2010. december 31., péntek

A templomosok titka

Ahogy az már hagyomány, a címe ellenére ennek az írásnak nem sok köze lesz a templomosokhoz. Csak úgy kerültek bele a postba, mint Pilátus a Krédóba. Egy levélben jött elő a téma. Egy templomos lovagokról szóló könyvről volt szó. Meg arról, hogy teszek-e újévi fogadalmat. Nem teszek, mert egyszer megfogadtam, hogy többet nem fogadkozom. És nem lesz évértékelő beszéd sem, vagy számvetés az elmúlt időről. Viszont ma a kezembe ugrott egy könyv a polcról. A szerző neve Templar. (Templomost, templomos lovagot jelent.) A könyv száz szabályt tartalmaz, melyek a mindennapokban alkalmazva egyszerűbbé, nyugodtabbá, sikeresebbé és boldogabbá tehetik az életünket. A levélben említettem a régi illemtankönyvekhez és a zsidó hagyományokhoz való vonzódásomat. Mert azok eligazítanak gyakorlatilag bármilyen élethelyzetben, hogy mikor mit tegyél. Ehhez hasonló célt tűz maga elé ez a könyv is. Persze én nem rajongok a "Hogyan változzunk meg előnyünkre 3 nap alatt?" jellegű önfejlesztő izékért, de az első lapon rögtön Mijamoto Muszasi neve ötlött a szemembe, és ez a mottó: Ne félj, ne csodálkozz, ne habozz, ne kételkedj! Túl hangzatos meg minden, de azért hatott rám.

2010. december 30., csütörtök

Számokba fojtva

Ha nem tudja az ember, akkor is kitalálható. Greenaway keze nyoma érződik a filmen. Minden annyira burjánzik. Túlzsúfoltak a jelenetek helyszínei. Rengeteg holmi szanaszét, elképesztő mennyiségű étel az asztalokon. És minden bomlik, erjed, bogarak nyüzsögnek, láthatatlan baktériumok bontanak le. Halottak megfogant magzatai, az elmúláson tenyészik, őrjöng a születés. Tulajdonképpen az egész egy hatalmas nagy katyvasz. Valami folytonosság érződik benne, de igazából semminek nincs értelme. Csak zajlik minden. Tisztára mint az élet. De a metaforát ha ki akarjuk csomagolni, csak újabb metaforák kerülnek elő. Mint az ajándék doboz, amiben egy újabb doboz van, és abban egy újabb és egy újabb. Tudjuk, hogy az utolsó üres, de akkor is ki kell csomagolnunk az összeset. Nem tudjuk nem megtenni. Mint ahogy a három Cissie sem tudja nem elkövetni a tettét. Egy a nevük, egy a sorsuk. Nomen est omen.

2010. december 29., szerda

Emberek, szavak, érintések

Kata dolgozott, mi pedig elmentünk Fecóval a Teszkóba vásárolni. Ez egészen jó program is lehetett volna, de a mama is velünk is tartott. Kicsit hideg volt, de gyönyörűen sütött a nap. Remek hangulatban indultunk, de aztán ez elmúlt. Kata anyukájával azt hiszem nagyon különbözőek vagyunk. Én befelé élem meg a dolgokat. Introvertált típusként befogadom a külvilágot és megrágom, megemésztem, felszívom és magamba olvasztom. A mama nem. Ő bekebelezi, megrágja, aztán ránk öklendezi.

2010. december 27., hétfő

Linkek

A az oldalsávomra felvettem azokat a blogokat, melyeket rendszeresen olvasni szoktam. Ha bejegyzést írtam, vagy kommentre válaszoltam, utána végignézem, kinél volt frissülés. Követem így néhány embernek az életét, a gondolatait. Már amennyit megmutatnak belőle. Mert a mélység az egyénenként változik, erre nincs szabály sem elvárás. Egyetlen egy dolog "kötelező". Legalább havonta egy bejegyzést írni.

A malom

Tesóm szerint rühellem, ha olyan vagyok mint mások. Kényszeresen különböznöm kell. Mondta is, hogy nyugodjak meg, hisz én teljesen egyedi vagyok. Ahogy mindenki más is. Hehe. Na szóval, ha a karácsonyfikázással nem sikerül kilógnom a sorból, elhatároztam, hogy próbálok valami igazán cukorszörpös nyálasat és giccseset felidézni a gyerekkoromból. De semmi. Se egy nyomorult közös szánkózás, se bejglisütés, hóemberépítés, szánhúzókutyán lovaglás, rénszarvas simogatás. Anyám nem fonta copfba a hajam, mert sosem hagyta akkorára megnőni, nem tanított főzni, mert menzás voltam és hétvégén is többször hozta a kaját, vagy vitt egy pasija étterembe, mint a konyhát használtuk volna. Nem voltak bizalmas beszélgetéseink, mert még kicsi voltam hozzá, hogy megértsem, vagy már nagy, hogy ne akarjam hallani amit mondana.

