Rekviem egy álomért

Kiderült, az, hogy kisebb a magzat azzal a 2 mm-rel, az azt jelezheti, hogy nem fejlődik tovább, meghalt a baba. Azt is mondta a doki Katának, hogy a következő vizsgálatnál, ha szintén nem nőtt, és addig nem indul meg természetesen a vetélés, akkor altatásban ki kell kaparni. Csak nem mondta nekem, nem akart róla beszélni.

Tegnap estére megfájdult a hasa. Főzött cickafarkfű teát, azt kortyolgatta lefekvésig. Nem tudott elaludni, úgy fájt a dereka is. Fél éjszaka maszíroztam, nyomkodtam a keresztcsontját. Hajnaltájban elkezdett erősen vérezni. Elment a baba.

Kata egész jót tartja magát. Majdhogynem megkönnyebbült, hogy nem kell altatni és küretet végezni rajta. Néha ahogy napközben megáll, azért látom rajta, hogy oda van. Odaléptem hozzá, megöleltem. A vállamba fúrta az arcát és azt mondta, olyan jó volna sírni egyet, de nem akarja Fecót megzavarni. És nem is tudna mit mondani neki, ha megkérdezné, miért sír.

Átmentem a boltba sörért. Most volt Stella, de csak dobozos, üveges nem. Azért vettem egyet és beraktam a hűtőbe. Aztán úgy gondoltam, bánatra nem jó a sör. A tesómtól kapott termelői tokajiból még van egy jó másfél deci. Megyek kiöntöm és megiszogatom itt a gép előtt. Fecót ágybadugtam, Kata pakolgat valamit még mielőtt elmenne fürödni. Megvárom és majd együtt megyünk aludni. Hátha tud majd sírni egy kicsit. Talán az segít valamit.