Kókuszgolyó szöggel

Napiborder. Elmebeteg egy alapfelállás, de ugye ez egy diliház, ne csodálkozzatok semmin!
HELYSZÍN: Főzőtanfolyamra mész (vagy már ott vagy), amit egy nagyon exkluzív társkereső klub rendez a Rózsadombon egy luxusvillában.
SZITU: Iszonyúan kell pisilned, de a klotyón holtan találod a szakácsmestert.
SZAVAK: súlyemelőrendszer, krumplibogár, szögbelövő, herezacskó, tömegspektrométer, búvárszemüveg.
És persze a BÓNUSZSZÓ: macskaalom.

Jézusom, felügyelő úr! Nem mondja komolyan! Már négyszer elmeséltem az egészet. Felvette magnóra és le is jegyzetelte. Nem gondolhatja komolyan, hogy még egyszer mondjam el az egészet! Tudom, tudom, hogy a nyomozás meg minden, de már elegem van, fáradt vagyok, haza szeretnék menni. Éhes is vagyok, és nagyon kell pisilni! ... Oké, hát, ha kimehetek a mosdóba, és közben hoz nekem egy kávét, meg egy szendvicset, akkor lehet róla szó. Elmondom ötödször is, de csak mert olyan kedves ember. Viszont utána nem lesz hatodik előadás, azt már most megmondom, hogy ha elmondtam újra, utána vagy letartóztat, vagy hazamegyek. Na.

Szóval, amint már mondtam, ez egy társkereső cég. A Páros számok. A telefonszámuk is 22-44-66-8. Tudja, páros számok. Nagyon exkluzív szolgáltatást nyújtanak, kicsit sem olcsók, mert ötvenezer a tagsági díjuk, és ha egy hónap alatt sem jövök össze senkivel, akkor következő hónapban eldönthetem, hogy megint fizetek ennyit, vagy visszaadják a pénz felét. Higgye el, nem sokan szokták visszakérni.

Érdeklődési kör alapján szerveznek programokat a tagoknak. Én a gasztronómiára vagyok rákattanva. Voltam már velük igazi kínai holdújévi partin, ahol a levesben valódi fecskefészek volt, és a húsgombóc tényleg kutyából készült. Voltunk kint a Dunakanyarban, egy pincében, ahol olyan öreg bort kóstoltunk, ami zselére volt sűrűsödve, késsel lehetett vágni, meg gombát ettünk. Előételnek szarvasgombával ízesített zöldségragut, aztán vargányát. Isteni volt.

De azt gondoltam, hogy a csúcs az most lesz. A Rózsadombra mentünk, látta maga is a villát, mintha a Riviérán volnánk. Gyönyörű, tágas, világos, hatalmas úszómedence, fák, madárdal. Belül mintha egy főúri kastély volna, csupa márvány minden, meg drága keleti szőnyegek. De mi a konyhájába mentünk, egy rozsdamentes acél és üveg laboratóriumba. Még Bunsen-égő is volt, a fűszerek pörköléséhez, épp csak egy tömegspektrométer hiányzott.

Egy francia mesterszakácsot ígértek, aki nagyon különleges desszertek elkészítésére tanít majd minket, de sajnos ő megbetegedett, így egy öreg magyar séf jött helyette. Nekem már elsőre sem volt szimpatikus, egyszerre őszült meg kopaszodott a kuktasapkája alatt. Kicsit arrogáns volt, meg a köténye alatt folyton a tökeit vakargatta. Vagy nem tudom. Tényleg úgy nézett ki, mintha a golyóit igazgatná, de valójában nem tudom mit matatott, mert nem bújtam be a köténye alá. Brrr... a gondolatra is kiráz a hideg, hogy én ott a köténye alatt...

Azért nem volt olyan rossz a fickó, csak folyton nyüzsgött, szaladgált, fontoskodott. Nem volt jó az őrölt kávé, frissen daráltatta velünk, és a darálóból pattogó szemek ellen búvárszemüveget kellett vegyünk. Hagymaszeleteléshez még megérteném, mert úgy nem csíp, de ki hallott már olyat, hogy egy kávébab valakit szemen talált volna. Meg az a borzalmas ing rajta! Mustársárga volt, vastag fekete csíkokkal. Úgy nézett ki, mint egy kerge krumplibogár.