2010. december 25., szombat

Fenyőillatú lidércnyomás

Betege vagyok a nagy családi karácsonyoknak. Szenteste Kata szüleinél telik, ahol a papa próbál jópofa dolgokat mondani, folyton pálinkával itatna és pikkelyes lesz a hátam a sok haltól. Én szeretem a halászlevet, egy tányérkával. De nem akarok kondérszám enni belőle. A kötelező mákostésztából is jöhet egy kicsi, de nem vagyok hízókúrán. És még tiszta szerencse, hogy nem jöttünk már ebédre, mert akkor babot is kellett volna enni. Így legalább az otthoni lájtos csicseriborsó kímélte a belsőnket. De a sütinél már nem volt pardon, kellett enni kicsit mindből. Katával felezgettük a szeleteket, így lehetett túlélni.

2010. december 24., péntek

Időzítés

Az ünnepeknek a smúzolós részééért mindig is rettentően "rajongtam". Puszi, puszi, vigyorgás egymásra. Mint mondjuk Kata nővérével, aki ha rám néz, úgy érzem, mintha mikroszkóp alatt tanulmányozna, mint valami furcsa létformát. De a kedvencem anyám, akit gyermeki tiszteletem maradékával messzire el szoktam kerülni, nehogy valami bántót találjak mondani neki. Évente egy látogatás azért benne van a tervben, de szigorúan ünnepmentes időszakban. Ez a szabály, amit hoztam, és idáig szigorúan be is tartottam.

2010. december 21., kedd

Berágtam

Aki olvasta a régebbi írásaim, tudja, a FIDESZ nem a szívem csücske. Orbánért nem rajongok, és kifejezetten baloldali érzelmeim vannak. Ennek ellenére némely kormányintézkedésekkel egyet tudtam érteni. A különadót és a magánnyugdíjpénztárak felszámolását megértem, támogatom. De azért mostanában nem egyszer elszakad a cérna. Nem tetszik az Alkotmánybíróság döntése? Nosza módosítsunk alkotmányt! Ebbe többet nem beszél bele! Ahogy a jegybankelnöknek sem kéne, de csökkentsük a fizetését, hátha észhez tér. ORTT helyett Médiatanács - a magyarországi média felügyeletére 9 évre "bebetonozva" a kormányoldal emberei. Sőt, némi kutyakomédiát követően újabb alkotmánymódosítással rendeletalkotási jogot is kap az új testület.

2010. december 19., vasárnap

Ünnepi hangulat

Tegnap megtartottam a kiselőadásomat és beadtam a másik házidolgozatot is. Mikor hazaértem, és ledobtam a táskám, akkora kő esett le a szívemről, hogy kalapáccsal kellett szétverni és vödrökkel kihordani. Kata rendes volt, nem piszkált este, pedig órák után még 8 deci forraltbort bepusziltam a csoporttársakkal, amíg ő itthon a szőnyegeket takarította a friss hóban. Meg kisuvickolta az egész fürdőszobát, miközben Fecóval gyakorolták a karácsonyi színdarabot. Még vacsorával is várt. Az utóbbi napokban éjszakánként a beadandókat írtam, így csak hajnalban bújtam be mellé, gondoltam be akarja pótolni a mulasztást, amihez hangulatba akar hozni. Bár ő ilyenkor inkább magát hozza hangulatba egy jó kis veszekedéssel.

2010. december 12., vasárnap

Gyermeklélektan

Hideg van.  Most nem arra gondolok, hogy 6-8 centi hó van az udvaron, az objektív hó és objektív hideg. Én a szubjektív hidegre gondolok, aminek következtében Fecó szó nélkül felvette a sapkát, és arra még két kapucnit is ráhúzott, mielőtt kilépett a házból. Kata nem látta, csak az ajtó csukódását hallotta, és rutinból óbégatott utána, hogy a sapkát is tessék felvenni! Fecó csak annyit hallott, hogy az anyja valamit nagyon kiabál és visszalépett, hogy tessék? A Kedves szava elsőre elakadt, mikor látta, hogy a sarkkutatók fejét sem védi több ruházat, de aztán rutinosan rámordult a gyerekre: "Azt mondtam, hogy kesztyű nélkül ne merj kimenni!" Mert ugye, ismerjük a nyuszika történetét. Ha van rajta sapka, ha nincs, mindenképpen jaj neki.

2010. december 8., szerda

Szex meg ilyesmi

Azt hittem, a sok tanulás jól betesz majd a romantikának, de nem így van. Egyelőre. Gyorsan le is kopogom. Hazaérek és épp csak falok valamit, aztán már szedem is elő a könyveimet. Illetve nem is kell előszedni mert el sem rakom őket. Olvasok, biflázok, jegyzetelek. Neten kutatok, anyagot gyűjtök, fogalmazok. Ez rengeteg idő, már mikor lement az évadzáró epizód a zombis sorozatból, és még nem néztem meg. Estére jól elfáradok, és a türelmem sem teng túl. Ennek következtében hamarabb rámordulok Fecóra, Katára. Fecó észleli az állapotom és vigyáz. Kata nem. Illetve lehet, hogy észleli, de nem vigyáz. Így jól hajbakapunk, és jöhet a békülős szex.

