Különös házasság

Túl sok minden nem történt az utóbbi napokban, csak éppen nem értem rá a gép elé ülni. Robotoltam Kata szüleinél (gyümölcsszedés, befőzés), gályáztam az iskolában (gyerekfelvigyázás). Időközben Fecót felavatták kiscserkésznek, Katával veszekedtünk aztán kibékültünk, kaptam linkeket holokauszttagadásról és a magyar könyvkiadás sanyarú helyzetéről. Ezekről most mégsem írnék.

Tegnap kora délután találkoztam tesómmal. Az utolsó pillanatban eszébe jutott, hogy házassági évfordulója van. Segítettem neki az előkészületekben. Csináltattam a feleségének egy rózsacsokrot, amig ő körülnézett egy ajándékboltban. Ott nem talált semmi érdekeset, ezért én mentem egy könyvesboltba, ő meg egy ékszerüzletbe. Beolvastam telefonba a könyvkínálatot, de nem tetszett egyik sem, így a rózsák mellé egy kis delfin medált vett az asszonynak, ezüstláncon, ízléses kis díszdobozkába csomagolva. Futott haza, mert jött a tanítványa. Ahogy elment, jött az asszony, megkapta a csokrát. Majd a gyereket leadták a nagyszülőkhöz, (éjszakára is,) és bátyámék elmentek egy étterembe vacsorázni. Ott adta át, kaja után az ajándékot. Aztán hazamentek és csaptak egy romantikus estét. (Ez ugyanazt jelenti, mint nálunk, azaz b...tak mint a nyulak.)

Bátyám elkényezteti az asszonyt. Szerintem nem egy nagy szám, és néha kifejezetten szemét módon viselkedik vele. Kérdeztem is egyszer, hogy mit eszik rajta? A piszok vigyorgott, és azt mondta, hogy szerinte Kata sem egy nagy szám, időnként kifejezetten szemét velem, mégis én mit eszek rajta? Elnevettem magam, belebokszoltam a vállába, és megkérdeztem, tudja-e, milyen utálatos dolog, ha valakinek igaza van?

Végül komolyan csak annyit mondott: "Tudja isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem." Most én vigyorogtam, és mondtam neki, én is pont így érzek, és nem véletlen, hogy Petőfit idéz, (Itt van az ősz, itt van újra), ahol a fentiek a természetre vonatkoznak, mert Katámat én is a természethez tudnám hasonlítani. Egy természeti csapáshoz. Leginkább félelmetes, de annyira, hogy már-már gyönyörű, és hiába tudjuk, hogy bajt hoz ránk, nincs hová menekülni előle. Bólogatott, és sóhajtott, hogy a görögöknek nem volt igaza, mert neki sikerült kétszer ugyanabba a folyóba lépnie. Mondjuk az tény, hogy Kata és a felesége nagyon hasonlítanak egymásra. Kívül, belül. Mondtam is, hogy csöbör meg vödör, és kutya meg eb.

Azért jobban belegondolva tényleg szeretheti a feleségét a bátyám. Persze szerette Katát is, amikor hallgatók voltak. Csak akkoriban volt egy élettársa, meg amíg az külföldön volt fél évig, volt mellette egy másik nője is. Mindeközben napról-napra a mostani felesége mellett ült a nagyelőadóban. Aztán az élettársával szétmentek, a másik nővel is vége lett, és Katát is pihentette. Azt mondta, érezte, az a lány, akivel első évtől kezdve egy padban ültek, de nem szóltak soha egymáshoz, az lesz a felesége. Egyszer egy suli-buli után hazakísérte. Egy iskolai kiránduláson beszélgettek. Aztán diplomaosztó és vége. Azért a barátainak bejelentette, hogy nősül. Kérdezték mikor? Mondta, még bizonytalan az időpont, mert a lány még nem tud róla.

Egy közös ismerősük kirándulást szervezett Velencébe. Hívta a lányt is, meg tesómat is. Csatornák, gondolák, galambok a Szent Márk téren, és az utolsó estén megfogta a kezét. (Végig egy kicsi kétszemélyes sátorban aludtak de zéró erotika.) Hazafelé jövet megálltak tesóm szüleinél, bemutatta a lányt. Egy hónap múlva megkérte a kezét. A télen összeházasodtak (polgárilag) majd az esküvő után az asszony hazament a szüleihez aludni, tesóm meg az albérletébe. Csak nyáron volt a lakodalom meg a templomi esküvő, és a nászéjszaka. Mulatságos, de bátyám sosem élt olyan szűzies életet, mint házasságának első fél évében (a mézeshetekben). És bár paradoxnak tűnik ez az állítás, azóta is hűséges az asszonyhoz. Tizenhárom éve. Hmm, egész biztosan szeretheti.