Oldalak

2014-05-22

Antiszociális-e vagy?

Kata rendszeresen a fejemhez vágja, hogy én milyen antiszociális vagyok. Jellemzően olyankor, amikor nem óhajtok a családjával együtt elmenni egy egész hetes nyaralásra. Vagy ha egy halál unalmas családi összejövetelről két óra után eljövök, mert nem akarom végigélvezni a papa további öt történetét, amit már én is el tudnék mesélni, annyiszor hallottam őket, és egyébként is vár otthon a határidős munka. De azért én is elgondolkodom néha, hogy a szociális érzékem biztos fejletlenebb Katáénál, mert nekem, ha dolgom van otthon, pl. vár egy nagy kupac vasalni való, nem szoktam vasalás helyett házon kívül tölteni az estét. (Szerencsére sosem engem vár, nálunk Kata vasal.) Én nem járok a hétnek öt napján társaságba, valamilyen tanfolyamra, szakkörre, előadásra. Szóval, lehet, hogy tényleg antiszociális vagyok?
Találtam egy remek cikket, ami leírja az antiszociális emberek 10 jellemzőjét. Persze ez nem azt jelenti, hogy akire csak egy is illik, az már az, de azt sem, hogy mind a 10 tulajdonságnak meg kell felelni, hogy antiszociális legyen valaki. Inkább olyan ez mint egy teszt. Akire legfeljebb egy-két pont illik, az kevéssé antiszociális, akire meg 6-8, az nagyon is az. Ez logikus is, antiszociálisnak lenni nem olyan, mint hogy valaki terhes-e, és a válasz igen vagy nem, hanem ez egy fokozati skála. Lehet enyhén, közepesen és nagyon antiszociális valaki. Gondoltam megcsinálom a "tesztet", sorra veszem a pontokat, és megnézem, mennyire illenek rám.
1) Az antiszociális személyek képtelenek alkalmazkodni a társadalmi normákhoz. Ez alatt nem a liftben való fingást kell érteni, hanem ami a törvény szerint illegális. Az ilyen emberek nagyobb valószínűséggel tesznek jogsértő dolgokat, rendőrségi ügyeik vannak, ismétlődően bajba kerülnek, őrizetbe veszik, letartóztatják őket, börtönbe kerülnek. Előfordul, hogy már fiatalon is sok probléma van velük, az oviban problémás gyereknek tartják őket, az iskolában rosszak a jegyeik, jönnek a beírások, intők, megrovások, lehet, hogy el is tanácsolják őket, akár több iskolából is.
Nem mondom, hogy abszolút nem illik rám, az iskolában voltak rossz jegyeim, meg zűrjeim, de az nem merült fel, hogy kirúgjanak. És csak egyszer éjszakáztam rendőrségi fogdában, akkor is a barátnőmmel együtt, akinek a rendőr apja záratott minket oda, pusztán pedagógiai célzattal. Szóval ezt a pontot nem veszem magamra.
2) Az antiszociális személyek nem ügyelnek a saját maguk és mások biztonságára. Gyakran óvatlanok, felesleges kockázatot vállalnak, mivel nem is gondolnak bele a lehetséges következményekbe. Veszélyes dolgokat csinálnak, és figyelmen kívül hagyják a biztonsági előírásokat. A volán mögött ők a tipikus gyorshajtók, akik nem kötik be az övet, vezetés közben telefonálnak, esetleg mindezt egyszerre. Otthon nem pakolják el a kisgyerek elől az éles kést, gyógyszert, alkoholt stb. Az átlagnál gyakrabban szenvednek és okoznak sérülést, balesetet.
Tegnap elmetéltem az ujjamat is a zöldhagymával együtt, de azért, mert kivettem Fecó kezéből a kést, hogy meg ne vágja magát. Csontom nem volt még eltörve, nem volt komolyabb balesetem. Másoknak leginkább lelki sérülést szoktam okozni a meggondolatlan beszólásaimmal, de utána igyekszem jobban figyelni, és már volt rá példa, hogy okulva a korábbiakból, befogtam a számat. Ez sem igazán illik rám.
3) Az antiszociális személyeknek nincs bűntudata, nem éreznek lelkiismeret furdalást, ha megbántanak valakit. Ha kárt okoznak valakinek, vagy fájdalmat, szomorúságot, képtelenek együttérezni a másikkal. Ami nem nekik fáj, az nem fáj nekik. Az empátia olyan mértékben hiányzik belőlük, hogy gyakran észre sem veszik, hogy megbántottak valakit. Ha valaki mégis szóváteszi, elbagatellizálják a dolgot, hogy ugyan már, mit kell azon megsértődni, csak túlérzékeny a másik.