De a parféhoz értett, és nagyon finom vörösborral kínálgatott minket folyamatosan. Állítólag jobban érezzük tőle az ízeket, de a hangulatunknak jobbat tett, mint az ízérzékelésünknek. A kávé után, mielőtt a kókuszos golyókhoz láttunk volna, tartottunk kis szünetet. Pár perccel korábban csengett a mobilja, megnézte, de nem vette fel, kinyomta. Mikor kiment a szünetre, vette is elő a telefonját, gondolom visszahívta az illetőt.

Mi még gyorsan kiettük a nagy rézüst aljából a maradék krémet. Volt egy incidens, Péter, a magas, barna hajú villamosmérnök krákogott, kotorászott a szájában, majd előhúzott egy fehér szőrszálat. Valaki benyögte, hogy nem is csoda, amennyit ez a séf vakarózott. Márhogy érti, ez nem a haja, hanem az ősz nemi szőrzete. Fúj! Ugye milyen gusztustalan?

Ezután még iszogattunk egy kis vörösbort, meg beszélgettünk, és közben a társaság kissé szétszéledt. Volt aki kiment rágyújtani, mások telefonáltak, mászkált mindenki kicsit a házban, és nézelődött. Aztán az egyik lány mondta, hogy elmegy gyorsan pisilni, mert biztos mindjárt kezdünk. Másik kettő is rögtön felpattant, hogy mennek ők is. Én is indultam, de ugye sort kellett volna állni, mert a két földszinti vécé közül az egyik a fiúké volt. Ilyen kis bronz figurák voltak az ajtókon, az egyiken lófarkas kislány ült a bilin, a másikon egy kisfiú csorgatott állva.

Na, én nem akartam várni, ezért inkább felmentem az emeletre. Ugyan mondta a fickó, hogy csak a földszint a miénk, de gondoltam, biztosan van ott is mosdó. Azért kicsit rosszul éreztem magam, hogy tilosban járok, óvatosan lopakodtam végig a vastag futószőnyegen. Belestem a nyitott ajtókon, az egyik szoba szolárium volt, két nagy fekvő szolival, gondolom, hogy beszélgetni lehessen barnulás közben a másikkal. A következő egy konditerem volt, volt benne egy ilyen súlyemelőrendszer. Olyan kötelek, meg nagy vasdarabok, tudja, leül, húzkodja a zsinórokat, a súlyok meg emelkednek fel, le.

A folyosó végén megtaláltam a mosdót, a földszinti felett, ahogy sejtettem. Beléptem az előterébe, ott volt a kézmosó. Valami ropogott a talpam alatt. Lenéztem, és láttam, hogy kiborult egy műagyag dobozka, amiben macskaalom volt. Nem a cica kaparta ki belőle, a doboz is fel volt borítva. Biztos mikor kirohant a gyilkos, az rúghatta fel. De ezt akkor én még nem tudtam. A cipőmmel félrekotortam az útból az alom nagyját, és kinyitottam a vécé ajtaját.

Először nem is értettem, mit látok. Csak az volt világos, hogy valaki ül a vécén. Bocsánat, mondtam, és visszacsuktam rá az ajtót. Csak utána tudatosodott bennem, hogy valami furcsát láttam. Mit keres a padlón a szögbelövő, és a nagy tócsa vér? Akkor már remegett a kezem és a térdem is, de arra gondoltam, hátha segítségre van szüksége az illetőnek, és újra benyitottam. Jobban megnéztem, és láttam, hogy a séf az.

Csak éppen valaki a herezacskójánál fogva odaszögelte a vécé karimájához. És biztos ami biztos, néhány szöget a homlokába is ütött. Azt hiszem, ezek után kicsit sikoltoztam, mert a többiek feljöttek, meg később volt velük egy jóképű mentőorvos is. Másra nagyon nem emlékszem, mert belém döfött egy ló adag nyugtatót, és onnan kissé homályos. Az rémlik, hogy a neve Bálint volt, és a számomat megadtam neki, elvégre ez egy társkereső buli volt.