Gyomorfordulat

Végeztem a leckével. Kata polcáról, a hátsó sorból, ahol rejtegeti őket, előhalásztam egy júliát. El is olvastam. Ne nevessetek! Nagyon tanulságos volt. Persze háborgott a gyomrom, többször letettem és kimentem levegőzni, időnként meg nyüszítettem, hol kínomban, hol a röhögéstől. Pedig igyekeztem jól választani. Elolvastam vagy harminc füzet fülszövegét. Ami túl egzotikus helyen, dzsungelben, karibi szigeten, stb. játszódott, azt egyből kiselejteztem. Amiben a főszereplőnő kiemelkedően tehetséges festő, zenész, üzletasszony, stb. volt, azt is. Meglepő mód, nem is sok maradt. Kiválasztottam egyet, amiben tévedés, félreértés, szerepcsere, szóval valami összetettebb bonyodalom látszódott. De sokat ez sem segített.

Persze mit vártam. Sejthető volt, hogy a főhősnő tökéletes szépség, lelke tiszta, mint a hó, találkozik egy pasival, aki félelmetesen sármos, kőgazdag és hírhedett szoknyapecér. A nő első pillantásra, ahhh..., a férfi is huhhh..., de  azt gondolják mindketten, hogy a másik... Hanem, a helyzet úgy bonyolódik, hogy... és sok időt töltenek együtt. A pasi hol félelmetesen szigorú, hidegen kimért, hol meg lágyan gyengéd, forrón szenvedélyes. A nő beleolvad a bugyijába, rémülten megdermed, el van bűvölve, keservesen zokog, tanácstalan, akarja, nem akarja, de mégis, de mégsem. Aztán mindennek vége. Ám még hátra van egy fejezet, amiben minden jóra fordul. Igaz addigra sikerül már annyi bajt összehozni, csak valami deus ex machina, a gondviselés keze, stb. oldja meg a problémát. És természetesen az utolsó oldalon még lesz egy leánykérés.

Szándékosan nem írtam a konkrét történetet, és a címét sem. Ne bántsuk a szerzőt. Ez egy ilyen műfaj. Csak egy bizonyos területre koncentrál, azon a téren nem is feltétlen rossz, csak más dolgok kimaradnak belőle, ezért vannak ellenérzéseim. Erre akkor jöttem rá, mikor elkezdtem a házi feladatom csinálni. Ugyanis nem lehet megoldani. A karaktereknek alapvetően 16 féle motivációjuk lehet, pontosabban kell legyen. Tisztán archetipikus karakterek esetében ez 8 szereplőt jelent. Ezekben a történetekben meg nincs is ennyi, dramaturgiai funkcióval rendelkező szereplő. Jó, ha 3-4 akad. Innentől kezdve vagy halmozzák a funkciókat, ettől a karakterek "idegbetegek" és következetlenül viselkednek, mindig az aktuális funkciónak megfelelően, vagy pedig bizonyos motivációk kimaradnak a történetből. Ettől ez egész mese valahogy egysíkú, hiányos lesz. Bizonyos szempontokat figyelmen kívül hagy, mintha értelmi fogyatékosokról, értelmi fogyatékosoknak szólna.

Azt hiszem, az egész feladatnak az volt a lényege, hogy arra jöjjek rá, én ezeknél sokkal jobb történetet tudok kitalálni. Persze, nem biztos, hogy jobban meg is tudom írni, mert az egy másik dolog. Ez a szörnyűség, amit elolvastam, nem volt olyan nagyon rosszul megírva. A szöveg gördülékeny, színes, képszerű, telve érzelmekkel. Csak a története vacak. Persze nem véletlen. Így 100 alatti IQ-val is emészthető marad. Egy igazi, sokrétű és nem egyértelmű élethelyzetnek, ahol nincsenek tisztán jó és rossz választások, csak kevésbé rosszak, szóval egy összetett sztorinak az "ad usum delphini" változata. Mint a Kőszívű ember fiai, egy oldalban összefoglalva. Benne van az egész történet, de valahogy a lényeg kimarad, elvész a mondanivaló.