Tegnap megtartottam a kiselőadásomat és beadtam a másik házidolgozatot is. Mikor hazaértem, és ledobtam a táskám, akkora kő esett le a szívemről, hogy kalapáccsal kellett szétverni és vödrökkel kihordani. Kata rendes volt, nem piszkált este, pedig órák után még 8 deci forraltbort bepusziltam a csoporttársakkal, amíg ő itthon a szőnyegeket takarította a friss hóban. Meg kisuvickolta az egész fürdőszobát, miközben Fecóval gyakorolták a karácsonyi színdarabot. Még vacsorával is várt. Az utóbbi napokban éjszakánként a beadandókat írtam, így csak hajnalban bújtam be mellé, gondoltam be akarja pótolni a mulasztást, amihez hangulatba akar hozni. Bár ő ilyenkor inkább magát hozza hangulatba egy jó kis veszekedéssel.
De nem, egyszerűen csak fáradt volt veszekedni. Majdnem rá is kérdeztem, hogy talán beteg, de nem kellett, mert fújta az orrát rendesen. Kiderült, amíg az utóbbi két napban én suliban voltam, kijött rajta is a takony. Mondtam nem lesz vészes, mert én közben már kihevertem. De a vége az lett, hogy dupla takaró alatt összetoltuk a hátunkat és szépen elszunnyadtunk. Mivel korán lefeküdtünk, korán is ébredtünk. Én arra, hogy Kata leóvakodik a mosdóba. Miután visszajött, én mentem le - szintén lábujjhegyen - nehogy Fecót felverjem. Mikor visszabújtam mellé, továbbra is a hátát fordította felém, de én most szorosan hozzábújtam.
Ilyenkor nem szabad rögtön átkarolni, mert nyafog hogy nem kap levegőt, nem tud mozogni, nem tud visszaaludni. A legjobb, ha a combjára teszem a bal kezem, a jobb karom meg a fejem alá, úgy hogy a kezemmel meg tudjam simogatni a haját. Ha kicsit mocorog és hasra fordul, hátulról a combjai közé csúsztathatom a térdem. Kicsit később visszafordul az oldalára, csak szorosan az ölembe fúrja a fenekét. Ilyenkor még nem szabad megpróbálni lehúzni róla a bugyit, mert háborogna, hogy nem hagyom aludni. Viszont ez az a pillanat, mikor a derekáig felcsúszott hálóinge alá nyúlva megmarkolhatom a mellét.
Pár perc mozdulatlan heverészés után nem hasra fordul, hanem nekem dőlve majdnem hanyatt. Most lehet csak a bugyijába nyúlni, de csak óvatosan, rámarkolni a szeméremdombjára, és ismét mozdulatlanság következik. Ha legközelebb hasra fordul, kicsit bátrabban tapogathatom a fenekét, és ha már nem reagál morgással, eljött az ideje, hogy óvatosan kihámozzam a bugyiból. Amit szigorúan tilos elhajítani, bár itt már nincs csillár, mint a régi lakásban, amin fennakadhatna. Beteszi a párna alá, ahogy én is az enyémet. Aztán melléteszi a hálóingét, én meg a pólómat. Óvintézkedés. Ha Fecó felébred, nem kell az öltözködéshez keresgélni. Mert nyáron még csak-csak megmagyarázzuk, hogy nagyon meleg volt az éjszaka, azért vetkőztünk meztelenre, de a kinti mínuszok idején mit mondunk?
Valamit pótoltunk a mulasztásból, de a ma esti programmal kapcsolatban nincsenek kétségeim. Ahogy a reggeli köleskása elfogyasztása után lenyalogatta a szám széléről a mézet, úgy sejtem, nem végzett még a mézesbödönnel. Tegnap este gyertyagyújtás az adventi koszorún, ma méznyalogatás... kezd megjönni a karácsonyi hangulatom. Főleg, hogy a jövő héten csak hétfőn és kedden van tanítás. Már tervezzük Fecóval, hogy szerdától Shrek 3, Gru és Így neveld a sárkányodat rajzfilmes napokat tartunk.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése