Ma Piper Perabonak a már emlegetett filmjéről írok. Lost and Delirious - magyarul: Elátkozott szerelem. Már megint sikerült igen bénán magyarítani egy filmcímet. Szinte látom, ahogy valaki töri a fejét, izzad, csikorognak a fogaskerekek az agyában. Ha már a szerelmet mindenáron a címbe akarja tuszkolni, lehetett volna eszelős szerelem, de azt úgy vélte talán, a leszbikusok nehezményeznék. Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni, de nekem jobban megfelelt volna. Persze már azt sem értem, miért kellett egyáltalán hozzányúlni. Az eredeti cím elhangzik magában a filmben is. Az egyik szereplő szerint az internátusban a lányok Pán Péter elveszett gyermekeihez hasonlóak. Ők is elveszettek. És eszelősök.
Ebben van is valami. A csajok elég buggyantak, élen a tanári karral. Persze a legzakkantabb mint közül a nagy szájú (nem csak átvitt értelemben) Perabo alakította Paulie. A zabolátlan a legtalálóbb szó a jellemzésére. Kevés a kötődése, igazából csak testi-lelki barátnője, Tori fontos számára, akinek viszont ott a családja, mely elsőbbséget élvez számára. Addig nincs is ezzel baj, amíg nem kell választania a kettő közül. Onnantól azonban a konfliktus csak dagad. A szenvedélyes érzelem egyre gáttalanabbul, gátlástalanabbul nyilvánul meg. A feszültség fokozódását jól érzékeltetik, az irodalom órákon feldolgozott Macbethből elhangzó Shakespeare idézetek. A dráma is szinte shakespeare-i mélységű és végződésű.
A mélysége mellett a film szép is. Engem megragadott a lányok egyenruhája. A kockás minikből kivillogó térdek, combok, amitől a csitrik is nagyon nőiesek lesznek. Meg az egyening, -nyakkendő, és -zakó, ami viszont fiús bájt kölcsönöz nekik. Az érzéki ágyjelenet is jól sikerült. Nem ecsetelném a részleteket, ezt látni kell. Felettébb erotikus, izgató, elképesztően gyönyörűek a lányok ruha nélkül is. Ugyanakkor az ábrázolás igen finom, egyáltalán nem tolakodó vagy nyers.
Az leánynevelde mint iskola is nagyon megtetszett. Szívesen kipróbáltam volna tiniként. Nem a csajszex, hanem a társaság miatt. Lányok egymás közt sülve-főve, nagy barátságok, apró titkok, klikkek, értelmesen eltöltött szabadidő, sport, művészet, művelődés, bulik. Jobban hangzik, mint a suli után hazamenni anyámhoz, meg az aktuális pasijához. Látni, hogy nem érdeklem őket, el vannak foglalva magukkal. Ellógni otthonról a veszekedések elől. Inkább unalmas arcokkal lógni, hülyeségeket csinálni, mert még az is jobb.
19 megjegyzés:
Ó.
(Lányiskolába jártam 7 évig. Egyenruhánk is volt, bár nem ilyen szexi rakott szoknyás.)
Úúúú, de szerettem volna én is! :) Most már legfeljebb csak tanítani mehetnék, de ugye házinyúlra...
Jelentem megnéztem! :D
Nem volt rossz, kicsit pikánsabb, mint a Loving Annabelle :D Mondjuk teljesen más kategória is.
A HappyEnd-et hiányoltam :( Bevallom nem ez lett az új kedvencem, de mindig lesz helye a winchesteremen! :P
Köszönöm az ajánlást! :)
Én meg kb. most tizedjére nézem ezt a filmet! :D :)
http://www.youtube.com/watch?v=RDlXdujRSD8
A hepiend az nem garantált az életben sem. :(
A Flipped is jó, tündéri aranyos, én imádtam. :))
Igen, tudom. Épp ezért szereti az ember legalább a filmeket azt látni, hogy a végén minden jóra fordul, vagymi. :)
Énisss :D
A.
filmeken*
Én szeretem a drámát, meg a tragédiát. Persze csak, ha megmarad a könyvekben, meg a filmeken. A való életben én is inkább a hepiendhez ragaszkodnék. :)
Ezzel nem vagy egyedül! Mármint a "hepiend"-es résszel.
Én inkább ilyen természet/katasztrófa filmeket nézek szívesebben. Holnapután a kedvenc! :D Már kb. 6 éve kaptam az első TV-hez való DVD lejátszómat, ahhoz kaptam ajándékba. Hibás volt a film, mert az utolsó 10 perc lemaradt róla! :D:D:D Így sokáig nem tudtam mi lett a vége! XD Internetem még nem volt. Jó, ha nagyon akartam volna, megszerzem valahogy "teljes" változatban, de érzetem, jó lesz a vége, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam vele. Csak akkor idegesített, hogy pont a legizgalmasabb részét nem látom! :@ :D Majd amikor lett netem is, letöltöttem és jók voltak a megérzéseim! :D:D:D
A természet- és a katasztrófafilmek keresztezéseit szoktam nézni, ahol némi tudományos megalapozottsággal festenek egy víziót valamiféle fenyegető jövőről. Persze vannak kétségeim, hogy ez mennyire megalapozott aggodalom és mennyire propaganda. A jégkorszak beköszöntét, meg a globális felmelegedést bemutató katasztrófafilmek, kioltják egymás hatását. :)
Igen-igen XD Bár mostanság a globális felmelegedésnek nagyobb az esélye. Nálunk ma is, hét ágra sütött a nap, nem lényeg hogy Dec.23-a van, meg hogy az ember lánya szeretne fehér karácsonyt... Borzalmas ami mostanában megy. Spektrumon szoktam nézni erről szóló műsorokat, biztos ferdítik valamennyire a valóságot, hogy kicsit meg rémítsék az embereket. De nem sok haszna van. Sajnos! :(
Boldog Békés Karácsonyt Nektek és előre is Sikerekben gazdag Új Évet! :)
A.
Az is egy érdekes téma, hogy a melegedésért mennyire felelős az emberi beavatkozás és mennyire természetes folyamat. Mondjuk a környezetszennyezés biztos nem tesz jót, de lehet, melegedés egyébként is lenne. Beszélnek a változásokról, de igazán nem készítik fel az embereket, hogy mi lehet itt akár már 10-15 év múlva. Persze nem akarnak már most zavargásokat. Elég lesz az akkor is, amikor nem lesz elegendő élelmiszer meg ivóvíz.
És ezek után kellemes ünnepeket kívánok én is. :)
Hát ezt szerintem senki se tudja pontosan, de, hogy mi nagy szerepet játszunk benne az tuti.
Jó, igaz, szép bevezető után kívántam én is Boldog Ünnepetek. :S Hagyom is ezt a témát. Meg jól eltértünk a post témájától is. :D
Nem jelent problémát az eltérés a témától, ez errefelé általános. :) Írok az izlandi politikai életről, és aztán ennek kapcsán beszélgetünk a kacsacsőrű emlősök szexuális életéről. :D
:DD
De ha azokat kitárgyaltuk, ne felejtsünk el szót ejteni a hidraulikus működtetésű betonkeverő szárnycsapásának sebességéről se! :D
Túlzásokba azért nem kell esni, :) de a csapongás az teljességgel elfogadott és szokásos dolog ezen a blogon. :)
Nem akartam, bocsi.
Szerintem így a jó. :)
Menny és pokol, boldogság és dermesztő kétségbeesés…Nagyszerű film!
Amíg a Loving Annabelle már már földöntúli szépségű film, a Lost and Delirious (szándékosan nem írom a magyar címét) drámai. Tori helyzetbe kerülése és döntése valószínűleg nagyon jellemzi azt a lelki terhet, amit egy nem hetero szerelmes párnak kellhet viselnie. A most felnövő újabb generációk talán egyre elfogadóbbak, cirka 50-100 év múlva talán nem fog amiatt senki szenvedni, hogy a SZERELEM akkor is jön és VAN , ha azonos neműekről van szó. Figyelmet érdemel, hogy Paulie nem azért szerelmes egy lányba, mert leszbikus, hanem neki Tori teste és lelke kell, mert belé lett szerelmes, vele egész, vele létezik.
Elgondolkodtam azon, mivel nekem is van két drága gyerekem, hasonló helyzetben én hogyan reagálnék, de nem igazán kellett sokáig töprengenem. Úgy is akkor vagyok és leszek boldog, ha ők is azok, ebbe pedig nem fér bele semmilyen előítélet vagy kívánság, elképzelés a részemről.
Különös része a filmnek Paulie metamorfózisa ragadozó madárrá. Egyszer régen, amikor szét voltam esve, fává szerettem volna változni, belesimulni a természet, az erdő ritmusába, érezni a szél erejét, a nap melegét, az eső zuhogását. Nekem akkor ennyi elég lett volna az életből. A hatalmas fák iránti vonzódásom azóta is megvan :)
Zscdoki
Az a 100 év nekünk már nem sok vigaszt jelent. És optimista is vagy. Nézd meg, mikor törölték el a rabszolgaságot, és még mennyi előítélet él a színesbőrűekkel szemben.
A madaras dolog erős szimbolikus jelentéssel bír, és különösen jól mutat filmen. Mint a Blade Runner (Szárnyas fejvadász) végén Rutger Hauer a galambbal.
Van, akinek az a szabadság, ha szabadon szállhat, mint a madár. Van, akinek az, ha állhat egy helyben, mint egy fa, és nem várnak tőle semmit, nem kell csinálnia semmit, csak békén hagyják.
Én szívesen lennék fa és madár is. (Egyszerre.) Fészket raknék az ágaim közt, és hallgatnám a csivitelésem hangját. :)
Húúúúú, most eszembe juttattad a Blade Runnert, minimum évente egyszer megnézem, már letelt! Ez a galamb jelenet Roy monológjával nagyon ütős, bár a ennek a filmnek minden része az!
Zscdoki
Megjegyzés küldése