Na, ez biztos nem én vagyok. Ha Fecó beüti a könyökét, én is felszisszenek, ha Katának fáj a feje, én is pocsékul érzem magam (és nem csak azért, mert olyankor megkeseríti az életem, sajnálom is, pedig nem igazán tudom, mit érez, mert én nem vagyok fejfájós). Ha megbántottam valakit, megesik, hogy én tovább rágódom rajta, mint az illető.
4) Az antiszociális személyek folyamatosan megtévesztenek másokat. Sokat hazudnak, álneveket használnak, hamis személyiséget kreálnak maguknak. Az internet erre kitűnő terep, hamis profilok tömegét hozhatják létre. Becsapnak, kihasználnak másokat, manipulálják a környezetüket, hogy különféle előnyökre tegyenek szert, mások rovására.
Na, ennél a pontnál megakadtam. Én az interneten folyamatosan megtévesztek mindenkit, a profilom, amivel blogolok és fészbukozok, egy komplex virtuális személyiség. Egy darab fotót nem találtok rólam, és a nevek, amiket említek, szintén kitaláltak. Persze a történetek valódiak, legfeljebb néhány adatot, a helyet és az időt változtatom meg, hogy az alapján ne lehessen lenyomozni a kilétünket. És mindezt az inkognitónk megőrzése miatt csinálom, nem azért, hogy bármiféle haszonra tegyek szert, mások kárára. És csak egyetlen álnevem van, azt használom mindenhol. Egy igazi antiszociális személynek seregnyi netes identitása lehet, ha az egyik kompromittálódott, csinál magának egy másikat. Mondjuk itt egy fél pontot adok magamnak.
5) Az antiszociális személyek nem teljesítik a kötelezettségeiket. Legyen szó a családról, pénzügyekről vagy munkáról. Nem figyelnek a családtagok szükségleteire, a kölcsönkért dolgokat elfelejtik visszaadni, nem fizetik ki időben a számláikat, elhanyagolják a feladataikat, így nehezükre esik megtartani a munkahelyüket, rossz dolgozók, könnyen odakerülnek, hogy elbocsájtják őket. Az ilyen dolgok nem érdeklik őket, úgy vélik, kár ilyenre vesztegetni az időt. Igyekeznek kibújni a dolgok alól, mindig rengeteg kifogásuk van, hogy miért nem az ő dolguk valami, és miért valaki más a felelős a történtekért. Ha nincs is semmi probléma, akkor is kreatív módon képesek előre áthárítani másokra minden lehetséges és előre nem látható negatív következményt.
Ez sem túl jellemző rám. Én fizetek mindenféle rezsit, nehogy elmaradjon valami. Még mindig azon a munkahelyen dolgozom, ahol legelőször munkába álltam. Ha valami probléma adódik, az első gondolatom, hogy hogyan lehetne megoldani, nem pedig, hogy vajon ki a felelős érte.
6) Az antiszociális személyek meglehetősen impulzívak, gyakran hoznak ötletszerű döntéseket, a pillanatnyi kedvük szerint. Ezért nehezükre esik előre megszabott ütemtervekhez tartani magukat. A tervezés nem az erősségük, és hiába van terv, azt képesek bármikor felrúgni, mert meggondolják magukat, vagy csak nincs kedvük valamihez. Gyakran elkésnek, nem érnek oda időben a megbeszélt találkozókra, esetleg el se mennek, és megeshet, hogy fel sem hívják a másikat, ne várjon rájuk hiába.
Az ütemtervekkel én is bajban vagyok. Viszont én nagyon is izgatom magam emiatt, a határidők a sírba visznek. Elkésni az iskolából nem szoktam, mert ugye az órakezdés az szent, és a mások idejét is igyekszem tiszteletben tartani, ha késnék, akkor szólok, hogy nem érek oda időben. Mondjuk egy fél pontot adok magamnak erre is.
7) Az antiszociális személyek agresszívak, ingerlékenyek, gyakran keverednek veszekedésbe, esetleg tettlegességig fajuló vitába. Az empátia hiánya miatt képtelenek a másik álláspontjára helyezkedni, csak a saját igazukat látják, és nem hajlanak a kompromisszumra, a saját érdekeiket mindenáron érvényesíteni akarják, belemennek olyan konfliktusokba is, ahol nagyobb lesz a várható veszteség, mint a szerezhető nyereség.
Az ingerlékenység stimmel, allergiás vagyok a hülyeségre, viszont a konfliktusokat igyekszem elkerülni. Inkább veszek egy nagy levegőt, és arra gondolok, nem éri meg, csak menjen a fenébe a taplója, inkább töltöm valami hasznossal az időmet, minthogy veszekedjek vele. És ritkán még az is előfordul, hogy belátom, a másiknak van igaza, de ha nem is volna, egy jó kompromisszumra mindig vevő vagyok. Ez a pont nem illik rám.
8) Az antiszociális személyek gyakran gyötörnek másokat. Fizikailag és/vagy lelkileg kegyetlenkednek állatokkal, emberekkel. A párkapcsolataikban visszatérő elem a bántalmazás. Vagy úgy, hogy ők bántalmazzák (rendszeresen) a másikat, vagy lehet, hogy látható módon őket bántalmazzák (rendszertelen időközönként), miközben az rejtve marad, hogy milyen lelki tortúrának vetik alá a társukat, aki egy idő után már nem bírja elviselni a helyzetet, és tettlegességgel vesz elégtételt.
Tettlegesség előfordult már a kapcsolatunkban Katával, de azért ez ritka, inkább csak a szájkarate megy, és megesik, hogy elröhögjük a dolgot, és nem is tud kibontakozni egy igazi, jó kis veszekedés, sőt, nagyon gyakran az esti szex előjátékaként funkcionál a szóváltás. És kicsit sem élvezem, ha valaki pocsékul érzi magát a környezetemben, szóval erre nem adok magamnak pontot.
9) Az antiszociális személyek nem tanulnak a tapasztalataikból. Újra és újra elkövetik ugyanazokat a hibákat. A viselkedésükre nincsen hatással az, amit már átéltek, sem az, ami esetleg majd történhet a jövőben. A tapasztalatok hasznosítása és az előrelátás nem jellemző rájuk.
Tudatosan igyekszem odafigyelni, hogy ne lépjek kétszer ugyanabba a kakiba. Szoktam mondogatni, hogy az ostobaság definíciója: ugyanazt csinálni, és azt várni, hogy majd valami más történik. Ennek ellenére vannak olyan játszmáink Katával, amiből nem tudok kitörni, rátenyerel a nyomógombjaimra, és én dühös leszek, belemegyek a veszekedésbe, pedig tudom, hogy pontosan ezt igyekszik kiprovokálni. Egy fél pontot itt is adok magamnak.
10) Az antiszociális személyek nem tisztelik mások tulajdonát. Engedélykérés nélkül kölcsönvesznek dolgokat, nem vigyáznak más holmijára, ha tönkretesznek valamit, nem izgatják magukat miatta. Ha nagyon szükségük van valamire, simán ellopják. Eleve a tulajdon koncepcióját nem értik. Ha kell valami, és el tudják venni, akkor az az övék. Ha birtokolni tudnak valamit, akkor azt a tulajdonuknak tekintik.
Ez sem jellemző rám. Én szeretek megdolgozni a cuccaimért. Hogy tudjam, mibe volt nekem, mennyi munkámba került, hogy megszerezzem. A másik mobilja, levele szent, abba nem lesünk bele. Ha mondjuk átmegyek a boltba, és pénzt kérek Katától (én állom a rezsit, a kaját ő fizeti), akkor sem nyúlok a pénztárcájába, odaadom a kezébe, hogy ő vegye ki belőle.
Összesítve van 1,5 pontom. Ha legközelebb veszekszünk Katával, és le fog antiszociálisozni, akkor közlöm vele, hogy kitöltöttem ezt a tesztet, és ez alapján az antiszociabilitási szintem meglehetősen alacsony. Csupán három pontot találtam, ami emlékeztet rám. Aki szintén kételkedik magában, javaslom, gondolja végig, hány pont jellemző rá, és meg fog nyugodni. Igen, aki ezt végigcsinálja, mindenki. Ugyanis az igazi antiszociális személyiség meg van győződve róla, hogy ő alapjában véve rendes ember. Egy ilyen teszten 0 pontot érne el. Vagy eleve legyintene rá, hogy ez egy marhaság. Aki kételkedik önmagában, aki képes felfedezni magában antiszociális vonásokat, az egészen biztosan nem menthetetlenül elveszett, gonosz lélek. Azok ugyanis meg vannak győződve róla, hogy minden, amit tesznek, az jogos, igazságos és teljesen normális.

11 megjegyzés:

fetisa írta...

Ez jó volt, köszi! :-) Én is kb. másfél pontos vagyok, Kedvesem viszont... :-D :-D :-D
(Amúgy SOHA nem láttam tőled olyat, hogy eltávolítottál volna egy hozzászólást. Nagyon durva lehetett, tekintve az ingerküszöböd magasságát :-O )

Szabi írta...

Már megijedtem, hogy nulla pontos leszek, aztán mégis sikerült egyet összekaparni. :p Bezzeg a fiam, meg az exem.. :p Lehet ez csak azért van, mert másokat kritikusabban látunk?

AncsaT írta...

Fetisa: Igen, nekem is az járt a fejemben több pontnál is, hogy bakker, Katára azért ez ráillik. :) Szerencsére nem kriminális mértékben, és az empátia hiánya tényleg nem jellemző rá, csak valahogy a munkatársainak, régi osztálytársainak, tanfolyami csoporttársainak az igényeire érzékenyebben reagál, mint arra, hogy én mit akarok.
(A hozzászólást nem én távolítottam el, hanem a szerzője, aztán elküldte ímélben, mert arra gondolt, hogy azt inkább csak nekem küldi, és nem akarja nyilvánosan. De mindjárt megpróbálom leradírozni a nyomait, hogy ne zavarjon senkit.)

Szabi: Ahogy Fetisának írtam, én is a nőmben vélem inkább felfedezni ezeket a vonásokat. Valahogy más szemében a szálka feltűnőbb, mint a miénkben a gerenda. :)

Lélekzavaró írta...

Nem valószínű hogy bármelyikőtök vagy bármelyikőtök szerelme antiszociális lenne, szóval nyugodjatok meg. :) Az antiszociális személyiségzavar a pszichopatizmus egyik ága és azon belül is az egyik legdurvább "ága", a hétköznapi nyelven szociopatizmusnak is nevezik.
Elég finom szedetet állítottál össze belőle, de a legrémisztőbb ismérve ennek a személyiségzavarnak az, hogy az illetőnek gyakorlatilag nincsenek érzései (az agy érzelmekért felelős része nem, vagy teljesen hibásan működik), és érzelmi jellegű megnyilvánulásai mindössze azért vannak, mert az ilyen zavarral küszködő ember az élete során megtanulja hogy ilyen megnyilvánulásokat kell tennie ahhoz hogy a társadalomban megmaradhasson.
Az ilyen személyiségű ember már gyerekkorában is produkál nagyon jellemző tüneteket: élvezetét leli abban hogyha nála gyengébbeket kínozhat, leggyakoribb esete hogy állatokon "gyakorol".
Ez a tipikus esete annak, hogy az általa kínzott és megölt állat iránt az égvilágon SEMMIT nem érez, szánalmat, empátiát semmiképpen, rosszabb esetben az ilyen tettei az öröm központot stimulálja és ilyen az ilyen tevékenység örömérzetet kelt benne.
Mi a hétköznapi nyelvben egy teljesen más értelmezésben használjuk az antiszociális jelzőt, viccesebb formában ami inkább az ember és a társaságkedvelésre irányul. A valóságban azonban ez egy félelmetes és nagyon beteg személyiséget takar.
Ahogy az egyik pszichológus ismerősöm mondta, az antiszociális személyiség az, aki a legnagyobb lelki nyugalommal képes kibelezni a saját anyját.
És higgyétek el, ez tényleg így van, sajnos nekem volt szerencsém ilyen emberhez és bizton állíthatom: egy egészséges ember képtelen egy ilyen emberrel együtt élni mert lehetetlen. Belepusztulsz, belebetegszel és nagyon hamar felismered hogy itt baj van, nagy baj, majd végső lépésként menekülni kezdesz. (egyébként ez egy egészséges elme teljesen normális reakciója).
Ha a Kedveseiteket akarjátok felismerni valamely személyiségzavarban, akkor javaslom, olvassátok el inkább a Borderlein személyiségzavar jellemzőit. Ez az előzővel ellentétben egy igen gyakori személyiségzavar, de korántsem olyan mértékű mint az antiszociális. :)
répa

AncsaT írta...

Szia Répa! Kicsit elvesztél, több mint egy év óta nem hallottam felőled. De most legalább annyit biztosan tudok, hogy megvagy, és olvasol. :)
Az igazi antiszociálistól, hála az égnek, tényleg messze vagyunk. Szerencsére ilyen 10 pontos, orvosi esetet nem is ismerek. Elméletileg a kedvenc sorozatomban Dexter Morgan ilyen lenne, ahogy az egy darabolós gyilkosnak illenék is, de a 10 pontból max. 2-3 illik rá, kb. egy szinten vagyunk. :) Szóval Dexter se jó példa.
Érdekes, hogy felveted egy másik személyiségzavar lehetőségét, tagja vagyok egy fészbukos csoportnak, aminek a nevében szerepel a borderline. :D A társaság tényleg eléggé "határeset", de a jó értelemben, és azért a határon innen. :)
Blogolsz most valahol? Nagyon eltűntél szem elől, ha van ahol felzárkózhatok az aktualitásokból, küldj egy linket.

Névtelen írta...

10/10 tökéletes antiszocialista vagyok :)

AncsaT írta...

Ez nem szerepel a pontok közt, de szerintem egy igazi antiszociális személyiség sértődötten visszautasítaná még a feltételezését is, hogy bármelyik pont illene rá. :) Sőt eleve a fogalmakat (kötelezettség, bűntudat, tulajdon) sem tudják megfelelően értelmezni. Nem lehet, hogy inkább az a kategória vagy, aki a hipochondria kivételével az összes mentális zavar tüneteit képes felfedezni magán? :))

Névtelen írta...

aszociális vagy, nem antiszociális..csakl a köznyelvben hibásan ragadt meg...

AncsaT írta...

Most jól elbizonytalanodtam ebben a kérdésben, de levettem a polcról a Bakost (Idegen szavak szótára), hogy utánanézzek.

Antiszociális: gör + lat társadalomellenes, közösségellenes (magatartás, gondolkodás)

Aszociális: gör + lat 1. társadalmi érzék nélküli, társaságkerülő, betegesen zárkózott 2. szociális szempontokat figyelembe nem vevő, közösségellenes

Úgy tűnik, hogy a két szó jelentései közt van átfedés, közösségellenes értelemben egyaránt használható mindkettő, és talán Kata erre gondolhatott, mikor a családtagjaiból álló közösséggel való szembenállásom miatt ostorozott. Ezen két szónak a jelentései, a két eltérő előtag ellenére, meglehetősen közel állnak egymáshoz, nem úgy mint az Antipatikus (ellenszenves) és az Apatikus (egykedvű) esetében.

..... ....... írta...

Hát ez durva.. Olvasom.. És jópár pont rám illik...

AncsaT írta...

A bejegyzés utolsó mondatait olvasd el még egyszer! :) Ha úgy érzed, hogy több pont is illik rád, akkor ez azt jelzi, hogy nagy valószínűséggel nem vagy antiszociális. Mert akkor úgy éreznéd, hogy te biztos nem vagy ilyen. Vagy ha mégis, akkor jó okod van rá, tehát az nem is számít. Egy antiszociális személy 0 pontot adna magára egy ilyen teszten. :) De valószínűleg ki sem töltené, mert ez biztosan baromság. Úgy sejtem, inkább arra adtál pontot, hogy impulzív vagy, ingerlékeny, esetleg néha figyelmetlen, a kötelességeidet időnként elhanyagolod, a társadalmi normákat nem tartod sokra, nem pedig arra, hogy gyakran gyötörsz, kínzol másokat, kegyetlenül bánsz az emberekkel, és emiatt egyáltalán nem érzel bűntudatot. Stresszhelyzetben antiszociális vonásokat mutatni, és antiszociális személyiségnek lenni két külön dolog.

Megjegyzés küldése