2010. december 4., szombat

Sabbat shalom


A Hanukka harmadik, vagy már inkább negyedik napja van. Szeretem az ilyen gyertyás ünnepeket. Mikor kicsi voltam, még nálunk is divat volt gyújtani, de aztán anyám leszokott róla. Legközelebb egy haverom nagymamájánál volt részem ilyesmiben, aki mindig sütötte a fánkokat meg a kalácsokat. Nagyon kedves néni volt, nem is értem miért bírt engem annyira, de mikor beestünk hozzá, mindig úgy fogadott engem is, mintha az unokáinak egyike volnék. Akik aztán hamarosan befutottak, és lett akkora állat felfordulás, amit én addig még nem láttam. Mindenhol ült valaki, mindenki hangosan beszélt, lehetőleg egyszerre. Tökre élveztem, mert egykeként, unokatesók nélkül nőttem fel. Nálunk, ha anyám hazahozott egy pasit, akkor már úgy éreztem, túlzsúfolt a lakás. Ez meg teljes téboly volt számomra, amin csak vigyorogni lehetett. Persze egy idő után leléptem, mert az idegeimre ment a nyüzsgés, meg nem akartam megvárni, amíg odaérnek a haver szülei. A faterjával nem csíptük egymást. Az is lehet, a nagyi ezért bírt, mert a vejét ő is utálta.

2010. december 2., csütörtök

Széljárással szemben

Engem aztán nem lehet azzal vádolni, hogy FIDESZ rajongó volnék, mert képletesen is baloldalon van a szívem. Sőt, ha figyelitek az írásaimat, a szöveg jellemző módon balra igazodik. Mégis, nem állom szó nélkül, amit a magánnyugdíjpénztárak kapcsán hallok, olvasok. Kivétel nélkül mindenki háborog, anyázza a kormányt. Nem is értem, hogy szerezhették meg a minősített többséget a parlamentben, a jelekből úgy tűnik, hogy senki nem támogatta a politikájukat. Nem hallok felmérési adatokat a rádióban, de a kormányzópárt politikájának elfogadottsága kb. zéró lehet. Mert én még nem találkoztam olyannal, aki helyeselte volna a nyugdíjpénztáras dolgokat. Én meg... Ha színházba megyünk, Kata tökre rühelli, hogy az előadás végén mikor tapsolni kell, az egész nézőtér egyszerre csapkodja össze a tenyerét, csak én nem vagyok szinkronban. Azt mondja, ilyet eddig csak egyvalakinél látott. (Lehet találgatni.) Szóval most sem állom, és a véleményemmel szembe kell menjek az árral.

2010. december 1., szerda

Nyűgös mint egy szalmakutya

Sétáltam egyet tesómmal. Mikor máskor, mint zuhogó esőben. Elmentünk Fecóért a suliba. Pontosabban az épületbe már csak én mentem be, ő csak a kapuig kísért. Belekaroltam az óriási esernyője alatt, és vezettem. Utálja a szemüveget - nincs is neki, pedig 5-6 dioptriás rövidlátás azért már valami - ezért úgy közlekedik, mint a denevérek. Nem használja a szemét tájékozódásra. A sötétben és a sűrűn zuhogó esőben megtalálta volna az összes pocsolyát, ami útba esik. Belelép, és felcsapja rám a vizet. A csecse szattyánbőr csizmácskám (velúr, kicsit kényes, nem is tudom minek ilyet vettem) nem olyan ellenálló, mint az ő bakancsa. Szólni mégsem szóltam, mert képes és vesz nekem egy új csizmát.

2010. november 29., hétfő

Fekete bárány

Kata kitalálta, hogy elmegy szűrővizsgálatokra. Volt már vérvételen, meg nőgyógyásznál. Ez utóbbira készülvén birkanyírást tartott. Kissé fazonírozta a "fekete bárányt". Mondtam is, hogy egy pasi miatt többet tesz ezen a téren, mint az én kedvemért. :) Ezzel jól elviccelődtünk, utána meg mondta, hogy egy új, fiatal doki van, akinek nagyon ügyes a keze, elmehetnék, kipróbálhatnám én is. Nem is tudom, vigyázni kell a nőgyógyásszal, kész lebukás lehet a dolog. Azt mesélte Kata, hogy a doki rákérdezett, hogy ugye nem szed fogamzásgátló tablettát. Mondta, hogy nem hát, de miért? A válasz az volt, hogy látszik a nyálkahártyán, és ez meglehetősen ritka látvány.

2010. november 27., szombat

Mannához a köret

Nem kéne már ennyit tanulnom, árt az nekem. Elszoktam tőle, és az agyamat utána helyre kell raknom. Jó is, hogy mikor hazaestem, üres volt a ház. Kata tanfolyamon, Fecó a mamáékkal tanyán. Kaja, blognézegetés, levelek, aztán agyzsibbadás ellen megnéztem a Kispálfilmet (Napozz Holddal). Ismét megállapítottam, hogy a Lovasi egy pöcs, az egész ketyós banda meg tirpák, nem is értem miért vagyok oda értük, de nagyon. Még talán a p (ejtsd kispé) aki viszonylag normálisnak tűnik. De ő is csak viszonylag, a többihez képest.

