2017. december 29., péntek

Karácsony - Hagyomány és változás

Elolvastam két régebbi, karácsonyi postot, a 2013-ast és a 2016-ost. Érdekes így visszatekinteni, hogy mi az, ami töretlen hagyomány, és mi az, ami változik. A mamát már hosszú évek óta kímélni kell, de a hasztalan próbálkozás helyett, hogy akkor majd nem megyünk hozzájuk, ne kelljen neki főzni, az lett a bevált módszer, hogy étterembe megy a család. A halászlé is hagyomány maradt, azzal a kitétellel, hogy Fecó nem eszik, mert nem szereti (szerintem csak a szálkát, a hallal nincs igazán baja), és Kata sem eszik, mert kerüli a fűszerpaprikát. Aztán megyünk a mamához, ahol tízféle sütemény vár, mert nem kellett ebédet főzni, így volt ideje ennyit sütni. De már rutinos vagyok, szemrebbenés nélkül hazudom, hogy ettem mind a tízféléből, mikor csak kettőből, egy-egy darabot.

2017. december 8., péntek

Hogyan nem írtam regényt novemberben

Amint arról november elején írtam is, beneveztem a NaNoWriMo kihívásra, aminek az a lényege, hogy november 1. és 30. közt 50.000 szó terjedelemben összefüggő írásművet kell alkotni. Semmi egyéb megkötés nincs hozzá. Nem kell zseniálisnak lennie, nem baj, ha nyelvileg hagy maga után kívánnivalót, ha kissé fésületlen. A lényeg a mennyiség. Ez így önmagában nem tűnik túl nehéznek, de ha tíz jelentkezőből egynek sikerül, azért az árulkodó. Amint az előre sejthető volt, nekem sem sikerült teljesítenem a célt. Ennek ellenére nem volt haszontalan a próbálkozás, mert pár dolgot megtanultam belőle. És az ember a saját hibáiból tanul a legkönnyebben. A közmondásos okos ember máséból is képes tanulni, de az csak elméleti tudás lesz. Az igazi gyakorlati tapasztalat abból származik, amit mi magunk követünk el.