Szeretem a vámpíros meséket, de azért vannak határok. Devlin Haynes néven írta valaki az Éjmámor c. khm... művet. Mint egy vámpíros romána füzet. Illetve még azt a színvonalat sem üti meg. Borzasztó. Egyre jó az ilyen, hogy önbizalmat adjon kezdő szerzőknek. Mondván, hogy ennél még én is jobbat tudok. És ezt kiadták, tehát semmi nem lehetetlen. Sokan talán csak azért nem jelennek meg, mert nem volt elég kitartásuk, hogy befejezzenek egy irományt. Vagy ha befejezték, nem házaltak vele elég helyen. Esetleg nincs rokonuk a kiadó vezetésében.
OK, talán egyelőre nincs jogom fikázni más könyvét, mert még egyetlen sort sem sikerült papírra vetnem a sajátomból. De ízlésem akkor is lehet, és eldönthetem, hogy tetszik-e valami. Bár jobban belegondolva, ennek a könyvecskének annyira voltam célközönsége, mint játékboltban Fecó a Barbie babának. Majd figyelek, hogy igényesebben válogassak olvasnivalót. Esetleg olvasás helyett írhatok is kicsit.
Kezdek beleveszni az elméletbe, meg a szótározásba. Tudom, tényleg világosan kell érteni a dolgokat, de így odalesz az élvezet. Ráadásul, ha megértettem valamit, az nem jelenti azt is, hogy tudom. Folyton vissza kell keresnem a korábbi definíciókat, ha hivatkoznak rájuk, mert nem rögzült. Lehet, le kéne fordítanom magyarra a dolgokat, hogy jobban megmaradjon. De tuti azt mondaná tesóm, hogy az írás projektből megpróbálok fordítás projektet csinálni, mivel abban már van gyakorlatom, és több hozzá az önbizalmam.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése