Fenyőillatú lidércnyomás

Betege vagyok a nagy családi karácsonyoknak. Szenteste Kata szüleinél telik, ahol a papa próbál jópofa dolgokat mondani, folyton pálinkával itatna és pikkelyes lesz a hátam a sok haltól. Én szeretem a halászlevet, egy tányérkával. De nem akarok kondérszám enni belőle. A kötelező mákostésztából is jöhet egy kicsi, de nem vagyok hízókúrán. És még tiszta szerencse, hogy nem jöttünk már ebédre, mert akkor babot is kellett volna enni. Így legalább az otthoni lájtos csicseriborsó kímélte a belsőnket. De a sütinél már nem volt pardon, kellett enni kicsit mindből. Katával felezgettük a szeleteket, így lehetett túlélni.

Ma a nővéréékhez mentünk ebédre. Egy fokkal jobb volt, mert csinált többfélét, amiből lehetett válogatni. Volt saláta is nyers zöldségekből, ami problémamentes választás volt, kicsi rizzsel, fél csirkecombbal. (Fecó ette a másik felét.) A baj itt a sütikkel volt. A felezős módszer segített valamit, de inkább ki kellett volna hagyni az egészet. Láttam Katán, hogy nagyon mocorog, kérdeztem is, hogy indulna-e haza. Bólogatott, hogy igen, de még nem illik. De hát, ha marad, akkor is vét az illendőség ellen. Végül kézenfogott és kirángatott a kertbe. A nővére kérdésére csak annyit mondtam, hogy kiugrunk rágyújtani. Tudja, hogy nem dohányzunk, ezért először nem értette, de mikor Kata valami lufit emlegetett, vigyorgott és bólogatott.

Tehát kimentünk a kertbe, ahol az én kedvesem akkorát durrantott, hogy maga is zavarba jött tőle. Én is lenyomtam egy trombitaszólót, hogy ne érezze magát egyedül. Aztán egy duett következett, tinilányos vihogással, utána meg ideges csókolózás, arra figyelve nehogy valaki kijöjjön a házból. Egy óra múlva mikor megismételtük a gázmentesítést, már sokkal lazábbak voltunk. Mikor kimentünk, hatalmas pelyhekben elkezdett hullani a hó, így ha a durrogtatástól és a vihogástól eltekintünk, egészen romantikus hangulata volt a pillanatnak.

Hazajöttünk, és most ajándéknak örvendezés van. Előbb Kata kapcsolgatta a tévécsatornáit. Megleptem egy DVB-T vevővel. Addig sírt, hogy nem tud tévézni, hogy beadtam a derekam. Most már képben lehet a kolléganőivel való csevejhez. Bár szerintem hamarosan ráun majd. Vagy morog, hogy jelszavazzam le a kereskedelmi adókat, mert sikerült még a beállítás közben elkapni valami valóságsót, ahol nyomdafestéket nem tűrőt mondtak. Lehet, a digitális videojelfolyam többet elvisel.

Aztán közelharcot vívtak Fecóval. Most vissza van kötve a DVD lejátszó, ahol a gyermek valóságsójának a második évada, a Totál Dráma Akció van műsoron. Ha az egyiknek ilyet adok, akkor a másiktól sem tagadhatom meg. Kata most a kapott könyveit olvasgatja, és ha nem postolnék, én is olvasnék. Kaptam ugyan rengeteg csodás dolgot, szerelmetes falinaptárat, (majd szkennelek képeket, mert tényleg aranyos,) meg mosógolyót, amivel mosószer használata nélkül lehet a mosógépben mosni, meg Fecótól angyalkát, mécsest, de igazából tesóm ajándéka köt le.

Tőle egy Kindle 3-t kaptam. Fogalmam sincs hogy szerezte, mert már hetek óta nem szállít az Amazon Európába, csak februári határidővel, hogy ki tudja elégíteni a hazai keresletet. Fecónak egy Artemis Fowl könyvet küldött, természetesen úgy, mintha én adnám. Kata összevonta a szemöldökét, nem tudom amiatt-e, hogy mi kaptunk ajándékot, vagy azért, mert ő nem. De becsületére legyen mondva, nem szólt egy szót sem.