2010. november 25., csütörtök

Világnap

Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Hallgatom a rádióban, hogy Franciaországban évente 650.000 nők ellen elkövetett erőszakos cselekmény válik ismertté. Nem ennyi történik, hanem ennyiből lesz ügy. De például a nemi erőszakok 80%-át nem is jelentik. Vajon az elcsattanó pofonoknál mennyi lehet ez az arány?

2010. november 23., kedd

N1

Nem bírtam ki. Tanulnom kéne ész nélkül, mert most pénteken megint vizsgázom, de semmi hangulatom a könyveket biflázni. Inkább megírtam a vérfarkasos kezdőmondat novellás változatát, ahogy arra a kommentek közt célozgattam. Köszönöm Tyúknak az inspirációt. Ha valaha is be óhajtaná valaki válogatni egy horrornovellás kötetbe ezt itt, akkor neki ajánlom majd az írásom: "Tyúknak szeretettel, aki megérti és osztja a vérbestiák iránti olthatatlan rajongásomat." :-))

2010. november 20., szombat

Nők mindenütt

Eddig is ott voltak mindenütt, csak mostanában jobban észreveszem őket. Például láttam egy idős nénit, őszhajút, aki rettentő elegánsan öltözött, és a fején cuki kis kalap volt. Olyan marcipános sütire emlékeztető apró izé, hogy jajistenem mindjárt leesik. De nem, pedig sikkesen féloldalt volt csapva, szóval tuti, hogy kalaptűvel volt megtűzve, ami nekem az elegancia csúcsa. Mint a harisnyatartó. Ezek számomra elképzelhetetlen dolgok. Harisnyát, meg kalapot sem hordok, de azokat még el tudom képzelni magamon. Pontosabban ezeket is el tudom képzelni, de csak ha valami értelmes funkciót találok ki nekik. Mondjuk a harisnyatartóba rejtem a pisztolyomat, és egy kalaptűvel döföm szíven - a Traviáta nagyáriája alatt - a kémhálózatot vezénylő követségi titkárt.

2010. november 18., csütörtök

F1

A vérfarkas a zongoránál ült, és Chopint játszott. Mély átéléssel, a szemét lehunyva, és a felső testét a zene ütemére ringatva. Így a mély átélés már elsőre látszott rajta, ellentétben a vérfarkassággal, mert az még nem volt feltűnő. Pedig a holdtölte már percekkel ezelőtt beállt. Csakhogy a hold, egyelőre  a látóhatár alatt tartózkodott, így az átváltozás még nem történt meg. De ez csak idő kérdése volt, és ez a tény komoly aggodalmat keltett a zongoristában, amit a zenével próbált, egyébként nem is sikertelenül, csillapítani.

2010. november 16., kedd

A libák gágogásának hatása az európai kultúrfejlődésre

Reggel mikor elindultam otthonról, hangos gágogást hallottam. Nem, nem Kata pörölt velem, hanem vadlibák szálltak el felettem. Jó nagy csapat volt, nem egyszerű V betűt formáztak, hanem a V szárai is kettéágaztak, mint két tövénél összehegesztett Y. Rögtön eszembe jutott, hogy a napokban volt Márton, a libás nap. Már nem emlékeztem, hogy mi köze volt Szent Mártonnak a libákhoz, pedig régen tudtam én az ilyesmiket, de a kedvetekért most utánanéztem.

2010. november 14., vasárnap

CC Blender Sintel

Jó kis cím, aki nincs otthon a témában, az találgathatja egy darabig, hogy mit jelent. A CC az a Creative Commons rövidítése. Ez egy licenc, méghozzá egyfajta szabad licenc, ami átmenetet képez a Copyright (C - minden jog fenntartva) és a Public Domain (PD - közkincs) között: Creative Commons (CC - néhány jog fenntartva) Hogy ennek mi az értelme, mindjárt mondok rá egy példát. Rajzolsz egy jópofa figurát, egy sündisznó apócskát, aki hintaszékben ringatózva, pipájából füstfelhőket ereget, és az unokáinak mesél. Kiteszed a weboldaladra, és aláírod, hogy minden jog fenntartva. Ha alakul egy netes közösség, azokból, akik meséket tesznek közzé a honlapjukon, és szeretnék a sündisznódat logóként használni, ezt nem tehetik meg. Ha viszont azt írod alá, hogy közkincs, lemondtál minden jogról, és nincs akadálya, hogy egy dohánygyár, a pipát cigarettára cserélve, a reklámjaiban használja a figurádat.

2010. november 13., szombat

Össze-vissza

Teljesen szétesett a mai napom. Kezdett azzal, hogy későn keltünk fel. Pedig Katának egy barátnője jött hozzánk, gyerekestül, látogatóba. Reggel kilencre. Ez olyan korai időpont, hogy szerintem az illetlenséggel határos. Kata rendrakásba, takarításba kezdett, én meg csináltam kását, hogy legyen reggelink, meg tudjuk mivel megkínálni a vendégeket. Fecót is piszkáltuk, hogy csináljon rendet a szobájában, de ugye nála ez annyit jelent, hogy beül a padlón szétszórt játékok közepébe, és a pakolásról két másodperc alatt elfeledkezik, de legalább csöndben elvan.

2010. november 11., csütörtök

Vonuljon ki, ha akar

Olvasom az Origón, hogy "A Spar berzenkedik a különadó meghosszabbítása miatt". Ja, a kormány nem tartja be, amit ígért. További megszorítások várhatók. Hányszor hallottuk már ezt. Hogy most kivételesen nem a munkavállalók szívnak majd, hanem a multik? Had ne zokogjak. És tegyük hozzá, a Spar berzenkedik, de nem akar kivonulni. Ebből sejthető, hogy csak az extraprofitja csökken, de nem lesz veszteséges. Mert a honpolgár, a marha, még majdnem éhen is hal, de csak a legvégső esetben "vonul ki az országból". A multi pedig abban a pillanatban, amint úgy tűnik, hogy a tőkét átcsoportosítva, a veszteségek leírásával is, másutt nagyobb nyereséget realizálhat.

2010. november 10., szerda

Felsőoktatási tv.

Most, hogy újólag hallgató lettem, érdekel a téma. Elkészült az új felsőoktatási törvény vitaanyaga. KDNP-s körök készítették, és még a FIDESZ-szel sem egyeztettek róla. Pokorni le is húzta rendesen. Némi szűklátókörűséget jelez, hogy beterjeszteni bármit lehet majd, de a FIDESZ szétbombázza módosító javaslatokkal, amit simán megszavaznak majd. Esetleg bizonyos kérdésekben az ellenzékkel egyetértésben. Nagy pofon lesz a kisebbik kormányzópártnak.

2010. november 9., kedd

Mi az a durbincs?

Az Origó cikke szerint: "Többek között a friss és fagyasztott nagyszemű durbincs és cukkini, illetve a rágógumi kereskedésének szabályairól szól az a szerződés, amely miatt durva vita alakult ki hétfőn a parlamentben. A törvény, egy az Európai Unió és Izrael közötti társulási szerződést ültet át a magyar jogba. A Jobbik képviselői szerint a szerződés gyanús." És ez csak a kiemelés volt, a cím még jobb: "Rágóról és cukkiniről szóló szerződés miatt szarháziztak a parlamentben".

2010. november 8., hétfő

"Mindent a mellekről"

Idézőjelbe tettem a címet, hogy jelezzem, nem fogom teljes körűen kimeríteni a témát, ez is csak egy cím, mint a múltkori vaginás post esetében. Egyébként a film sem tárgyalja a témát az összes lehetséges aspektusból, bár erre számítottam is. Őszintén szólva azt hittem, hogy jobbára ez is a plasztikai sebészet témáját helyezi majd előtérbe, mert mikor belenéztem az elejébe, pont egy ilyen részt kaptam el. Két műtétre váró csaj beszélt. Az egyik azt mondta: "Én teljesen elégedett vagyok a melleimmel. Csak nem elég nagyok." Ez olyan, mintha egy vicc poénja volna. A másik csaj pedig azt mondta: "A férfiak állandóan bámulják, és megjegyzéseket tesznek." Neki az volt a problémája, hogy túl nagy. Kisebbet akart. A pasik ilyenkor értetlenül bámulnak, mert (tesóm szavaival) a női mell olyan mint az aranyrög. Ha elég nagy, senkit nem érdekel a formája. Szerintem meg csak arra gondolnak, hogy ők akarnának-e péniszkisebbítő műtétet.

2010. november 5., péntek

Kalózkodás

Nem Szomália, hanem szerzői jog. Általában ez a kérdés nem igazán szokott aggasztani. Most annak kapcsán kezdett el foglalkoztatni a kérdés, hogy megjelent egy könyv, amit olyas valaki fordított le, akit ismerek. Bennem megvolt a jó szándék, és elmentem könyvesboltokba, hogy megvegyem. De még nem volt egyikben sem. OK, csak négyet néztem meg, és elmehettem volna többe, meg várhattam volna, de megláttam az Interneten, hogy le tudom tölteni. Igen rövid ideig haboztam csak. Ráadásul a szkennelt, OCR-ezett szöveg komoly utógondozásban részesült. Kijavították a szöveg felismerési hibáit, és igényes formázást kapott. Élvezettel olvastam, és az élmény, eltekintve attól, hogy számítógépen néztem a lapokat, így kénytelen voltam az asztalnál ülve olvasni, mert nem tudtam volna a monitorral a kezemben, kényelmesen hátradőlni a fürdőkádban, szóval az élmény nem sokban maradt el a papíralapú változat használatától.

2010. november 4., csütörtök

Hoax

A fény és a hülyeség terjedése úgy tűnik természeti törvényszerűség. A fénynek 135 ezredmásodpercig tart megkerülni a földet. A hülyeségnek valamivel többe telik. Régen volt a képeslapküldős piramisjáték, hogy küldj egy képeslapot a legelsőnek, őt töröld, és írd magad a hatodik helyre, majd küldd el 5 embernek, és hamarosan kapsz 15.625 db képeslapot. Meg, hogy köss piros cérnát három ember csuklójára, kívánj valamit, és tépd le a sajátodról, akkor teljesülni fog. De ha megszakítod a láncot, akkor jaj-jaj, mi lesz veled. Az internet azóta alaposan kiterjesztette a lehetőségeket.

2010. november 3., szerda

Szavak, hallgatás, miegymás

Fecóval elsétáltunk a boltba reggeliért. Korán felébredt, mint mindig, ha nem kell iskolába menni. Még hűvös volt, egy bő anorákba bújtam, ő pedig felhajtotta a kapucniját. A ruhaujjam bő és hosszú, ilyenkor, mikor fázom, visszahúzom bele a kezem. Fecó meg rutinos mozdulattal bedugja a kis mancsát és kézenfogva jön mellettem. Így melengetjük egymás ujjait, kiscsoportos kora óta mikor egyszer elhagyta a kesztyűjét. Ez olyan meghitt érzés. Mint amikor szipog, matat a zsebében, majd végigkutatja az enyémeket, míg talál egy papírzsebkendőt. Mindezt egyetlen szó nélkül, mint egy rég begyakorolt szertartás mozdulatait, melyeket az ember csukott szemmel, félálomban is hiba nélkül végez.

2010. november 1., hétfő

Szadista dög vagyok

Torrentezés közben csak elvétve szoktam írogatni a torrentek oldalára kommentet. Valahogy most sikerült. Igazából azon az alapon, hogy kijavítsak egy tévedést az ott lévő filmmel kapcsolatban. Erre egy figura sértő módon belém kötött. Azt írta, "egy igazi buta arc" vagyok, és elszajkózta újra a téves állítást. Felhorgadt bennem a pedagógus, és úgy éreztem meg kell nevelnem az illetőt. Valószínűleg kissé túlzásba estem, ha valaki találkozna a dologgal, most itt magyarázkodom. (Aki meg akarja keresni, az nCore-on, 523870 ID-jű torrentről van szó. :) )

2010. október 31., vasárnap

Angyalok testnedvei

A vérfarkasok után most ismételten vámpírokat olvastam. Picikét változott az univerzum, itt egyáltalán nincsenek (legalább is az első kötetben) alakváltók, démonok, bár valami zombiféleségekre történik utalás, csak vámpírok és angyalok. Angyal alatt itt emberfeletti lényt kell érteni, ami semmivel sem veszélytelenebb mint egy vámpír. Sőt. A vámpírok itt egész jól beilleszkedtek. Emberek közt élnek, még házasodnak is velük.

2010. október 30., szombat

Önérték

A tegnapelőtti vaginás posztra érkezett visszajelzések, meg a pótlólag hozzáfűzött, a téma további tanulmányozásához ajánlott linkek anyagának olvasgatása kapcsán, arra jutottam, hogy elég nagy gáz van ezen a téren. Mármint a női önértékelés terén. A fiúknál nem tudom, mi a helyzet, de gyanítom, hogy náluk is hasonló. Persze ez nem mindenkire igaz, biztos vannak mindkét nemben számosan, akik úgy vélik, ők ajándékok az emberiség számára, és aki csak a hónaljuk szagát szippanthatja, az is adjon hálát a teremtőnek az élményért, amiben része lehet. De talán ez a ritkább.

2010. október 29., péntek

Harcművészet filmen

Megnéztem a Red Cliff (Chi bi) c. John Woo filmet. Illetve azt hittem, hogy ezt nézem, magyar szinkronos változatban. De nem. A filmnek van egy második része is. Gyakorlatilag ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, a csatára készülődés közepén. A történet íve, a lezárás, csak együtt áll össze, gyakorlatilag egy filmről van szó, csak két darabban van. Mivel a kettő összesen majdnem 5 óra. A magyar szinkronos verzió 2 és 1/4 óra körüli, egy olyan vágott verzió, amit a két filmből raktak össze, az anyag több mint felének kivágásával.

2010. október 28., csütörtök

"A tökéletes vagina"

Elöljáróban leszögezem, hogy nem tudom megmondani milyen a tökéletes vagina. Ez egy dokumentumfilmnek a címe, amit megnéztem. A múltkor már beígértem, hogy szemlézni fogok ilyen szexuális témákkal foglalkozó műveket, és beszámolok, milyen okossággal, vagy milyen őrültséggel találkozom. A mai témát már egyszer érintettem. (A "Fenekelés" c. bejegyzésem az abszolút favorit, de a "Kisajkak" is nagy népszerűségnek örvend a gúglizók körében. A címmel azonos keresőkifejezésekre, előbbit első helyen, utóbbit harmadikként dobja ki jelenleg a kereső.)

2010. október 27., szerda

Aszketizmus

Azt mondta az egyik kolléganőm, hogy én milyen aszkéta vagyok. Mondtam, hogy ez hülyeség, mert én kifejezetten hedonista életmódot folytatok. Erre azt mondta, hogy sosem iszom kólát vagy üdítőt, csak vizet, egy alma a tízóraim, és a múltkor látta, hogy Plutarkhoszt olvastam, mutassam meg, most mi van a fiókomban. Kihúztam, belenyúlt, és kivett egy kicsike könyvet. Szent Ágoston írta. Szerinte ez az önsanyargatásnak minden határon túlmenő formája.

2010. október 26., kedd

Boldogok a lelki szegények

Egy időben kifejezetten szegényesnek éreztem a műveltségemet, ezért lapáttal hánytam magamba mindent, amiről úgy gondoltam, valami köze van a kultúrához. Könyveket faltam, filmeket habzsoltam, sőt ami elismerem, tényleg borzasztó, lexikont olvastam. A-tól a Z felé haladva, betűrendben. Lelki szegénységem érzete egyfajta szellemi kapzsisághoz vezetett, mindent "meg akartam szerezni", amit csak lehetett. Később azért már válogattam, de így is elég eklektikus lett a fejem belűről.

2010. október 25., hétfő

Igazságos Viktor király

Mint tudjuk, 2010 nem egyszerűen a fordulat éve, maga a rendszerváltás vált most véglegessé. A Forradalom gyümölcsei értek be, helyreállt az Ég és a Föld rendje. Na, jó, ha ezek talán túlzó megfogalmazások is, az mindenesetre kezd felsejleni, hogy egy minden eddiginél hangsúlyosabban központosított hatalom felé tartunk, ami ráadásul nem is csak szimplán egy erős kormányzatot, hanem rettentően erős, egyszemélyi vezetést fog hozni.

2010. október 23., szombat

Hazaszeretet

Kata látta délelőtt, hogy egy mesés képet szerkesztek be a hozzászólásom elé. Mondta, hogy nem tűnik valami komoly, '56-os, szabadságharcos témának. Mondtam, hogy az lehet az oka, hogy a matematikai szakkifejezésekkel telepakolt, tréfás mese nem tartozik a fent említett kategóriába. Nagyjából ennyiben is maradtunk. És egy cseppet sem érzem magam hazafiatlannak azért, mert engem nem hoz lázba különösebben a "forradalom és szabadságharc" ügye. Nekem a "haza" nem a piros betűs ünnepeket jelenti. Nem zászlólobogtatást, hajdanvolt dicső tetteken mélázást. Nem az igazság követelését, egykori ellenségeim, mára szenilissé vált maradékának bűnhődését. A haza nekem nem a történelem eseményeinek ideológiai alapon kiválogatott csokra.

Matekmese

A Wicca-makkán kicsit talán túlzásba estem a Mandelbrot-halmaz és a komplex számok kapcsán, és nem mindenki látja át a matematika varázslatos és mesés voltát. Ezért idemásolok egy régi klasszikust. Matekszakosok feltehetőleg ismerik, de a többieknek talán okoz némi (perverz) gyönyörűséget. Aki allergiás a matematikai formalizmusra, a jelölésekre, óvatosan fogyassza!

2010. október 22., péntek

Átkelés (logikai fejtörők)

Találtam egy logikai feladatot Betond blogján. Van három hittérítő és három kannibál a folyó egyik partján. Van egy kétszemélyes csónakjuk. Át akarnak kelni, de nem maradhat együtt soha és sehol több kannibál, mint hittérítő, mert akkor, a túlerőben lévő emberevők felbátorodnak, és megeszik az egyik szerzetest. Na most én teljesen leakadtam ezzel a feladattal. Megpróbáltam modellezni radírdarabok és gémkapcsok segítségével az átkelést. De nem jött össze. Elképzelhető, hogy rosszul értelmeztem valamit.

2010. október 21., csütörtök

Enneagram


Fecó drágám hadilábon áll az idővel. Már lassan a sakkot is megutálja a sakkóra miatt. Ha villámsakkot játszanak, mikor 5-5 perce van mindkét félnek a gondolkodásra, rendszerint veszít, de csak mert elfogy az ideje. Teljesen kikészül tőle, hogy nem az ellenfele győzi le, hanem az óra. Már az állásra sem tud koncentrálni, az időt figyeli. Próbáltam mondani neki, hogy ez a fajta játék más stratégiát követel, mint a rendes sakk. Itt nem feltétlen a lehető legjobbat kell lépni, hanem azt, ami nem vezet látványos bukáshoz, de gyorsan megléphető, esetleg megzavarja az ellenfelet, és arra készteti, hogy minél többet használjon el a saját idejéből. Amit a játékban a legjobban utál, használja ki, és fordítsa az ellenfél ellen.

2010. október 20., szerda

A képzelt szinműíró

Azt kell mondjam, életem egyik legrosszabb darabját sikerült megnéznem: Molière / B. - "A képzelt fösvény beteg". A két darab, "A fösvény" és a "Képzelt beteg" magában egész jó, élvezhető. De a kettő vegyítéséből valami olyasmi jött ki, mint amikor a csilis babot és a somlói galuskát összekeverjük. Külön jobb lett volna.

