Limonádé

A sok noszogatásnak hála kezd körvonalazódni a kísérleti projekt. Egy romantikus történet, aminek a munkacíme, minő meglepetés, "Limonádé" lesz. Hogy a Harlequin füzetek IQ szintjét meghaladjuk, majd lesz benne némi shakespeare-i fordulat. Félreértések, tévedések, ármány és szerelem, féltékenység, bosszú, barátság, érdek, meg minden ilyesmi. Tesóm szerint célszerű nem teljesen ismeretlen környezetbe helyezni a sztorit, ezért nem Monte Carlo kaszinóinak szerencsejátékosai, vagy azték templomot ásó régészek lesznek a szereplők, hanem egyetemisták.

A főszereplő egy József nevű srác, aki egy alkoholmámoros buli alkalmával, szándékán és tudtán kívül, teherbe ejt egy Mária nevű leányt, aki egyébként a legjobb barátjának a barátnője. A lány sem teljesen józan az eset alkalmával, ezért később azt hiszi, hogy a barátjától van a gyermek. Ám összevesznek, és nem mer a szülei elé kerülni az apa nélkül, ezért megkéri Józsefet, hogy kísérné haza, és vállalná el, mint sajátját, a magzatot. A terv szerint "felelősségteljes" magatartást tanúsítva kinyilvánítják, hogy össze akarnak házasodni, de majd nem értenek egyet semmiben. A fiú egyébként árva, tehát eleve nem egy jó parti. Ha kell, veszekednek is kicsit, mire a szülők "lebeszélik" őket a láthatóan kudarcra ítélt házasságról. A tervbe azonban csúszik majd némi hiba, mivel a szülők el vannak foglalva a saját problémájukkal. Féltékenységi dráma dúl köztük, egyébként minden valós alap nélkül.

Természetesen a végén a dolgok majd valahogy jóra fordulnak. De a fordulatokat még ki kell találni. Szükség lesz még jó néhány további szereplőre is. Az egészet ki kell dolgozni alaposan. Szándékom szerint tévedések és félreértések sokaságából álló vígjáték lesz a végeredmény. Mondanivalójának pedig az lesz a lényege, ha letérünk az igazmondás szűk ösvényéről, könnyen eltévedünk a sűrűben, ahonnan csak nagy nehezen, megtépett ruhában, tüskéktől véresre sebezve fogunk kikeveredni.

Tesóm szerint legelébb is életre kéne keltenem pár szereplőt, meg kéne alkotnom a karaktereket. Próbáljam meg kitalálni a hátterüket. A gyermekkorukat, életük lényeges eseményeit, melyek olyanná tették őket, amilyenek a történetben lesznek. Írjak ezekből rövid, legfeljebb pár oldalas novellákat. Gyakorlásnak is jó, és megszokom, hogy több ízben átírom a dolgokat, ahogy újra és újra kell alkossam a háttereket, hogy passzoljanak egymáshoz és a kerekedő történethez.