréssel adózom előttük. Csak azt sajnálom, hogy időnként gorombán, sértőn bánsz másokkal. Így jó? :)"
Ha nem érezném benne az iróniát, még jó is lehetne. De vegyük úgy, hogy nem érzem. Nem haragszom.
Mivel intelligens embernek ismertelek meg, ezért is adtam lehetőséget, hogy visszavond a 3. típusú Univerzális Főérvet. Mármint azt, hogy az illető véleménye helyett a személyét támadod.
(Biztosan felületesen olvastad "Az Univerzális Érvelési Technika Ostobáknak" c. bejegyzésem, ha nem állt össze, hogy ilyet használsz.)
Most, hogy ezt tisztáztuk, arra már tudok válaszolni, hogy miért fogalmazok úgy, ahogy. Az többé-kevésbé normális téma.
Persze adja magát, hogy kijelentsem, ilyen vagyok, ez a stílus a sajátom, és ennyi az indok. Az is egy érv, amivel nehéz vitatkozni.
Hasonlít ez kicsit a szemszín miértjének megkérdezésére. Ahol a válasz csak annyi, hogy ilyen és kész.
Persze, ha alaposságra törekszünk, meg lehet indokolni, hogy miért nem hordunk színes kontaktlencsét. Ez fog most történni.
A fő motivációm az életben a belső valóságom megmutatása. Minél pontosabban. Ez vezet a mindennapjaimban.
Első lépésként szeretném megérteni az emberek motivációit, és tisztázni a sajátjaim.
A saját motivációim megértése lehetőséget ad, hogy megértsem, miért történik velem az, ami. Pontosan tudom, hogy bármi problémám van, az tükröt mutat, és jelez valamit, amiről mást gondolok legbelül, mint amit hiszek.
Ha valamilyen helyzetben rosszul érzem magam, pontosan tudom, hogy én akartam belekerülni, már csak azt kell megvizsgálnom, hogy miért. Miért jó ez nekem?
Tegyük hozzá, ez ritka tulajdonság, kevés embert ismerek, aki a nyafogásnál tovább jut, ha valami nem tetszik neki az életében.
A mindennapjaim kitölti ezeknek a megválaszolása.
Ugyanakkor az említett önkifejezési vágy mindemellé azt mondja, hogy tegyem közzé az elmélkedéseim eredményét.
És itt jön képbe a mások ismerete. Ha azt akarom, hogy megértsenek, fontos, hogy meg tudjam válaszolni a következő kérdést:
Mitől fogják ők ezt érdekesnek találni?
Amit az emberek nagyrészt szeretnek, az a humor. Legyen akár a szerző öniróniája, akár a másik ember kontójára elkövetve. A saját kárukra elkövetett poénokon kevesen tudnak jót nevetni. Azt sértésnek érzik. Ez van.
És, hogy miért nem érdekel?
Mert mégis azokkal szeretnék hosszútávon jó viszonyban lenni, akikkel ugyanazon nevetünk.
Nem az a cél, hogy "másokkal" bánjak gorombán, hanem az, hogy kifejtsem a véleményem. Minél pontosabban, minél ironikusabban. És ez fontosabb számomra annál, hogy MINDENKI szeressen. Épp elég, ha a hozzám hasonlóak bírnak.
Szerencsére ennek a csoportnak a tagjai vannak épp elegen. Így aztán simán le tudom írni az ide kommentelő "többé már nem olvasom Dinát" embereket szükséges járulékos veszteségnek.
Jó tanácsom, amit magamnak adtam, és bevállt:
Ne akarj megfelelni azoknak, akik kritizálnak. Inkább engedd őket távozni.
Egy ilyen kritizálós helyett jön három olyan, aki imádja, amit csinálsz.
Ancsa: Nem azért nem folytattam, mert untatsz (végig sem olvastam, mert tudtam, hogy van benne még pár mondat, amire reagálnom kellene). Azért nem folytattam, mert elvtelen módon örülök annak, ha megdícsérnek, és Te elég jól csináltad.
Ez van.
Ez nem elvtelenség, Mage.
A fő motivációd a blogoddal, és a kommentéssel is, hogy a világ lássa: Zseni vagy.
Namármost, ha a vitapartner ezt az írásaidra vonatkoztatva képes őszintén leírni, akkor hova tovább bizonyítani?
Mekkora igazság van már a postban is említett bejegyzésemben?
(Kiszámoltam, és ez jött ki: Zseni vagyok.)
Kedves Dina! Köszönöm a választ, és még az iróniát is visszavonom. Örülök, hogy nem haragszol. és innen az egész arról szól, hogy mások vagyunk, másképp látjuk a világot. Amit írtál, az alapján már talán kicsit jobban értem a nézőpontod, a hozzáállásod.
Ha jól értem, az önkifejezés vágya mozgat, és szeretnéd saját magad megérteni, megismerni, és ebben nem szeretnéd, ha gátat szabna az, hogy mások érzékenységére tekintettel vagy. Akik nem értenek egyet veled, azoknak szívfájdalom nélkül intesz búcsút, és szívesebben veszed magad körül olyanokkal, akik egyetértenek veled.
Én, biztos azért mert foglalkozásszerűen tanítok, szétválasztom a megnyilvánulásaim tényközlésre, okfejtésre és arra a részre, ami simán csak énközlés. Persze az írás során a kettő összekeveredik, és nem is mindig vagyok ilyen tudatos róla, de úgy érzem, ami rólam szól, az is azt a hatást kell szolgálja, amit a másik résszel el akarok érni. Ettől aztán lehet, hogy kevésbé vagyok nyílt, feltárulkozó, és még az őszinteségem sem őszinte, mert csak hatást akarok kelteni vele. De számomra ez nem csak rólam szól, hanem mindenkiről, aki olvas.
Nem csak azokról, akik szeretnek, vagy akiket szeretek. Mindenkiről. Persze az iskolában ez nem is lehetne másképp, és itt is úgy vagyok vele, hogy nem kell mindenkivel szeretnünk egymást, de jó volna, ha el tudnám gondolkodtatni őket is.
Azoknak mindig kifejezetten örülök, akik nem értenek egyet velem. Nem szívesen intenék búcsút nekik, mert tőlük inkább tanulhatok, és ők azok akik a legtöbbet tanulhatják tőlem. Ezt a tanulás dolgot most itt végig idézőjelbe kéne tenni. Nem vagyok én orákulum, nincs nálam a bölcsek köve, csak arra gondolok, hogy ilyenkor az emberben felmerülnek olyan gondolatok is, amik esetleg máskülönben nem. És talán lesz aki meg is vizsgálja, megforgatja magában, nem biztos, hogy egyetért vele, de ha kapásból nem veteti el, akkor már hat rá, és ezentúl mint lehetséges álláspontról tudomást vesz róla.
Már megint hosszan írok, egy "tanításnak" ez komoly hibája lehet. Ezt én máris megtanultam tőled. Köszönet érte.
Mage, köszönöm, hogy azt mondod, nem azért nem olvastál végig mert, mert untattalak. Ez nagyon udvarias dolog tőled. ( Már megint meg kellett dícsérjelek. :) )
Az is jól esik, hogy a dicsérésben, jónak találsz. (Ezt komolyan mondom, nem irónia, az egyik leghatásosabb pedagógiai motivációs módszer, nem győzöm eleget alkalmazni az óráimon.)
Dina, te is nagyon jó vagy dicsérésben, Mage is kapott egy jó adagot, és magadnak is juttattál belőle. Remélhetőleg mindketten jó alaposan motiváltak lettetek. :) <- ez itt szmájli és azt jelzi, hogy ez egy vicc volt, ne tessék felkapni rajt a vizet.
Kicsit sajnálom, hogy a rengeteg mindenre, amit összeírtam, nem tértek ki, de hát "Zsenik" vagytok, és a saját nagyszerűségetek bizonyítása motivál benneteket, nem pedig a másé. :) <- ez is szmájli, lásd fentebb.
Csak egészen kicsikét sajnálom az előző bekezdésben jelzettet, mert amit írtam, bár nektek címeztem, nem csak nektek szól, amint arra korábban utaltam. A kommentek is részét képezik a blogbejegyzésnek, talán téved egyszer ide olyan, akinek mindez szöget üt a fejébe. Bár abban igazad van, hogy hosszú, valószínűleg nem fogja végigolvasni. :( (francba)
Én is tanár vagyok, innen adódik a tiédhez hasonló hosszú írás.
Ám én nem a közoktatásban. Innen adódik a motivációs különbség (vagy mittudomén honnan).
Nem kötelező hozzám járni, és a szakmámban rajtam kívül rengetegen vannak még.
Így aztán én sem vagyok rákényszerülve, hogy mindenáron kijöjjek mindenkivel, és a tanítványaim sem kényszerülnek rám.
A szakmánkban az a tanítvány marad meg, aki szimpatikusnak tart. És hajlandó fizetni azért, hogy hozzám járjon.
A munkám során állt össze, hogy minél jobban vállalom a személyiségem, és a stílusom, annál inkább azok maradnak meg, akik szeretnek, és jobb lesz a közeg körülöttem, mert valahogyan ez a szimpátia kölcsönös.
És itt állt össze az is, hogy aki nem igazán bir, annak ne akarjak megfelelni, engedjem elmenni, és ez a távozás csinál garantáltan (!)helyet három olyannak, aki nagyon bir engem.
Ha viszont megpróbálok megfelelni azoknak, akik azt szeretnék, hogy megváltozzak, akkor ők sajnos megmaradnak nálam. Ez azért baj, mert egyfelől kellenek az ilyenek a fenének, másfelől rengeteg energiát emésztenek, harmadrészt azoktól veszek el élményt, akik engem valódi mivoltomban szeretnek, és nem akkor, ha például diplomatikusan eltitkolom bizonyos gondolataimat.
Irigylésre méltó a helyzeted. Tudod, az igazgatók úgy látják, hogy a diák az, aki a pénzt hozza az iskolába, a tanár pedig az, aki viszi. Egy konfliktusban nem javasolt a "vagy a gyereket rúgod ki, vagy én mondok fel" jellegű ultimátum adása. Érhetik az embert meglepetések.
Előfordult, hogy abból a tanítványból, akivel komoly konfliktusom volt, és sikerült azt rendezni, vált a legnagyobb "rajongóm". Megszűntek a magatartási problémái, jobban tanult, önként ajánlkozott segíteni, és végzés után is, ha meglát, odajön az utcán, és látszik rajta, hogy örül a találkozásnak.
A konfliktusok megoldásának kulcsa nem az, hogy én változom meg. Igazából elég merev személyiség vagyok. A kommunikáció segít feloldani a helyzeteket. Az, hogy megpróbálom megérteni az ő álláspontját, és megkeresni a tényleges motivációját, és esetleg vele is felismertetni, igazából mik a mozgatórugói. Ebben az életkorban elég darabosak a gyerekek. Kezd kinyílni a csipájuk, rettentő kritikusak és kegyetlenek tudnak lenni. Ugyanakkor érzékenyek mint a mimóza. Saját maguk által kreált sérelmek, vagy vélt igazuk miatt, képesek szembefordulni az egész világgal. És hadakozni a végsőkig, akkor is, ha már nekik is nyilvánvaló, hogy nincs igazuk, és ha több kárt okoz a kitartásuk, mint eredményt.
A diplomatikus viselkedés ilyenkor nem önmagam elvtelen feladása, hanem elővigyázat, hogy senki ne sérüljön meg. Kommunikációs "trükk", hogy a gondolataimat át tudjam juttatni a "barikádjaikon". Ha sikerül lehiggasztani őket, látszik, hogy nem is olyan csibészek, és sokszor kiderül, hogy valami súlyos trauma, családi gond, önértékelési probléma, stb. is volt a háttérben, amitől ilyen ellenséges módon álltak a külvilághoz. Sokszor csak azért "támadnak", hogy "védekezzenek" valami ellen.
Ha most ezt megpróbálom a blogolásra átfordítani, akkor én soha nem leszek "zseni". Többnyire nem magamról, a kiválóságomról van mondanivalóm, hanem a körülöttem lévő világról, ebbe esetleg beleértve az olvasót magát is, szeretnék megmutatni valamit, hogy én hogyan látom. Nem azért, mert az úgy van és nem másképp, hanem, hogy adjak egy olyan nézőpontot, ami hozzátehet valamit az ő világához.
Ez az egész most így elég nyálasan hangzik, pedig nem vagyok egy terézanya, és megesik, hogy nekem is elönti a szar az agyamat, és vertem már meg gyereket, meg nyomtam a fejét a wc csészébe, de ha van mód a nyílt konfrontálódás elkerülésére, akkor többnyire azt választom.
Megnéztem a blogstatisztikáim, és úgy látszik, folyamatos az érdeklődés ezen bejegyzés iránt. Ez jóval hamarabb le szokott csengeni, de mondjuk a "notabilitások" megszólalása magyarázza a dolgot. Amit furcsállok, hogy a látogatottság ellenére sem szól hozzá senki.
Talán mert a várt "vérfürdő" és a "tetemrehívás" elmaradt, a "keselyűk" és a "hiénák" csak kőröznek, a "nyuszikák" meg továbbra is csak a bokor alatt csendben lapítva lesnek kifelé.
Valamit rohadtul nem jól csinálok, de ígérem, tanulmányozom a profikat: Profi-1, Profi-2. Küldhettek még linkeket, hol ment/megy nagyban a hajhúzás.
Tudnék még küldeni, de feleslegesnek tartom.
A "Profi" megnevezést pedig túlzásnak és feleslegesnek vélem.
SirWale: Nem találkoztam más bejegyzésekkel, melyek konkrétan erre az esetre reagáltak volna, tényleg az érdeklődés vezet. Leginkább az izgat, hogy "vérnyomás alapon" születtek-e "pro" érveket felhozó (független) írások.
A "profi" kitétel, ha bánt, elnézést érte. Jó értelemben véve használtam. Vedd úgy, hogy visszamenőlegesen, erőteljesen idézőjelbe tettem.
Megjegyzés küldése