Sárkányos mese - Utószó

Tegnap nagy élvezettel és megelégedettséggel írtam le a "vége" szót a 12. részlet végére. Ahogy az egyik kommentben ígértem, ma még írok hozzá egy utószót. Persze, nem sok értelme van, mert egy írás önmagáért beszél, és ami nem jó benne, utólag úgy sem lehet kimagyarázni. Lehet, csak képtelen vagyok abbahagyni, úgy belejöttem abban a csaknem két hétben, amíg ezzel foglalkoztam. Arra mindenesetre jó, hogy elmondjam, amennyiben bárkit is érdekelne, az 1-4 részek alatt a Zanzibár - "Új napra ébredsz" c. albumát hallgattam, az 5-9 közben a "Highlander" filmzenéje (Queen) szólt, 10-12-nél pedig Tori Amos "Beekeeper"-e. Aki az autentikus befogadásra nagy hangsúlyt akar helyezni, nyugodtan hallgassa ezeket olvasgatás közben. :) Persze nem lesz tökéletes, mert elolvasni jóval gyorsabban megy majd, mint amennyi ideig nekem tartott képernyőre vetni.

2010. október 19., kedd

Sárkányos mese - 12. rész


Kedélyes vidámságot tettetve csevegtek, és a lányt csitították, mikor az megpróbálta belűről szétverni a batárt. Lejtőnek lefelé gyorsan haladtak, hamarosan kiértek a dombok közül. A síkvidék nyújtózkodott előttük. Eljött a búcsú ideje. A sárkány megköszörülte a torkát, és azt mondta, elkíséri még őket az erdő széléig. Néma csöndben haladtak tovább. A kocsiból sem hallatszott semmi nesz. Már jócskán bent jártak a fák között, mikor megálltak, és egymásra néztek.

2010. október 18., hétfő

Sárkányos mese - 11. rész

"Na ne csináld már!" A sárkány hangja meglepetést és riadalmat tükrözött. "Hiszen te vagy a hős lovag! Aki eljött kiszabadítani a fogságban sínylődő kisasszonyt."
Kóbor vigyorogni kezdett. "Hogy most ki sínylődik, azt ne firtassuk. De tartok tőle, rám is ez a sors várna. Nem barátom! Nincs az a pénz, hogy elvegyem feleségül azt a bestiát."
A sárkány meglehetősen csalódottnak tűnt. Látszott rajta, hogy felettébb elégedetlen a dolgok alakulásával. Az állát vakargatta, és erősen gondolkodni látszott. Sóhajtozott, és a fejét csóválta. Szemmel láthatóan két érzelem hadakozott benne egymással. Végül úgy tűnik eldőlt a küzdelem, vett egy nagy levegőt, és nagyon komoly hangon kezdett el beszélni:

2010. október 17., vasárnap

Sárkányos mese - 10. rész

Várakozásával ellentétben, a sárkány nem lihegett a sarkában. Vagy egy tucat ölnyire a földön hevert. A hátán. És a földet csapkodta maga mellett, a lábával kalimpált, és jobbra-balra gurult nevettében. "Rajtam szórakozol, te szörnyeteg?!", förmedt rá. "Rajtad hát!", felelte az, a légszomjjal és a felbuggyanó nevetéssel küzdve. "Úgy né-héztél ki... úgy, mi-hint... mint egy, hihihi... go-hom... gombászó vaddisznó!", nyögte ki, és tovább nevetett. Lovagunk ott állt, a feje fölé emelt súlyos, kétélű csatabárddal, és egyszerre lepte meg a megkönnyebbülés és a helyzet abszurditásának érzése. Leengedte a fegyvert, majd lassan ő is a földre rogyott. Válla rázkódni kezdett, majd belőle is kibuggyant a megállíthatatlan röhögés.

Dhoom

Kaptam egy e-mailt. Hogy 2010. november 13. szombat, 16:00-tól az Örökmozgóban, az Indiai Filmklub vetíti a Dhoom c. filmet. A levél lényege, hogy a hozzájárulásomat kérik, hogy a filmet az általam fordított felirattal vetíthessék le. A kéréstől persze nem lehetek nagyon elszállva. Valószínűleg, ez az egyetlen fordítás, azért ezzel akarják vetíteni. :)

2010. október 16., szombat

Sárkányos mese - 9. rész

A sárkány felé vágtatva valami haditerv félén törte a fejét. Arra gondolt, a huszáros rohammal megzavarja a bestiát, aki majd valami hibát vét, amit könyörtelenül kihasznál. Érezte, hogy inkább vakmerő, mint okos a terve, mert mi van akkor, ha a sárkány nem tartja magát ehhez a forgatókönyvhöz. Épp egy "B" tervet próbált kiötleni, mikor rákiáltott a szörnyeteg: "Állj meg lovag, beszéljünk!"

2010. október 15., péntek

Sárkányos mese - 8. rész

Hátraperdült, és maga elé rántotta a lándzsát. Térdét rogyasztotta, előrehajolt, és vállai közé húzta a fejét. Így várta az ellenséges rohamot. Mindezt reflexszerűen, gondolkodás nélkül. Eltelt pár pillanat, amíg leesett neki, hogy a gyönyörű, női alt, amit hallott, nem származhat a sárkánytól. Aztán megpillantotta a fehérbe öltözött, törékeny alakot is. Leengedte a fegyvert, és közelebb lépett hozzá. "Te vagy Pisztácia?", kérdezte, érezhető megkönnyebbüléssel a hangjában.