A mai nap az illatokról szólt. Rögtön reggel, ahogy felébredtem, a reggeli illata. Nemsokára befutott Kata apja elkérni a nagylétrát. Korán kelhetett és már sokat dolgozhatott. Éreztem rajta az izzadságszagot. Nem emelhet, ezért én vittem ki a létrát és tettem fel a kocsi csomagtartójára. Éreztem az autóból áradó jellegzetes műanyagszagot. Amíg Kata az ebédet főzte, elmentünk Fecóval a papáékhoz. Ő rajzfilmet nézett, én segítettem cseresznyét szedni. Ahogy másztam a fára, éreztem a fakéreg szagát. Aztán ahogy tépkedtem a cseresznyét, a szakadó kacsokból szivárgó nedvét. Miután eleget szedtünk, kiválogattuk és lecsumáztuk a szemeket. Ismét papaszag. Közben beszélgettünk.
Érzem az öregen, nagyon bír. Úgy tűnik, nem tudja milyen kapcsolatban vagyunk a lányával, de szerintem csak nem akarja tudni. Vagy nem törődik vele. Nincs fia, csak két lánya. Két fiúunokájából az egyik (Fecó) még elég kicsi, a nagyobbikra meg nem nagyon számíthat. Én vagyok a pótlék. Nem kell szólni, ugrok rögtön, ha kell valami. Hozom a szerszámot, emelem a másik végét a dolgoknak. Felmegyek a fa tetejére, kibontom a sört. Látom a szemén, ahogy nézni szokta, amint egy csuklómozdulattal lekapom a kupakot, megdöntöm a poharat, hogy az oldalán csorogjon az ital, és ne verjen nagy habot, hogy elégedett. Van valaki a családban, aki tudja hogy kell sört tölteni.
Szóval mesél a munkájáról. Már nyugdíjas, de sokat hívják tanfolyamokra, vizsgáztatni, tanagyagot kidolgozni. Panaszkodik, mennyi a dolga, de érzem, elégedett, és élvezi, hogy szükség van rá. Közben befut Kata. Leül mellénk meggyet csumázni. Ahogy felém dől érzem a haja illatát. Mélyen beszívom. Igen, az én nőstényem. Ez olyan atavisztikus dolog. Biztos, a hazatérő ősemberek szaglászták így egymást, megnyugvásul, hogy megvannak, nem veszett el senki. Aztán Kata elmegy be, segít a mamának tálalni az ebédet. Lassan mi is végzünk, elpakolom a kosarakat, és megyek be kezet mosni. A szappannak rossz szaga van, a folyékony szappan meg műgyümölcs illatú. Inkább mégis a szappan. A mosdó szélén egy dobozban ultraderm. Ezt szeretem. A szaga nem jó, de amikor olajos, gépzsíros, festékes, stb. a kezem, jó érzés, ahogy a durva szemcsék karcolják a tenyerem, és látom, ahogy a szutyok alól előbukkan a fehér bőröm.
Ebéd. Leves illat. A mama agyonfőzött zöldségei. Rutinosan a döglött csirke darabjaiból nem tett a tányéromra. A második fogás gyerektenyérnyi krumplis lepények. Baracklekvárral. Egy fokkal jobb. Jobb lett volna az otthoni tökfőzelék, de majd vacsorára. Ebéd után papa bemegy a nappaliba, ledől az újságjával. Fecó újra bekapcsolja a rajzfilmcsatornát. Élvezi, mert otthon ilyen nincs. Mama megy az emeletre teregetni. Kata mosogat, én törölgetek. Mögé lépek és belefúrom az orrom a hajába. Asszonyszag. Hátával nekidől a mellemnek, hátrahajtja a fejét a vállamra. A nyakából veszek illatmintát. Jobb kezemmel a konyharuhát markolom, bal kezemmel nőm bal mellét. Aztán szétrebbenünk, ahogy befut a mama. Bőszen törölgetek, Kata meg belehajol a mosogatóba. A haja a szeme elé hullik, és ahogy hátradobja, ismét érzem az illatát. Hmmmm, de finom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése