Oldalak

2012-02-21

Hagyma nélkül, gombával

Íme a mai borderes feladat és a megoldásom.
SZITU: Egy férfi orosz rulettet játszik
HELYSZÍN: Egy ÁPISZ bolt a magyar-ukrán határon
SZAVAK: kiskanál, méhspirál, bazsarózsa, tehénlepény, őzlábgomba, hering
Bónuszszó: macskaalom
A múlt héten történt, mikor leesett az a nagy hó. Egy rakomány macskaalmot szállítottam volna Ukrajnába. A hármason mentem Nyíregyházáig, de akkorra már szállingózott a hó. A rádió bemondta, hogy Záhonynál tíz óra a várakozás a kilépő forgalomban, ezért a négyes helyett a negyvenegyesre tértem, hogy majd Beregsuránynál megyek át. De felhívtak a központból, hogy visszaszólt egy másik kocsi, ott is dugó kezd kialakulni. Ezért Baktalórántháza után lefordultam jobbra, Mátészalkának, hogy akkor majd Tiszabecsnél.
Fehérgyarmatig nem volt semmi gond, de aztán már nem csak latyakos volt az út, megállt rajta a hó. Mire az átkelőhöz értem, az ukránok nem engedték át a teherforgalmat. Siettem volna, gondoltam, hogy majd a románok felé, és megcéloztam Méhteleket. Elindultam a kertek alatt, de Paládnál már akkora hó volt, hogy láttam, ez egy kamikaze akció. Örültem, hogy találtam egy jó parkolóhelyet, és beálltam az ÁPISZ mellé.
Igazából „Rozsdás bili” vagy „Rézicce” vagy valami ilyesmi a neve a vendéglőnek, de a helybeliek csak ÁPISZ-nak hívják, mert az átkosban papír-írószer üzemelt benne. Aztán megszűnt az iskola, bezárt a bolt, és egy sonkádi gazda, Egyed Lóránd vette meg, hogy kocsmát nyisson. Az önkormányzat akadékoskodott, mivel az egyik képviselőnek már volt itt kocsmája, ezért aztán a sonkádi Egyed gazda éttermet kérvényezett.
A végeredmény persze mégiscsak kocsma lett, de olyan kocsma, ahol ételt is adnak. Egyed mama, a tulaj anyósa főz. Igazából Tolnai Rozáliának hívják, de nem szereti a Rozit, és a rendeléseket is úgy szervírozza, hogy levágja a tányért a pultra, és ráförmed a szerencsétlenre, aki ételt rendelt, hogy, nesze, kákabélű, egyed!
Nem egy mesterszakács a hölgy, de a rántottát, a lecsót meg a paprikás krumplit nem nagyon lehet elrontani. Egyed mami egyébként is a kocsmában van egész nap, hogy a veje körmére nézzen, míg a lánya Gyarmaton, az óvodában takarít. Az emberek megszerették a helyet. Az étel olcsó, és jobb, mint amit a szociális gondozó hoz ki az öregeknek. Mondjuk ez még nem egy színvonal, de a másik kocsmárost bojkottálják a népek, mert az önkormányzat egyébként is üres kasszájába a cimboráival túlságosan mélyen nyúlkál.
Mindezt Józsitól, a nyugállományú alkesztől tudtam meg, aki a szívébe és a bizalmába fogadott, miután a kávém mellé kapott egyik kockacukrot nekiadtam, sőt azt is megengedtem, hogy a kiskanállal beáztassa a kávémba. Ez a gyerekkorára emlékeztethette, mert egészen elérzékenyült. Vagy csak a hideg miatt folyt az orra, mindenesetre adtam neki egy papír zsebkendőt is. Úgy nézett rám, mintha én lennék a Jézus, és beavatott a paládi hétköznapokba.
Biztos még sok más helyi érdekű információt is megosztott volna velem, de ekkor kivágódott az ajtó, és betódultak a gyarmati buszjáratról leszálló utasok. Élükön Egyed Lórándné, született Halmi Rozália. Róza asszony a pult fölött cuppanós csókot és kedves szavakat váltott a férjével. Az virágszálamnak, hervatag bazsarózsámnak szólította a nejét, ő meg büdös trógernek hívta az urát. Gondoltam is, vajon milyen lehet, ha veszekednek?
Hamarosan megtudtam ezt is. Az asszony úgy találta hideg van, és a sarokban álló kályhára rakott egy kis szenet. Sok szenet. És közben kicsit kijött a füst. Nagyon kijött a füst. Lóránd le is ordította az asszony fejét, hogy talán tehénlepénnyel fűt, hogy ilyen büdös van. És egyébként is nem látja, hogy mint a hering, szoronganak az emberek a pultnál, várják a kaját, szóval inkább húzzon a konyhába főzni, mert olyat rúg a valagába, hogy kiesik a méhspirálja.
Rozália kifejtette abbéli véleményét, ha az urának a pöcse csak fele akkora volna mint a lepcses nagy pofája, akkor ő lenne a falu bikája, de ha a szája volna akkora mint a farka, akkor már rég éhen halt volna. És vegyen vissza kicsit a pofájából, mert otthon tart egy zacskó mérges gombát is lefagyasztva. Ma este, ha hazamennek, gombás rántottát csinál neki, és mikor elkészíti – lecsósan, de hagyma nélkül –, akkor lehet, hogy oroszrulettezik egyet. Csukott szemmel nyúl a fagyasztóba, és talán őzlábgombából, talán galócából lesz a vacsora.

7 megjegyzés:

Proliblues írta...

Imádtam. :D
Én imádom az ilyen sztorikat, ezt a nyelvezetet, jajj de a gyengém. :)
(Jó, hogy legalább a te leckéidet láthatom így. Köszi. :)) :-*

AncsaT írta...

Rejtő Jenőn nevelkedtem, talán azért szokásom közönséges dolgokat hivatalos stílusban (Rozália kifejtette abbéli véleményét), és ezért térek ki jelentéktelen részletekre (lecsósan de hagyma nélkül), ezért a szokatlan társítások (szívébe és bizalmába fogadott), ezért játszom a nevekkel (sonkádi Egyed gazda, mint a kékszakállú Wágner úr). Erre csak most jöttem rá, és bár nem szívesen lennék Rejtő epigon, ez egy olyan irodalmi ökörség, amit szívesen felvállalok. :)

AncsaT írta...

Ja, és azt akartam még mondani, ha hiányzunk, dobj egy levelet Teának, szerintem visszarak a csoportba, anélkül, hogy egy szót is kérdezne.

Névtelen írta...

Este gombapaprikást főzök. Remélem, az erdőjáró gombaszállítónk nem nyúlt félre :)
Panka

AncsaT írta...

Jujj, gombaszakértő nem is látja amit megeszel? Én mikor kinyitom a konzervgombát, azt is el akarom vinni megnézetni. :))

Névtelen írta...

Az úriember elvileg gombaszakértő. Bár a "bizonyítványát" még nem kértem el :)
Panka(drága)

AncsaT írta...

Megnyugtattál. Mert az ilyen "hát a Feri már 40 éve szedi a gombát, és még mindig él", az nem életbiztosítás, különösen, ha "a Feri nem szereti a gombát, csak a feleségei, tavaly nősült negyedszerre, háromszor már megözvegyült". :))

Megjegyzés küldése